A gyermekkorúaknak bizonyára még frissek az élmények, az éltesebb korúakban még élnek az emlékek, ahogy izgatottan várták a december elején, egy éjszaka, otthonok millióiba - jó szándékkal - besurranó nagyszakállú, bíborszínű ruhába öltözött jövevényt. Természetesen mindenkit a szerint ajándékoz meg, ahogy abban az évben viselkedett. Mi, horgászok, azok közül is egy maroknyi kitartó és a jó társaságot kedvelő elszánt „sereg” már nyolcadszor várjuk a vízparton a Mikulást és az ebben az időszakban aktív menyhalakat. Az idén is találkoztunk mindkettőjükkel. Erről olvashattok pár sort most…
Akik nyomon követik a Haldorádó horgászportál eseményeit, közösségi életét, azok minden bizonnyal már ismerik a december elejére időzített menyhalas Mikulás-partinkat. Ez a legkötetlenebb rendezvényünk, amelyen nincs verseny, semmi szabályt sem kell betartani, nincsenek korlátok, maximum annyi, hogy ha vége a napnak, érdemes és ajánlott épen és egészségesen hazatérni, mert az ünnepekre még szüksége lehet ránk a famíliánknak!
Az idei, szám szerint nyolcadik eseményre közel húszan jelentkeztek, és szinte mindenki meg is jelent. Ha szigorúan vesszük, akkor mindenki, de Holi csak egy kézfogás erejéig kocsikázott le és már ment is tovább, de tőle már ez is megjelenésnek számít. Pár fiatal horgász kora reggel ért haza, így nem nehezteltünk, ha előbb kipihenik a Miklós-napi hajnali vigasságok okozta traumákat, ezzel is elősegítve, hogy kipihenten jobban érezhessék magukat majd velünk.
Most még az sem ronthatta el a hangulatunkat, hogy a Duna valami megmagyarázhatatlan okból pont egy e hétvégére időzített, jó ideje nem tapasztalt és rendkívül gyorsan érkező-távozó, mégis jelentős - közel kétméteres - árhullámmal járult hozzá az összejövetelünkhöz. Nem baj, túléltük… és egyébként is szokatlan lenne, ha minden körülmény nekünk kedvezne!
Szerencsére a megbeszélt helyre időben érkezők mindegyike rutinos róka, edzett horgász, így szinte szóra sem méltattuk az időjárás és a vízállás viszontagságait. A konvoj gördülékenyen telepedett le a parton, hamar felépítettük a bázist, majd a gyorsan megterített asztalra kikerült az első fogás, Kálmánpapi és Kriszti Mikulás-ajándékai, (hamuban sült) pogácsáik, Danna körözöttje, valamint sok-sok finomság, amire egy eredményesnek remélt menyhalas pecán szükség lehet. A kiadós reggelit a közben fellobbanó lángok felett hevített forralt borok és teák tették édesebbé, melegebbé. A tudományok szakértői kiszámolták, hogy meddig és mennyi welcome italt fogyaszthatnak, hogy az esti hazavezető útjukon már ne sikítson a szonda. A keményvonalas horgászok nem tétlenkedtek: Titusz, Belencsik Zoli, Lujzim, Kálmánpapiék hamar nekikezdtek a szerelékek összeállításának és a csalik bevetésének. Duna szakértői, Danna és Csóri sem akartak kimaradni a jóból, hát hamar ők is habosítani kezdték az előttük hömpölygő áradó Dunát. Szerencsére azért maradtak páran politizálni, moralizálni is a tűz körül, így a kényelmesebbek, pihentebbek maradhattak. Igaz, pont ugyanannyit fogtak a sietve kezdők is, mint a kimérten szerelők.
Napközben márnára és egyéb békésnek tartott halakra esett a választásunk, mondván: abból fogunk pár tucatnyit, aztán az este közeledtével kiürítjük a haltartókat és kezdődhet az egybajszosok hajkurászása. Mondjuk, sötétedés tájékán már átértékeltük ezt az elképzelést…
Délelőtt Sori kezdte a halfogást, igaz, egy félórával korábbi rezdülés tűnt legvalószínűbbnek, hogy az volt az a pillanat, amikor az a féltenyérnyi karikakeszeg benyalta a dermedt csontikat. Kálmánpapiéknak volt még szóra érdemes kapása, Belencsik Zoli fogott még egy bucót - ezek képviselték a nappali repertoárt. Tehát nem kellett szákokat üríteni az esti menyhalas vadászat előtt…
Délután, amikor már majdnem elfogyott a reggelire kapott Danna-féle körözött, Kriszti „sündisznója” (fasírtgolyók felhalmozva, fogvájóval átszúrva), franciasalátája, hogy nehogy egy grammnyit is lefogyjunk, nekiláttunk a grillcsomagok sütögetésének. Kellemes program ez már évek óta, mert a közös sütögetés még jobban összehozza a csapatot. A sültek elfogyasztása kellemes a gyomornak és utána a jóllakott filozófusok sokkal intenzívebben tudnak a gondolataikra koncentrálni. Ki tudja, hányadik soron beszéltük át a világpolitikát, a migránshelyzetet, a gazdasági élet történéseit, családi-otthoni-személyes dolgokat.
A beszélgetéseket Janó drónja szakította félbe, ugyanis háromakkumulátornyi időt szánt ránk a levegőben töltve és bennünket filmezve. Az első felszállás problémamentesre sikeredett, de a másodikat Csóri próbálta navigálni, ami koordinációs problémákkal járt és egy sikertelen manővert követően - Sorit majdnem letarolva - a parti sóderágyba heveredett az előtte még lebegő szerkezet. Szerencsére - elsősorban Csóriéra és Janóéra - a berendezés nem károsodott és újra fel tudott szállni, de mint utólag kiderült, a felvétel már nem lett használható, így azt nem tudjuk az érdeklődőknek prezentálni. Akit érdekel a pár percnyi Duna-parti menyhalas parti légi felvétele, az ezen a linken megnézheti:
Ahogy közeledett az est - bár a borulástól nehéz volt megállapítani, mikortól alkonyodik -, egyre többen álltunk át halszeletes csalizásra, egyre-másra kerültek fel a világítópatronok a spiccekre, egyre többen szerelték homlokukra a reflektorokat és egyre inkább érezhető volt a levegőben a remény, a reményhal utáni vágyakozás.
Bár nagy illúziókba nem ringattuk magunkat, voltak elképzeléseink, kik lesznek az esélyesek, akiknek nagy valószínűséggel sikeres lesz a menyhalazás azon az estén. Elmondhatom, hogy az előzetes elképzelések meg is állták a helyüket, mert az első menyhalat Csóri csalta horogvégre, majd kisvártatva Danna is egy - az előzőnél nagyobb - párducmintájút szákoltatott élete párjával. Ez a két névadó hal el is döntötte az esti menyhalazást. Sajnos több menyus nem fanyalodott a különlegesebbnél változatosabb csalikra. Bár Lujzimnak sikerült alaposan megmozgatnia egy rafinált módszerrel: az összességben valódinak tűnő süllős-menyhalas kapásszerű spiccrángatásra nyomorékságomat meghazudtolva szökdécseltem a parton, amíg rá nem ébredtem, hogy átverés! Köszi, Lujzim, jó poén volt, ezért jövök neked eggyel!
Este nyolcig tartottunk ki és együtt, ahogy érkeztünk, csapatban is távoztunk. Előtte virtuálisan elástuk a szezonunk képzeletbeli kulcsait, hogy majd március közepén valahol, egy állóvíz partján kiásva, letisztítva megkezdhessük a jövő évi halkergető szezonunkat! De az már egy másik sztori lesz…
Nekünk ezt hozta az idén a Mikulás! Jóformán semmit, mégis mindent, ha értitek…
Remélem, mindenkinek sikeres, de legalábbis elégedettséggel záruló horgászszezonja volt és kívánom, hogy a következők se legyenek szerencsétlenebbek. Akiknek meg esetleg nem adatott meg, amire vágytak, hát javaslom, hogy hajrá, ne adják fel, mert a halak ott vannak a vízben! Igaz, nem feltétlen az a vágyuk, hogy rájuk, illetve hegyes horoggal a szájukba akadjunk, de manapság már közismert és elvárt a kíméletesen bánásmód a halakkal szemben is, hát kérek mindenkit, hogy viselkedjünk is a szerint!
Mert horgászni télen (és tavasszal, nyáron, sőt még ősszel), este (és persze minden már napszakban), családdal, kedves barátokkal és jó ismerősökkel (de akár egyedül) is jó!
Kellemes ünnepeket és eredményes boldog új szezont kívánok!
Szerző, fotók: Jeszy
Drónfelvétel: Varga Janó
