Lassan itt a tavasz, a tavakat borító jégpáncél sem tart már soká, Tél Tábornok csapatai vesztésre állnak. Mindjárt itt a várva várt első horgászat, de előtte tekintsünk vissza az elmúlt 2012-es esztendőre, hogy tudjuk, mi az, amit fölül szeretnék múlni vagy épp újra át szeretnénk élni. Így tettem hát én is, és bizony volt mit felidézni, mert 2012 nem egy átlagos év volt számomra.
A 2012-es év az előzőhöz hasonlóan indult, nagyjából azonos időpontban, március közepén váltak horgászhatóvá állóvizeink. Már mondható szokásosnak, hogy március 15-én ejtettem meg az első „sokcuccos” pecát, hasonlóan 2011-hez, 2012-ben is a Verba tanyán.
Minden kezdet nehéz, pláne, ha évkezdet
Kiérve a vízpartra elég emberpróbáló időjárás fogadott. Annak ellenére, hogy ragyogó napsütés volt, a levegő hőmérséklete alig érte el a 10 fokot, a vízé pedig biztosan jóval ez alatt volt, ugyanis csak pár nappal korábban olvadt fel teljesen. Feederbottal terveztem a horgászatot, mivel a fázós halak ilyenkor még csak nagy ritkán csaphatóak be úszóssal itt, ráadásul a viharos erejű oldalszél a rakóst kettétöri, a matchboton pedig nem lehetett volna finomkodni, ha stabil szerkóval akarok horgászni.
A nem túl korai érkezés után a felszerelés összeállítása jött, majd bekevertem az etetőanyagot, ami 1 csomag Pelletes Fekete volt fél flakon Mézes Pálinka CSL tuninggal és egy marék apróra darabolt Mézes Pálinka csemegekukoricával. Ezzel dobtam 12-t kiakasztott klipsszel, de a szél miatt csak nagyjából pontosan egy helyre.
A szerelékem a körülményekhez mérten finom volt. Feederemre 25 g-os Pellet Feeder kosár került, a 12-es Braxx fonott zsinórra pedig egy hajszálelőkével ellátott 18-as Fox Carp Match horgot kötöttem. Csaliként az újdonság erejével ható Fluo Pop Up pelleteket terveztem használni az élő csali mellett, ezek kerültek a hajszál előkére. Végül az 5 órás peca alatt 2 ízzel, a Mentholos Ánizzsal és a Chilis Fahéjjal sikerült halat fognom. Az első hal egy compó volt úgy 2 óra után, ez a fahéjas bogyót tette magáévá, majd ahogy felkerült a Mentholos Ánizs „helyzetjelző”, rögtön sikerült egy csodás halat akasztanom, majd egy eléggé egyoldalú küzdelem után partra vonszolnom a hibátlan, 9 kilós tükröst. Nagyon örültem neki, hisz tavasszal a felengedés után minden halnak örül az ember, nemhogy egy ilyen szépségnek. Visszaengedése után még egy szép kárászt sikerült fognom a mentolos csalival, aztán bezárt a bazár a halak oldaláról, én pedig összecuccoltam és hazaindultam melegedni.
ÉVISZ háziverseny, avagy diákok csatája 2012
Iskolám, a Vásárhelyi Pál Építőipari és Környezetvédelmi-Vízügyi Szakközépiskola, 2012 áprilisának elején második alkalommal rendezte meg kis házi horgászversenyét a tokaji Kovács-tavon. 15 résztvevő csapat 30 versenyzője ült le a tó újonnan kikotort partrészére. A 12 órás megmérettetésre készültem feederrel, bőven volt lehetőség a variálásra ízek terén. Az intenzíven telepített magántó jellegű, közepes méretű víz sok szép halat, köztük pár koi pontyot rejt. A begyűjtött infók alapján tipikusan távolra szokatott halakkal kell számolni, ezért Magyar Betyár Pellet Packkal 90 m-re csináltam egy etetést, 35 m-re pedig egy másikat Édes Ananász - Vad Ponty etetőanyag mixből, amit bőven megszórtam aprómaggal. Hát… a várt haldömping helyet fenékzsibbasztó ücsörgés lett a pecából, hisz a 7-kor induló versenyen délben még csak 2 ponty és egy kárász esett. Csapattársammal, Gődény Norbival végigpróbáltunk szinte mindent, ami eszünkbe jutott, de kapásig el sem jutottunk. A 3 szektorra osztott mezőnyből egészen 5 óráig csak egyben fogtak összesen 3 pontyot és egy kárászt. Tudtam, hogy a dobogós helyhez ki kell csípnünk egy akármilyen halat a vízből, és a nullától mentve egyedüli halfogókként szektort nyerhetünk. Közben a másik szektor is adott egy 5-ös forma pontyot, de a miénk mindvégig hallgatott. Az egyméteres 12-es előkén felkínált 1 szem csontira 11 óra kapástalanság után megjött az első hal, egy 1.200 grammos ponty, ami egyelőre a dobogót jelentette. A távoli etetésen horogra tűzve várta a kapást egy szem Mentholos Ánizs kukorica és egy Chilis Fahéj Finom Pontypellet furcsa kombinációja, amit 30 perccel a verseny vége előtt felvett egy 5.620 grammos tőponty, amit sikerrel fárasztottam ki az orsóm miatt 3 helyen kb. 12-es „vékonyságúvá” roncsolt főzsinórral. Ezzel sikerült csapatban a harmadik, egyéniben pedig a második helyet elérnem, a győztes Ónadi Csabi - Márczi Laci duó mögött. :) Előbbi horgász 11 kilós fogással nyerte a versenyt.
A dolgok a tavasz folyamán a horgászattal kapcsolatban kissé laposak voltak, ugyanis tanulmányaim miatt csak ritkán jutottam ki a vízpartra, de néha azért tudtam szakítani időt egy pörgős vízközti keszegezésre, csatornai sügérezésre, vagy éppen egy pasztás-nagyhalas rakós botos pecára.
Nyári szünet, peca-szüret!
Ahogy megkezdődött a nyári szünet, egyre többet tudtam horgászni, de ezek mellett egy kis sportra és szórakozásra is jutott idő, tehát tökéletesen telt a nyár. Indultam egyesületem, a Vasutas Sporthorgász és Természetvédő Egyesület versenyén is, ahol 3. lettem az ifik közt.
Meleg vizekben alapvetően kétféle horgászmódszerrel próbálkoztam: matchbotos vagy feederbotos vízközti keszegezéssel és nagyhalas rakós botozással. Ezek közül főleg a rakós botos pasztázást gyakoroltam szorgosan, aminek meg is lett a gyümölcse, de ne szaladjunk ennyire előre!
Verseny a „nagyok” közt
A Verba tanya minden évben megrendezett versenysorozatai közül az egyénin csupán barátom és mentorom, Csabio oldalán tűntem fel mint segítő, de a pároson már Czender „Bogyó” Miklós barátommal Sörös Brigádok néven támadtunk.
Edzésnap
A V. Verba Páros Kupára minden esetben rászánunk egy edzésnapot is egy nappal a megmérettetés előtt, aminek ízét nem is a horgászat, hanem inkább a baráti beszélgetések adják meg az igazából. Kipróbáltam azért pár dolgot, amit a másnapi versenyen kamatoztatni is tudtam.
Az edzésen alapvetően a matchbotos pecát gyakoroltam, amire a nyáron szinte mindig bevált keverékemet etettem. Ez 2 kiló darált TTX-ből és annyi tejsavas erjesztésű magmixből áll, amennyi belefér. Kb. 2-3 ujjnyi Édes Ananász folyékony aroma és egy marék fojtott csonti teszi teljessé. Ez a kukoricás, édes-fanyar aromakombináció nyáron valamiért nagyon jól működik, pláne, ha nem lehet etetőanyagot használni egy adott vízen. Matchbotra kezdésként ezt lődöztem be, kb. a teljes mennyiség felét. Már az alapozáskor is hemzsegett a hal az etetésen, ugyanis sok volt a beleúszásom. Az első bedobást csonticsokorral egy hevesen küzdő hal jutalmazta meg, amit 15 perc kemény küzdelem után meríthettem meg. Súlya 10,5 kg volt, ami azt jelentette, hogy pontyrekordot döntöttem, ráadásul matchbottal. A halat visszacsúsztattam a vízbe, majd folytattam a pecát. Sikerült egy eléggé szapora horgászatot összehozni, sok ponty örvendeztetett meg a délelőtt folyamán, és a barátaimmal is kellemesen töltöttem el az időt. Mivel a matchbotos taktika működött, ideje volt rápróbálni a rakósra is.
Bekevertem a pasztát, bekupakoltam 11 m-re kb. egy kiló tejsavas magmixet és 4 apró gombóc pasztát, az íze kedvéért. Egy csípet pasztával kezdtem a „vadászatot”. Az idő kegyetlenül meleg volt, tűzött a Nap, a petrencés rúd fekete szénszálai szivacs módjára szívták magukba a Nap erejét, és a tenyerembe égetően mart, ha nem kapkodtam. A botom a tartóban pihent, amikor fura kapásra lettem figyelmes, amit üres bevágás követett. Ez többször megismétlődött, de tudtam, hogy nem compó járatta velem a bolondját, mert az megőrül a finom falat pasztáért, így egy csokor gilisztával pásztáztam át az etetést. A kapás után ellenállás nélkül csúszott a merítőbe a szép dévérkeszeg, majd követte őt még két kisebb. A feladat adott volt, a jobb halak fogásának érdekében ki kell őket zárni. Nyitottam egy-egy zacskó Tüzes Ponty és Fokhagymás Hal kaját és a tasakok tartalmának felét összekevertem. Egy borzasztó ütős, büdös-csípős etetőanyagot kaptam. Nagy gombócokat gyúrtam belőle, amiket bedobáltam a spicc elé. Láss csodát, a dévérek támadása abbamaradt, viszont a pontyok és amurok szinte ugyanabban az ütemben jöttek, mint délelőtt matchboton. A nap végéhez közeledve - és Szilárd barátomék isteni pörköltjének zamatát megérezve - inkább pakolásba kezdtem és előkészítettem mindent másnapra, kivéve a pasztát és az etetőanyagot.
A verseny napja
Nem is taglalnám itt a verseny megnyitóját, szervezését, hiszen mindenki tudja, hogy ez hibátlan minden évben, így inkább onnan folytatnám, hogy a cilinder nekem a 38-as helyet adta a nagy tavon, azaz a híres fűzfa bal oldalára kerültem. Örömöm csak addig tartott, amíg a szektor többi tagja le nem cuccolt. Elég csupán Papp Józsefet és Simon Gézát említenem, akik az egyénin ugyanott ültek szinte, mint most, és a szektor első 2 helyéért folytattak nagy küzdelmet. Mindketten szép mennyiséget fogva, nem mellesleg mindketten rutinos, tapasztalt és ügyes, határozott horgászok, nálam ezerszer több hal bánta már, hogy az Ő etetésükre tévedt, de hát ezt dobta a sors, meg kell oldani. Alapozásnak betettem egy kilónyi magmixet, 6-7 gombóc Fokhagymás Hal & Tüzes Ponty keveréket, 5 gombócka natúr halas pasztát. A verseny menete elég darabos volt, mert időszakosan lehetett csak kapást kicsikarni, és sajnos azt sem lehetett 100%-ban halra váltani. Végül az előző napi taktika segített hozzá 4 nagytestű ponty és egy még nagyobb amur kifogásához, mindez több mint 32 kg-mal járult hozzá a szektorgyőzelmemhez.
Úgy voltam vele, hogy számomra nagy örömöt okozna a szektor megnyerése is, nem szükséges feltétlenül megnyernünk az egész versenyt. Sikerült a szektor 1, a csapat győzelemre pedig még várni kell… de egy álmot is elég megélni egy nap… :)
A ponty, amire vágytam
Gyorsan, ám sok kalanddal röppent el a nyári szünet, majd eljött a nem várt szeptember is. Mivel elseje 2012-ben szombatra esett, gondoltam, egy éjszakai pecázásra kiugrom a közeli tóra, méghozzá oda, ahol horgászpályafutásom elkezdődött. A tó Vasmegyer és Beszterec között található, régi víz öreg, nagytestű amurokkal és pontyokkal, amik száma az elmúlt 10 évben nagyon megcsappant. Telepítések sem sűrűn történnek, mondhatnám, aki ide pontyok reményében jön, az 10-ből maximum 3-szor lesz eredményes. A halsűrűség kicsi, de az éjszakai horgászatnak, fényeknek, hangoknak mindig van egy érdekes varázsa, ezért gondoltam, hogy kiülök. Úgyis csak az fog halat, aki horgászik, aki meg ül a szobában, az álmodozzon csak! Későn, este 7 körül érkeztem minimál cuccal, aminek alapját 2 feederem adta. A tó kikötője mellett ültem le, előttem egy nádfal volt, ami balról jobbra indulva enyhén befelé nyúlt 60 m-en keresztül a nyílt víz felé. Így a rövidebbik bottal csak közelebb tudtam dobni. Szerettem volna csónakkal letenni egy alapozó etetést szemessel, de nem volt meg a csónak kulcsa, így megtömtem 2 feederbotom kosarát kajával, felcsaliztam egyiket pellettel, másikat kukoricával, és még a világosban bevetettem a Pellet Feeder kosaras szerelékeimet. Durván felerősödött a szembeszél, hideg lett, polár kabátban és thermo sapkában éreztem magam jól, annyira lehűlt a levegő. Első halam, egy tenyeres dévérke kukoricára jött 15 perccel a bedobás után, majd egészen hajnali 2 óráig nem történt semmi. Éberségemet a magammal hozott kávé és a félóránkénti csalicsere tartotta fent. Hajnali 2 órakor a rövidebbik botomon cibálós kapásra vágtam be. Az eredmény egy szép, Fokhagymás Hal pellet iránt rajongó kárász lett. Ugyanezzel a csalival visszadobtam, és a bot letétele után rögtön kapással érkezett meg a következő dévér.
A csali sértetlen volt, igaz picire leoldódott, de szerintem ez csak csábítóbbá teszi. 5 perccel a dévérkeszeg után egy elemi erejű kapással csavarta le a botot a tartóról a várva várt vendég. A vízben rengeteg hínárfolt volt, és a partot szegélyező nád is benyúlt kb. 8 méterre, így egy rövid huzavona után a nadrágot ledobva magamról derékig gázoltam a kellemesen langyos vízbe, ugyanis tudtam, hogy ez a hal kincset ér, mindent meg kellett tennem, hogy megmeríthessem. Ahogy a part közelébe ért, egyre hevesebben vert a szívem, a fejlámpás fejem ide-oda kapkodtam, szerettem volna minél hamarabb meglátni, kivel van dolgom. Amikor a fejlámpa fényében és a hullámzó vízben először megcsillant a hal aranyló pikkelysora… na, azt az érzést nem tudom leírni… a szívem egyre hevesebben kalapált, csak az járt eszemben, hogy ennek meg kell lennie. Mire feladta a harcot, én már teljesen kivoltam, minden idegszálammal rákoncentráltam, és végül sikerült megmeríteni a gyönyörű nyurga testű őslakos tőpontyot. Valószínűleg ez a hal itt született, színezete, alakja erről árulkodott számomra. Fokhagymás Hal lebegő-oldódó pelletre éhezett meg, és egy 18-as Fox horog lett a veszte. Sajnos fényképező nem volt nálam, a hajnalt pedig nem akartam, hogy pontyzsák hiányában egy kötött haltartóban érje (vagy éppen, hogy ne érje) meg, ezért megelégedtem a telefonommal készíthető fotóval - nem tudtam volna elviselni, ha a mohóságom miatt elpusztul vagy megsérül a „nomád’’ haltartóban, ezért útjára engedtem. Kifogása és eleresztése után nem volt több kapásom. Reggel úgy huppantam bele az ágyba, mintha nem hittem volna el, mi történt velem, és csak úgy aludtam el, hogy bebiztosítottam magam arról, hogy tényleg megtörtént-e ez velem.
Őszi pangás
Ősszel sajnos sosem sikerül aktív horgászéletet élnem, hiszen sokszor az időjárás, sokszor a tanulnivalók keresztezik pecás szándékaimat, néha pedig mindkettő egyszerre, így sajnos tavaly ősszel is csak ritkán jutottam ki a partra. A tél már nagyon hamar, november közepén beköszöntött, nem sok hely maradt a korai hó nélkül. Így röppent el egy horgászévem, sok-sok élménnyel és kalanddal, valamint két megvalósult célommal együtt. Egyik volt egy szektor első hely elérése a Verba versenyen, a másik pedig egy igazi, kőkemény, gyönyörű bennszülött ponty megfogása valamely vad-, vagy majdnem vadvízen.
Most, hogy túl vagyok a nosztalgián, az élmények csokorba szedésén és újbóli átélésén, már rajtra készen várom, hogy újra a vízparton ülhessek pikkelyes barátaim társaságát keresve!
Lábas Norbert (f31)
