Nulláról a tudatos amatőrségig

Nulláról a tudatos amatőrségig

Írásomban egy példát hozok arra, hogy milyen emelkedő fejlődésen mehet át egy horgász rövid és kicsit hosszabb idő alatt, ha visszatekint némi önkritikával saját magára és a horgászathoz való viszonyára. Történetemet gyermekkoromtól napjainkig mesélem, illetve megfogalmazom, mit szeretnék elérni a közel- és a távolabbi jövőben.

Horgászattal kapcsolatos első emlékem, hogy nagybátyám fehér színű 1200-as Zsigulijával megyünk pecálni Bédára, a Duna-holtágra. Ez nagyjából a 90-es évekre tehető, ezt az időszakot a feledés jótékony homálya fedi már, hiszen az előző évtized derekán születtem, így ezekre a horgászatokra nem nagyon emlékszem, és sem fényképek, sem feljegyzések nem állnak rendelkezésemre. Édesapám szerint akkoriban a horgászatom abból állt, hogy félórát szuszókáltam, egy órát rosszalkodtam némileg zavarva és bosszantva a felnőtteket, majd tíz percet figyeltem a pecabotokat és ezek ismétlődtek így, sorban. Gondolom, ahogy cseperedtem, az időarányok némiképp megváltoztak. Amire én emlékszem, hogy a felnőttek fenekező módszerrel vonták kérdőre a holtág szemközti nádasát, én pedig egy spiccbottal úszózva hajkurásztam az apró halakat.

Érdekességként megjegyzem, hogy régebbi lakhelyünkön, Pécs-Üszögpusztán is van egy szép horgásztó, de sosem horgásztunk ott, mindig a Dunára jártunk. 2000-ben elköltöztünk Szederkénybe, talán még két alkalommal voltunk horgászni a Duna-holtágon, aztán valahogy abbamaradt a pecálásunk, és itt egy elég hosszúra nyújtott, csúnya szünet következik egészen 2013-ig, amikor is édesapámnak hirtelen jött ötletéből elmentünk horgászni a Szederkényhez közeli Olaszi Horgásztóra.

Az Olaszi Horgásztó

Annyira hirtelen jött ez a dolog, hogy a „tizen-iksz” éve nem használt botokon ott helyben, a tavon cseréltűnk zsinórt. Ebben az időben használt felszerelésünk Daiwa teleszkópos botokból és Okuma CS300R orsókból ált.

A Daiwa - Okuma páros

Ezt az időszakot jól jellemzi, hogy fogalmunk sem volt, hogy milyen jelentős ez a két márka jelenleg a világ horgászcikk iparában, és például én többször is hangot adtam annak, hogy nekem nem tetszik a zöldes-kékes árnyalatú boton a bordó színű orsó (mintha ez annyira számítana a sikeresség terén). Minden mindegy alapon számunkra teljesen érdektelen volt, hogy milyen zsinórt teszünk az orsó dobjára, milyen méretű és fajta horgok kerülnek a végszerelékre, előkezsinórról meg azt sem tudtuk, hogy létezik egyáltalán ilyen. Ebben az évben kétszer voltunk horgászni, ez a két alkalom ezzel a nulla tudással is kedvet hozott arra, hogy elkezdjünk rendszeresen pecálni.

Erre a 2014-es évben került sor, amikor is megfogalmazódott bennünk, hogy többször kellene átjárnunk az Olaszi-tóra, hiszen kikapcsolódásnak és hobbinak is jó dolog a horgászat. Elkezdtünk tehát sűríteni a horgászatra szánt alkalmakat, és azt vettük észre, hogy a kedves tógazdáknak köszönhetően minden egyes alkalommal tanulunk valamit tőlük. Gondolok itt olyan általunk apróságnak vélt dologra, mint a horog kiválasztása és megfelelő felkötése. Ezek az apróságok vezettek rá engem arra, hogy minden apróság számít és nagyban hozzájárul a sikerességhez. Elkezdtem az Interneten keresgélni és rájöttem, hogy tömérdek oldalon tömérdek írás, cikk, videó és fényképes interjú foglalkozik a horgászat különböző formáival. Ebben az információrengetegben az a fontos, hogy az ember ki tudja válogatni azokat a fórumokat, amelyek számára hasznosak, hasznosítható segítséget nyújtanak. Szüleim hathatós segítségével belekóstolhattam több horgász szakágba is. Egy Nevis akciónak köszönhetően kaptam tőlük egy páros bojlis szettet, majd ezt követte egy páros feeder szett, majd legvégül egy Nevis pergető szett.

A Nevis bojlis páros szett
A Gold Star + Nevis feeder páros szett

Ez az év arról szólt, hogy mindhárom technikát megismerjem, hogy minél több apróságra oda tudjak figyelni és a sok információ közül ki tudjam szűrni a számomra hasznosakat. Ehhez a tógazdáktól kaptam egy olyan segítséget, ami abba az irányba terelt, amerre én is szerettem volna tartani. Ez pedig, hogy a horgászat élvezetes kikapcsolódás legyen a természetben, annak minden szépségét élvezve és óvva. Ezen értem úgy a tópart tisztaságát, mint a halakra való odafigyelést (és ápolását, ha esetleg a horoggal megsértenénk őket).

Minden egyes horgászatnak úgy vágtam neki, hogy előtte való nap eldöntöttem „most ezzel a szettel szeretnék horgászni”. Ez azért volt fontos, mert így specifikusan tudtam az Interneten keresgélni. Persze az általánosságokat - mint a különböző halfajok leírása, viselkedése, tulajdonságai, szaporodása stb. - folyamatosan olvasgatom. Erre azért van szükség, mert hát a horgász felejthet, ill. a kutatásoknak köszönhetően mindig van valami új információ a halfajokról. Még egy apró, de általam jelentősnek érzett lépés, hogy páromtól karácsonyra Magyar Horgász előfizetést kértem, és a rendszeres olvasással rengeteget tudok tanulni belőle.

Az év úgy épült fel, hogy a bojlis szettel kezdtem, majd a feederbotokra tértem át, aztán a hidegebb idő beálltával, az év végén a pergetésbe kóstoltam bele. Itt jegyzem meg, hogy egyik alkalommal szerencsém volt Bokor Károly pergetését közelebbről figyelni egy kis ideig. Természetesen a személyes zóna megzavarása nélkül igyekeztem ellesni a technikát.

Bojlis szettel fogott koi ponty
Első pergetett csukesz

A kipróbált módszerek közül a feederbotos horgászat tetszett meg legjobban, így a 2015-ös évre ezt szeretném finomítani és hatékonnyá tenni, ezzel szeretnék szép eredményeket elérni. Ehhez talán a legtöbb segítséget Döme Gábor videói nyújtják, kezdve az etetőanyagok és csalik tudatos használatától az előkezsinór kötésén át a horgok használatáig. Az a tapasztalat, amit ő felhalmozott magában évek alatt és megoszt a magamfajta amatőr horgászokkal, olyan segítséget nyújt a horgászatban, ami másképp pótolhatatlan lenne. Videóit többször megnézve a horgászathoz kapcsolódó mentalitása és alázata a legszembetűnőbb.

Egy görbülésre váró feederspicc

Ezekből tanulva és a tanultakat alkalmazva próbálom tudatosan felépíteni a horgászataimat, figyelve a környezetet, a tavat, a halak mozgását, a horgásztársak módszereit. Ez nem mindig sikerül azzal a fogási eredményességgel, amit szeretnék elérni, de a horgászat végén le kell vonni a konklúziót és az alapján már lehet tervezni a következő bevetést.

Feederbottal fogott hibátlan 4 kg-os tükörponty

Befejezésnek annyit, hogy horgászataink során figyeljünk az apró, jelentéktelennek tűnő részletekre, és ha idővel ráérzünk, hogy mikor melyik apróságon változtassunk, akkor nem csak sikeresek lesznek horgászataink, hanem a környezet változásaival együtt tudunk haladni, alkalmazkodni és ezáltal fejlődni.

Görbüljön!!!

Sallai József Zoltán (Sallai JZ)

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.