Január első napjaiban mutattuk be a Haldorádó Fogási naplójának bejegyzései közül kiemelt 2015. évi legszebb nemes halakat. Szavazataitokkal ti választottátok ki azt a horgászt és fogását, aki végül megkaphatta a „2015. év fogása - nemes hal kategóriában” díjat. Ebben az évben már egy olyan őshonos hal kaphatott díjat, ami szerencsére kiemelt védelmet élvezz 2014-től vizeinkben. Idén a nyertes fogás Németh Tamás szép, 4,8 kg-os kecsegéje volt! Ismerjük meg tehát Tamást!
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
Családommal gyermekkorom óta járunk nyaralni a Tisza-tóra. A kéthetes vadkempingezés kisgyerekként a strandolásról, kalandokról szólt, de tizenévesen már érdeklődtem édesapám és a velünk nyaraló barátok hobbija iránt. Kamaszként kezdtem el horgászfelszerelést összeállítani. Ebben az időszakban évente többször is lementünk a Tiszához tilalom előtti pontyozásra vagy őszi süllőzésre. Később a Duna fővárosi szakaszára is kiváltottam az engedélyt, Újpestről tekertem le a 10 km-re lévő vízhez, ahol többek közt első pergetett halamat, egy 50 centis csukát is fogtam. De főként partközelben úszóztam akkortájt, és nagy örömmel szedegettem a sügéreket, kisebb domikat a part menti kövek mellől. Akkor még ritkaságszámba ment a békafejű géb, rokonainak még híre-hamva sem volt talán. Aztán húszas éveimben kissé a háttérbe szorult a horgászat. Az utóbbi 3-4 évben viszont ismét felfedeztem a Dunát, ide járok leggyakrabban. Általában bejáratott horgászcimborámmal, barátnőmmel, édesapámmal, de gyakran egyedül is eljárok horgászni.
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
A fővárosban lakom, természettől, vizektől távol. Viszont abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy munkám révén viszonylag sok időt tölthetek a szabadban. A Magyar Természettudományi Múzeumban dolgozom, rovarokkal, azon belül bogarakkal foglalkozom. Éves szinten legalább 60-80 napot töltök „terepen”, ami miatt nagyon szeretem a munkám.
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Ha lehetőségeim úgy adnák, feltehetően 90%-ban pergetnék, ez az a módszer, amit leginkább élvezek. Ennek ellenére jelenleg a feederezés, leánykori nevén fenekezés javára billen általában a mérleg. De egyáltalán nem bánom. Ha megy a hal, akkor ezzel a módszerrel is legalább annyi meglepetés és izgalom vár az emberre, mintha pergetne.
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Folyóvízi horgásznak tartom magam, szinte szokatlan a szememnek, ha az erős sodrás nem görbíti meg rendesen a feederbotok spiccét. Régi-új szerelmem, a Duna teljesen rabjává tett. Bárhol állok vagy ülök le partján, mindig jól érzem magam, minden helyben benne van a hal. Főként a felső (óbudai) szakaszt fedeztem fel, legyen szó nyári paducozásról, könnyűpergetésről vagy akár téli, éjszakai menyhalazásról.
Állandó horgászcimborámmal nyár közepétől gyakran szökünk le a vízhez munka után és várjuk az éjjeli halakat. Ilyenkor másnap kissé lassabban megy a munka, de a halszagú élmények, azaz a bagoly-, dévér- és szilvaorrú keszegek, márnák, paducok miatt szinte mindig megéri ásítozni. Hihetetlen méretű és nagyon változatos halállomány van a Dunában, szinte sosem tudni, mi veszi fel a csalit. Ez az, ami miatt megunhatatlan a dunai peca! A Tisza-tó környékét pedig gyermekkorom óta járom, járjuk ’valktól ’derzsig, a tározót is beleértve. A hosszabb, esetenként 10-14 napos nyári horgászatokon mindig van alkalom eldugottabb, nyári tömegtől mentes helyeket keresni. Ilyenkor szinte minden módszer kipróbálásra kerül, a nádfal előtti matchbotos úszózástól az akadókban való mártogatáson át a csónakos balinkergetésig.
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
Igazán nagy halakat nem fogtam még. 5-7 kilós tiszai nyurgákat, számos 3 kiló feletti márnát, illetve kettő 4 kiló felettit viszont már igen. Utóbbiakat tavaly be is küldtem a Haldorádó rekordlistára. Rablóhalakból egyen méretű (1-2 kg) süllőket, balinokat fogok általában. Egy-egy darabosabb dunai paduc vagy szilvaorrú keszeg, vagy a sulyomból fogott vörösszárnyú keszeg és bodorka legalább annyira fel tud dobni, mintha egy telepített tó 10+-os pontyait húzogatnám ki egymás után. Leginkább az az öröm, amikor egy elgondolás jónak mutatkozik. Például ha a bokor alá bepöccintett kis körforgót a beesés pillanatában kapja el a sügér vagy domolykó. Vagy ha az örökkévalóságnak tűnő áthajtott felkapókaros várakozás után pont szájba dobok egy éppen rabló balint.
A kecsege egy csodálatos hal! Íme, a fogás körülményei
A pénteki munka után bicajos, hátizsákos, ott alvós kiruccanásra indultunk P-vel a Szentendrei-szigetre. A cuccok közé bekerült a két kis utazós teleszkópbot, egy marék horog, ólom és csali is. Nem terveztem komoly horgászatot, igazából a kikapcsolódás volt a cél távol a várostól. Egy, már tavaly felfedezett szakaszon mentünk le a folyóhoz, és a délutáni strandolás után végre be is dobtam a könnyű fenekezőket. Estefelé, ahogy elültek a bosszantó gébek, sorban jöttek a baglyok, szilvaorrúak, dévérek és karikakeszegek. Csontira kölyökharcsa, siheder márna és magyar bucó is érkezett. Tíz óra körül finom kapásra vágtam be, de rögtön kiderült, nem egy szokásos bucó vagy kölyöksügér kívánta meg a halkockát. Komótosan, végig a fenéken maradva hagyta magát egy darabig vezetni valami böszmeség, majd akadóba úszva távozott a horogról. Harcsára vagy nagy márnára tippeltem. A koromsötétben a baglyokat egy 40 centis dévér váltotta, majd fél 12-kor ismét jellegtelen birizgálásra vágtam be. Ez a hal is hagyta magát vezetgetni a könnyű felszereléssel, de amikor a parttól 20 méterre a fejlámpa fényében a vízből fél méterre kirepülő, méter körüli testet megláttuk, megfagyott bennünk a vér. Nem is értem, hogyan, de viszonylag hamar a part mellett volt a hal, melynek méreteit meglátva felváltva kezdett remegni a hangom és a lábam is. Cipőstül a vízbe gázolva két kézzel partra emeltem a darabos testet, mire az egyperces tombolásba kezdett. „Kecsegematrac” hiányában magamhoz szorítottam, hogy ne verje szét magát a sóderes parton. Amikor lenyugodott, horogszabadítás után lemértük. Teljes hossza 87, faroktőig 78 centi volt.
A sekély vízben percekbe telt, míg magához tért, majd komótosan elúszott. Súlyát csak becsülni tudom a rekordlistákon szereplő halak és eddigi tapasztalataim alapján. Véleményem szerint 4,8 kiló lehetett.
Pár óra alvás után reggel négykor folytattam a pecát. Előbb egy 45 centis dévér, majd egy bő kettes márna miatt kellett barátnőmet felkeltenem, hogy készítsen pár képet emlékbe.
Miután majdnem vissza tudott aludni, „MEGINT EGY KECSEGE” suttogással foszlattam szét a szombat reggeli lustálkodás gondolatait. Ő is kiugrott fárasztás közben a vízből. Mármint a hal. Ez az egyed csontira éhezett meg. 65 centi volt, és nagyjából két és fél kiló lehetett. Napfelkelte előtt még egy kilós szilvaorrú érkezett, aztán véget ért a csoda.
Hazafelé megálltunk egy sóderesen még strandolni és napszúrást kapni, ahol a part melletti, derékig érő vízből vagy egy tucat szép paducot sikerült kifogni hungarocell-golyós, etetős cuccal. Azt hiszem, ennyi hallal még soha nem találkoztam egyetlen horgászat alatt. A hátizsákos peca egyik velejárója a helyhiány, így a fotócucc ezúttal otthon maradt. Ezért a kevésbé jó minőségű fotók.
Némi statisztika: nagyjából 16 kilónyi, 12 fajhoz tartozó halat fogtam egy doboz csonti, fél kiló etetőanyag, fél kiló kenyér, néhány géb és egy türelmes barátnő felhasználásával. 3 db keszeget sütöttünk meg vacsorára parázsban, a többi hal talán legközelebb óvatosabb lesz. Egy évvel ezelőtt ugyanitt egyetlen sügért tudtam fogni egy nap alatt, igaz, áradáskor.
Meglepődtél, amikor a 2015-ös év jelöltjei között láttad magad?
Persze. Nem vagyok túl aktív az oldalon, annak ellenére, hogy napi szinten látogatom. Azt sajnálom legjobban, hogy nem készültek minőségi képek erről a fogásról. Munkám kapcsán fényképezéssel is foglalkozom, ezért vagyok kissé bosszús, hogy aznap nem volt nálam gép. Bár éjjel, vakuval nem lett volna az igazi amúgy sem. Remélem, lesz még esélyem szépíteni ezen.
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Hogyne! És nagyon köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradságot, és szavazott. Mindenképp szerettem volna megosztani az élményt másokkal is az egyszerű, sallangmentes peca eredményességére irányítva a figyelmet. Úgy fest, sikerült is.
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
A fogás részleteiről az év hala kapcsán megjelent egy írásom:
http://mttmuzeum.blog.hu/2015/07/29/bajszok_es_vertek_a_melybol_ii
Mit jelent számodra a horgászat?
Kihívás, élmény, kaland.
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Több biológiaórát iktatnék az iskolák tanrendjébe, valamint általános műveltségi kérdéssé tenném, hogy tisztában legyünk hazánk állatvilágával, a természet törvényeivel, összefüggéseivel. Horgászoknál is gyakran tapasztalom, hogy bár hobbijuk miatt a halakat még csak-csak ismerik, de a sokrétűbb, alapvető biológiai összefüggésekkel már kevésbé vannak tisztában. Az pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel és józanul gondolkodva hódoljunk egy olyan hobbinak, ami más élőlényeket is érint.
Mit „üzensz” a horgászoknak?
Következetes gondolkodással és konkrét tettekkel próbáljuk meg felszámolni a rólunk szóló sztereotípiákat, előítéleteket. A mentalitásunkon sok múlik.
