Nagyon sok pályázat érkezett be a Gyerekek horgásszunk együtt pályázat 2. körére. Ezeket az írásokat szépen sorban leközöljük oldalunkon! Azok, akik még így sem kerültek díjazásra, ne csüggedjenek, lesz még újabb pályázati lehetőség számukra. Addig is, horgásszanak sokat, készítsenek sok szép képet, örökítsék meg a gyerekkori horgászélményeket! Következzen tehát Kaufmann Domonkos írása…
Kaufmann Domonkos vagyok a Zirci Reguly Antal Általános Iskola 6. osztályos tanulója. 6 éves korom óta horgászom édesapámmal. Amikor először kivitt horgászni, még csak sok-sok sügért fogtam spiccbottal. Mivel naponta kb. 30 sügért fogtam, a tógazda mindig örült, mikor meglátott, mert a sügérek szerinte kárt tettek az aprónépben…
Egyszer, amikor már 5 éves voltam, apukámmal ellátogattunk a Hajmáspusztai-horgásztóra, ott fogtam életemben először több darab fél kilogramm feletti ezüstkárászt. Hazafelé menet jelentettem be, hogy szeretnék fenekező módszerrel pontyokra horgászni. Pár héttel később megkaptam első komolyabb botomat, azzal kezdtem el hagyományos fenekező módszerrel horgászni. Mikor apukám megvette első feederbotját, és én is kipróbáltam, egyből tudtam, hogy születésnapomra mit fogok kérni :) Az utóbbi 2-3 évben pedig, amikor megkérdezik tőlem, hogy hova menjünk nyaralni, én ezt felelem: „Mindegy, csak legyen horgászhely a közelben!” Borostyán-tavi keszegezést soha nem hagytam még ki! Amíg a család többi tagja vízibiciklizett, illetve fürdött, én addig fogtam a szép keszegeket.
Azóta egyik húgomat is megfertőztük a horgászat szeretetével, és néha már a másik testvérem is botot fog 1-2 órára és pecáznak velünk.
Életem első pontyát 6 évesen a zirci Mayer-tavon fogtam. Nagy volt az öröm, mert a hal 2,7 kg volt, és mivel akkor még abban a tóban nem volt gyakori a 3 kg-on felüli ponty, a tó tulajdonosa is külön gratulált nekem. Azóta (is) rendszeresen járok arra tóra és a legnagyobb ott fogott pontyom már elérte az 5 kg-ot is!
Azért örültem annyira nagyon annak a szép tőpontynak, mert reggeltől estig a tavon voltunk, és senki semmit nem fogott, ám szinte az utolsó pillanatban óvatos kapással jelentkezett a pikkelyes. Néhány perc fárasztást követően a parton volt - gyors fotó és mérlegelés után úszhatott haza. Ennek köszönhetően enyém volt a megtiszteltetés, hogy egész nap csak én és apukám tudott halat fogni. Szeretem a Haldorádó termékeket, mert még sohasem csalódtam bennük. Itt van rá az ékes bizonyíték!
Életem első pontya feederbottal!
Ezt a gyönyörű pontyot verseny után 1 órával fogtam. Nagyon aggasztott, hogy nem fogtam egy halat sem, ezért a rendezvény után is maradtam 3-4 órát. Ez a hal gyors, erőteljes, határozott botgörbítős kapással jelentkezett. A parton a mérleg 3,736 kg-ot mutatott. Ezzel a legnagyobb halért járó különdíjat elnyertem volna és mindjárt a dobogó 2. helyére ugrottam volna… Mindenesetre örültem neki, mivel rég fogtam ilyen szép és nem utolsósorban ekkora pontyot.
Így lettem horgász! Most jöjjön tehát kedvenc horgászatom…
Legkedvesebb horgászélményem
A legkedvesebb horgászélményem az volt, amikor ellátogattunk apukámmal és munkatársával a Devecser mellett található Széki-tóra. A horgászhelyre este 6 órakor érkeztünk, ugyanis egy 24-órás horgászatra készültünk. Az idő aznapra hűlt le, ezért bizakodóak voltunk. Elővettük a felszerelést, majd bekevertük az etetőanyagot: 1 kg Vad Ponty és 1 kg Mézes Pálinka keveréket használtunk. A kolléga másra esküdött, saját házi készítésű etetőanyagot használt, amely a következőkből állt: kenyér, kukoricadara, főtt krumpli, erjesztett kukorica. Mivel a tó híres nagy amurállományáról, ezen felbuzdulva tettünk föl csalinak erjesztett kukoricát, Amour l’amour pelletet és kukoricát. Édesapám 9 körül megfogta a nap első, kb. 6 kilós pontyát. Jó darabig nem történt semmi, „csak” annyi, hogy elkezdett esni az eső. Éjfél táján minden botra én figyeltem, mert a felnőttek éppen kortyolgatták meleg kávéjukat, én pedig kidülledt szemekkel lestem a botok spiccein világító patronokat. Apukám botján a vörös fény elkezdett a tó felé mozdulni, én pedig így szóltam magamban: „Á, már biztos csak a szemem káprázik…” De nem! Mikor bevágtam, ellenállást éreztem, majd boldogan fárasztottam a halat azt remélve, hogy talán életem hala, noha egész a partig könnyen engedte magát, csak ott tanúsított némi ellenállást. Amikor már a parton volt, én csak álmodoztam észre sem véve azt, hogy apuék gratulálni szeretnének, hogy mekkora halat fogtam. Csak ezután vetettem egy pillantást az „Óriásra” és kezdtem el örömömben összevissza ugrándozni. Később büszkén emeltem a mellkasomhoz a tőpontyot.
Ez a hal életem legnagyobb hala, kb. 9 kg. Azért körülbelül, mert pont azon a napon sikerült otthon hagynunk a mérleget. Reggel még apukám is fogott 1 pontyot, én ekkor már csak keszegeztem. Zolinak az egész estés hal nélküli folyamatos bedobálásával olyan etetése lett reggelre, hogy 1 óra alatt fogott 5 db termetes pontyot, amiből a legnagyobb egy 7 kilós igazi „péklapát” tükrös volt. Sajnos az amurokat nem sikerült horogra csalni, de majd legközelebb! Összegezve fogtunk 4 bottal 8 db 5 kg feletti pontyot (amilyet még addig nem is láttam) és 3 db keszeget. Életem messze legjobb horgászata volt ez, amelyet most leírtam. Ráadásul ez volt életem eddigi első éjszakai horgászata, amire már nagyon régóta készültem és a szerencse éppen akkor hozta meg számomra azt a gyönyörű halat. Nem hétköznapi élményben volt részem…
Ez volt életem eddigi legemlékezetesebb horgászata, de egy közös peca Döme Gáborral valószínűleg überelné még ezt is! Nem is beszélve arról a sok mindenről, amit tőle tanulhatok!
Tisztelettel: Kaufmann Domonkos
Köszönjük, Domonkos, hogy ezt a történetet megosztottad velünk. Reméljük, hogy a következő horgászatok sok izgalmas halfárasztást tartogatnak számodra!
