Előző részben egy jó kis sajtos-tejfölös filézett hekk elkészítését írtam le. Most egy ettől erősen eltérő ízvilágú ételt szeretnék bemutatni. Egy igazi reformkonyhai érdekességet. Természetesen ennek az alapját is a filézett hekk adja. Nagyon sokan vannak, akik a könnyebb ételeket szeretik. Kerülik a zsírosabb tejtermékek fogyasztását, azonban zöldségekre minden mennyiségben vevők. A mostani receptem egy ilyen, az úgynevezett reformtáplálkozás egyik fogását képező halas-zöldséges étel elkészítését mutatja be.
Egy fontos figyelmeztetést hadd ejtsek meg az írásom elején! Míg sajtos-tejfölösen bármilyen hús elkészíthető, addig vega dunyha alatt csak a hal puhul meg teljesen. A csirke- és pulykahúst elő kell párolni, mielőtt zöldség kerül reá.
No, de nézzük, hogyan is néz ki mostani étel-remekünk… De vigyázat! Megszállott húsevőknek a következő recept elolvasása, és a rengeteg zöldség látványa komoly emésztési zavarokat, netán mekegési rohamokat okozhat!
Az alap-előkészületek csak picikét különböznek a sajtos-tejfölös hekknél már leírtaktól. Magasabb oldalfalú falú tepsit kell előkészítenünk. A halakat be kell sózni, majd étolajjal ki kell kenni a tepsit.
A második apró különbség az olajozás mennyisége. Tényleg csak cseppeket kell a tepsibe rakni, és azt egy kenőtoll segítségével kell szétmaszatolni a tepsi alján. És innentől már semmi közös nincs az elkészítésében a sütőhasználat kivételével. És hát ugye a szerelem és a vágy égető tüze sok mindenre elég, de speciel egy tepsi étel elkészítésére sajnos nem. Hagyjuk is a bioenergiákat tombolni a helyükön, s foglalkozzunk inkább a hasunkkal!
Miután a haldarabkákat elhelyeztük a tepsi alján, jöhet a zöldség. Elsőre a Spanyol zöldségkeveréket öntöttem rá a halra. Hohó! Miből is áll egy ilyen keverék? Romano bab vagy zöldbab, sárgarépa, krumpli, kelbimbó, paszternák és hagyma keverékéből pakolászták össze a „zöldséggyárban” a kilós zacsi tartalmát.
Miután a spanyol zöldségkeveréket ráöntöttük a halra, nagyon fontos, hogy alaposan megsózzuk. Ugyanis a zöldség sok sót igényel, sok sót vesz fel.
A „spanyolsózást” követően jöhet az Ínyenc zöldségkeverék. Ez a keverék zöldborsó, sárgarépa, csemegekukorica, zöldbab, karfiol, brokkoli és paprikakocka elegyéből jött létre. Miután szépem elgereblyéztük a zöldségdarabokat a tepsiben, újra sózunk. Mint mondottam, sok só kell…
Nem kötelező ennyiféle zöldséget összekeverni, lehet simán csak zöldborsót, sárgarépát, kelbimbót is rárakni a halra. Vagy bármi mást, ami kinek-kinek ízlése szerint a megfelelő. Én speciel kedvelem azt, amikor többféle íz harmonizál, ezért is használtam ilyen zöldségkeverékeket.
Amikor megvagyunk a sózással, akkor felöntjük a tepsit vízzel. Nem színültig, csak annyira, hogy a zöldségek felső sorát is elérje a víz. Teljesen ellepnie nem kell, hiszen mi párolni-főzni szeretnénk a halat és a zöldségeket is. Ehhez természetesen le kell fednünk a tepsit. Ezért kell a magasabb oldalfalú sütőedény. A tepsit a legegyszerűbben egy alufóliával lehet lezárni, illetve letakarni.
A párolás egy elég régi keletű ételelkészítési mód. Manapság újra divatja van, mondhatni reneszánszát éli e módszer, ezért nem meglepő, hogy a reformtáplálkozás, illetve a vegetáriánus táplálkozás hívei örömmel alkalmazzák ételeik elkészítése folyamán. Miért jó a párolás? Sokkal több fontos ásványi anyag, nyomelem marad meg az ételekben, mint a hagyományos sütés-főzés esetén.
A tepsit most is előmelegített sütőbe rakjuk - így hamarabb elkészül az étel. Nagyjából 45 perc kell ahhoz, hogy átpuhuljon minden az alufólia alatt. Amikor elkészült az étel, tilos egyből levenni róla az alufóliát, több okból is. Először is a kicsapó gőz égési sérülést okozhat! Másodszor, ha hagyjuk egy félórácskát puhulni az ételt, akkor nem szárad ki olyan könnyen, illetve kellemesebb lesz az íze is. Harmadszor: így nem égetjük meg vele a szánkat, hiszen tűzforró…
Remélem, tudtam ötletet adni a leendő karácsonyi menüt illetően.
Írta: Nyika Sándor / Sanyamester
