Január első napjaiban mutattuk be a Haldorádó Fogási naplójának bejegyzései közül kiemelt 2017. évi legszebb „nemes” halakat. Szavazataitokkal Ti választottátok ki azt a horgászt és fogását, aki végül megkaphatta a „2017. év fogása – nemes hal kategóriában” díjat. Ebben az évben egy szilaj folyóvízi harcos kapta ezt a díjat, egy csodálatos márna, mely egy kisebb folyóból, a Hernádból került ki. Orosz László feeder technikával csalta horogra a termetes, 3,25 kg súlyú és 64 cm hosszú halat. Ismerjük meg tehát Lászlót!
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
Körülbelül 8 hónapos lehettem, amikor húsvét hétfőn édesapám horgászni ment az egyik közeli kavicsbánya tóhoz. Olyan kellemes tavaszi nap volt, hogy napközben gondolt egyet, hazaszaladt édesanyámért és értem, majd magával vitt minket a tópartra. A kezembe adott egy csukázó úszót, amit később csaknem egész nap a babakocsiban ülve a kezemben szorongattam. Valahol itt kezdődhetett el a horgász pályafutásom.
Később is sokat vitt horgászni magával, sőt volt, hogy éjszakai horgászatra is elkísértem. Délután spiccbottal fogdosgattam neki a küszöket, majd amíg ő ezekkel a csalihalakkal éjszaka süllőzött, addig én bent aludtam a kombi Trabant hátsó ülésén. Sose felejtem azokat a gyerekkori izgalmakat, amikor reggel felkeltem és mutatta, milyen szép halakat fogott. A mai napig sokat horgászunk együtt, büszke vagyok rá, hogy ő az elsőszámú horgásztársam. Manapság már én tanítom neki az új trükköket vagy mutogatom az újdonságokat, de kitartása és állhatatossága a mai napig lenyűgöz, még mindig van mit tanulnom tőle.
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
Miskolcon születtem, jelenleg is itt lakom. Egy, a város üzemeltetéséért felelős vállalatnál dolgozom mint logisztikai és beszerzési vezető. Szeretem, amit csinálok, szeretek itt élni és a környező vizek partjait járni. Ha a jövőben is lesz rá lehetőségem, akkor szívesen élnék és horgásznék ezen a környéken. Rengeteg remek horgászvíz van a közelben, csak sajnos sok esetben mi, emberek nem vigyázunk rájuk eléggé.
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Egyértelműen a könnyűpergetés a nagy kedvenc, ez vonz a leginkább. Talán a gyerekkori emlékek azok, amiknek köszönhetően a ragadozó halakra szeretek a leginkább horgászni. Kis dobósúlyú bottal bepöccinteni az apró csalit a folyó túloldali bokorsora elé, amit aztán egy domolykó egy burványlással tűntet el a felszínről, vagy a felszínen ugráltatni a csalit, aminek mozgását egy erőszakos, fröcskölős balinrablás szakítja félbe – ezek számomra a legszebb horgászélmények közé tartoznak.
Az év első részében, főleg tavasszal gyakran előkerül azért a feederbot vagy a matchbot. Figyelemmel kísérjük a békéshalas módszerek eszközeinek és csalijainak fejlődését, sokszor szívesen próbáljuk ki édesapámmal az újdonságokat. Mostanában azt vettük észre magunkon, hogy egyre többet method feederezünk, úgy látszik, a sok erről szóló írás és mások pozitív élményei ránk is hatással vannak, szívesen próbálgatjuk ezt a módszert.
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Nálam egyértelműen a vadvizek élveznek elsőbbséget. Nagy kedvenc a Tiszalúci Holt-Tisza, amely folyamatosan növekvő halállományával mára szerintem a környék egyik legjobb vize lett, nem beszélve a páratlan szépségű vadvízi környezetről. A helyi horgászegyesület vigyáz rá, a víz jó kezekben van, nekünk is évről évre egyre több halat sikerül fogni, egyre szebb élményeket szerez a holtág.
A másik nagy szerelem a Sajó folyó. Itt elsősorban pergetek, de meg kell dolgozni minden egyes halért. Előfordul, hogy kilométereket kell gyalogolni, vagy átvágni az embermagasságú csalánon, vagy óvatosan egyensúlyozva lépdelni a parti köveken ahhoz, hogy halat sikerüljön fogni. De a folyó vadsága, változatossága, domolykó- és balinállománya megéri a fáradozást.
Az utóbbi néhány évben minden nyáron egy-egy alkalommal ellátogatunk a Balatonhoz, amelynek egyedi hangulata és változatos horgászati lehetőségei magukkal ragadtak, szívesen horgászom itt is.
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
A könnyűpergetés és a finomszerelékes békéshalazás elsősorban nem a kapitális halak fogásáról szól, így igazán nagy halak fogásáról nem tudok beszámolni. Legbüszkébb a Sajón néhány éve fogott, kereken 2 kg-os domolykóra vagyok, de sikerült már néhány 3 kg körüli balint, 7 kg-os pontyot fogni. Inkább a kisebb halak fogásával járó gyakori akciókat nyújtó pecákat kedvelem, mint a nagy kapitális halra való várakozást.
Meglepődtél, amikor a 2017-es év jelöltjei között láttad magad?
Megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy a jelöltek között fogok szerepelni, ezúton köszönöm a jelölést és a szavazatokat. Már a szákolás pillanatában éreztem, hogy olyan halat fogtam, amekkorát talán soha nem fogok tudni megismételni. A fogás napján este, mikor megláttam a párom által a márnáról készült fényképet, gondoltam egyet, és feltöltöttem azt a fogási naplóba. Néhány évvel ezelőtt már szerepeltem az Év fogása pályázaton, az akkor fogott domolykómmal az „Egyéb hal” kategóriában második lettem. Már annak az eredménynek is nagyon örültem, most ezzel a márnával sikerült felérni a csúcsra. :)
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Természetesen büszke vagyok a fogásomra, bár azt is tudom, hogy elképesztő szerencsém volt azon a bizonyos reggelen, amikor a márnát fogtam. Évente mindössze egy-két alkalommal feederezek folyóvízen, messze nem vagyok tapasztalt márnahorgász, néhány kisebb példányt sikerült eddig mindössze fogni. Tisztában vagyok vele, hogy sok dunai feederes horgász fogott már ekkora vagy nagyobb márnát, viszont itt nálunk, a Sajón és a Hernádon csak a kisebb, 20-30 cm-es példányok a jellemzőek. Remélem azzal, hogy fogásomat feltöltöttem a Haldorádó fogási naplóba, talán sikerült egy kis figyelmet fordítani a Hernádra, amely egy különleges, gyönyörű folyó, amelyre sajnos nem vigyázunk eléggé, több odafigyelést érdemelne.
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
Két évvel ezelőtt, a vállalatunkon belül összefogtunk néhány horgásszal, és alapítottunk egy kis horgászközösséget. Ma már több mint 20-an vagyunk, évente rendezünk egy horgászversenyt, népszerűsítjük magunk és családtagjaink között a horgászatot. Egy ilyen közösségi horgászatot szerveztünk az egyik szeptemberi hétvégére. Sikerült egy olyan szálláshelyet találni, ahol a ház közvetlenül a Hernád-parton van, csak egy lépcsőn kell lesétálni, hogy horgászni tudjunk. Az időjárással nem volt szerencsénk, az egyetlen olyan hétvége volt szeptemberben, amikor három napon keresztül végig szakadt az eső. A Hernád erősen áradt, zavaros volt, két nap alatt jóformán egyetlen kapást sem tudtunk kicsikarni, pedig többen próbálkoztunk. Feladtam a pergetést, az utolsó nap hajnalán gondoltam, kiülök egy utolsót feederezni.
Az idő megnyugodott, a nap is kisütött, a víz azonban továbbra is zavaros volt és áradt. Bedobás után nem sokkal apró, snecikapás-szerű ráncigálást vettem észre a spiccen. Gondoltam, ennyi kapásom van egész hétvégen, legalább ezt halra váltom. Bevágás után azonban meglepődtem, éreztem, hogy komoly súlyú hal van a horgon. Érdekes, hogy nem védekezett extra vehemensen, sőt méretéhez képest egyetlen kirohanást leszámítva meglepően egyszerű volt a fárasztás. Lehet, a folyamatos áradás miatt kellett azokban a napokban sokat úsznia és elfáradt, gondolta pihenésképpen megkóstol néhány szem csontit. :) Az egyik jelen lévő cimborám jegyezte meg, hogy ezt a halat a Hernádtól kaptam ajándékba, amiért hajlandó voltam leszervezni a közösségünknek ezt az egyébként remekül sikerült hétvégét.
Mit jelent számodra a horgászat?
Nálam kétfajta állapot van: amikor horgászom, és amikor a következő horgászatra készülök. Nekem a szeretteim után ez a mindenem, ezzel kelek, ezzel fekszem, mindig azon agyalok, mit lehetne másképpen, ügyesebben csinálni, hogy halat foghassak. Igazán csak kint, a vízparton tudok kikapcsolódni, gondjaimtól megszabadulni, feltöltődni. Aki ezt nem érzi át, nem tudja, miről marad le.
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Fontos, hogy át tudjuk adni gyerekeinknek horgásztudásunkat, a horgászat iránt érzett szeretetünket. Ha ezt ügyesen csináljuk, a következő generációnak már természetes lesz, hogy óvja a vizeket, védje a környezetet és hogy elsősorban nem a táplálékszerzésért, hanem a kikapcsolódásért járjon a vízpartra. Ha rajtam múlna, növelném azon írások, könyvek, videók számát, amelyek nem kizárólag a halfogásról, sokkal inkább a horgászatot körülvevő egyéb természeti szépségekről, a környezet megóvásáról szólnak. Ha egyszer gyermekem születik, biztos vagyok benne, hogy hasonló mentalitással fogom nevelni, és még kis korában ki fogom vinni a vízpartra. El fogom kérni édesapám régi csukázó úszóját és a gyerekem kezébe fogom adni, hogy azzal játsszon, ez a módszer egyszer már bejött… :)
Mit „üzensz” a horgászoknak?
Hogy ne kizárólag a halfogásért járjanak horgászni. A halfogás csak egy eleme a hobbinknak, legalább akkora élmény a megfelelő műcsali kiválasztása, az új helyek felfedezése, a folyóból iszogató őz vagy a nádas fölött elsuhanó szürke gém látványa. Ehhez azonban muszáj védenünk a most még meglévő vízi és vízparti világot, gyűjtenünk a szemetet és mértékletesnek lennünk. Nem feltétlenül kell húsz megfogott ponty ahhoz, hogy eredményesnek tudjunk tekinteni egy horgászatot, hogy élvezni tudjuk hobbinkat. Kívánom mindenkinek, hogy minél több időt tudjon tölteni a vízparton.
Haldorádó Team
