A Maros Mix csapat tagjai közül négyen - Ambrus Tibor, Barna Szilárd, Döme Gábor és Vidó Ferenc - ellátogattak Németországba, a híres Mulde Kupák helyszínére. De ebben az évben nem a verseny kedvéért utaztak ilyen távolra az ismert horgászok. A csodálatos Mulde folyó (és tározó tava) olyan halfaunával rendelkezik, amely messze földön híres. A finomszerelékes horgászok itt olyan halakat foghatnak, amelyről máshol csak álmodnak. A csapat a nem hétköznapi élménnyel kecsegtető horgászat mellett négy különböző technikát és hozzá illő etetőanyag keverékeket próbált ki. Az itt megszerzett értékes tapasztalatok bekerülnek a Maros Mix Mesterműhely adatbázisába, és a későbbiek folyamán, más helyszíneken is kamatoztathatók. Ezeket a tapasztalatokat kívánják az ismert mesterhorgászok megosztani Önökkel, miközben fantasztikus méretű halak kifogásában gyönyörködhetnek.
Ambrus Tibor - Mély vízi matchbotozás
Ambrus Tibor az itt klasszikusnak nevezhető, nagy teherbírású úszóval ellátott matchbotos szereléket választotta. A legkisebb teherbírású úszóval szerelt matchbot a jászok céltudatos horgászatához igazodott. A lassan sodródó szerelék horga éppen csak érintette a mederfeneket, ezért fel-felpattanva különösen izgató volt a jászok számára.
A folyamatosan, egyre pontosabban lőtt gombócok mind több halat gyűjtöttek az etetésre. Tibor az alapozó etetés után 10 perccel már halat fárasztott! A mély (4,5 m), áramló vízben minden bedobás után egy gombóc csapódott az úszó mellé. Sok álkapása is volt, amelyet a zsinórnak nekiúszó halak produkáltak. Közel 2 órán keresztül ment a jászfogás. A dévérek jelenlétéről a vízfelszín közeli fordulásuk árulkodott. Szó szerint megmutatták magukat, mikor megérkeztek!
Ekkor jött el az ideje a termetesebb úszóval ellátott szerelékkel való horgászatnak. A 22 grammos úszó egészen lassan vándorolt, sőt szükség esetén meg is lehetett állítani. Ekkor a horogelőke szinte teljesen a fenéken feküdt. A kapások megritkultak, de ha a nagy úszó eltűnt vagy látványosan kiemelkedett, az bizony dévérkeszeget jelentetett!
Tapasztalatok: Nagyon fontos szerep jutott az ereszték pontos beállításának, és kijelölt távolság pontos megetetésének. A sok hal sok kaját kívánt, de néhány ellőtt gombóc után máris keresni kellett őket. A jó magyar darabolt giliszta (amit itthonról vittünk), mágnesként vonzotta a dévéreket, a keverékből nem maradhatott ki! Tibor több mint 20 jászkeszeget és 6 dévért fogott. A zsákmány összsúlya 35 kiló felett volt!
Barna Szilárd - Jászkeszegek rakós bottal
Barna Szilárd a rakós botos horgászat mellett döntött, amely számos alkalommal bizonyult itt kiemelkedően jónak, különösen hatékony fegyver a jászkeszegek fogásában.
A rakós bot spiccénél a víz mélysége kb. 1,2 m volt. A sekély, felmelegedő vízbe elsőként a jászkeszegek merészkednek.
Az eredményes horgászatuk egyik titka a körülményekhez igazodó legkönnyebb szerelék alkalmazása, amely természetes lassú süllyedésével eloszlatja a halak gyanakvását. A tükörsima vízen kiválóan működött a 0,3 g teherbírású úszó. A kellő mennyiségű alapozó etetés után a folyamatosan lőtt csontkukaccal lehetett az egyre nagyobb számban érkező kíváncsi halak figyelmét felkelteni. A csontilövés közben kényesen ügyelni kellett rá, hogy a bot spicce soha ne koppanjon a vízhez, mert az újabb üres perceket eredményezett.
Tapasztalatok: Az alapozó etetés után jó fél óra múlva akadt horogra az első hal. Ezután kisebb-nagyobb megszakításokkal, de szinte folyamatosan volt kapás. Ha egy termetesebb jász akadt a horogra, és nagy zajt csapva került a szákba, többet kellett várni az újabb kapásra. A halak 20 dekagramm és 1,4 kg közötti súlyúak voltak. A nap végén, amikor már a csontis doboz is majdnem kiürült és elcsendesedett a terep, a fenékre letett csalival egy „bónusz hal” is horogra akadt. A későbbi mérlegelésnél derült ki, hogy a 3,5 kilós dévérkeszeg a nap legnagyobb halát jelentette. Soha rosszabb befejezést!
Vidó Ferenc - Bolognai botos dévérezés
Feri egy közeli (kb. 25-30 méterre található) etetési helyet választott, amelyet a különösen pontosan tudott megetetni. Ezt a második nap, amikor már az időjárás is lehetővé tette, könnyedén meg is tudta horgászni. A csalija mederfeneket éppen csak érintette, ezért úszója nagyon lassan vándorolt. Másnap egyértelműen ez volt a nyerő! Szinte megállás nélkül etetett. Nagy mennyiségű kaja került koncentráltan egy helyre, amelyre kb. 1 óra múlva találtak rá a halak. Ettől kezdve folyamatosan görbült a botja!
Tapasztalatok: Optimális időjárási körülmények között (szélcsend, sima víztükör) ez a technika verhetetlen! Még az általunk favorizált matchbotos módszeren is túltesz. Eredményességének titka, hogy pontos és hatékony horgászatot biztosít. A hosszú bottal a szerelék tökéletesen kontrollálható, a csali remekül vezethető. A megakasztott hal is könnyen irányítható, fárasztható vele. A legeredményesebb technikának bizonyult a Mulde-horgászat során. Vidó Ferenc 20 db dévérkeszeget és 12 jászkeszeget fogott, ez bizony minimum 50 kg hal volt!
Döme Gábor - NAGYdévérek feederbottal
Németországban sem hazudtoltam meg magamat, és itt is a két feederbotomat tettem próbára. Míg a rövidebbik boton található végszereléket mindig az alapozó etetés helyére próbáltam bedobni, addig a másik szerelék ettől távolabb, az etetés peremén várta a halakat.
A zárt drótos feederkosárba nagyon sok darabolt gilisztával kevert etetőanyagot tömködtem, amelyből a csonkolt férgek csak lassan tudtak kimászni. Így hosszabb ideig biztosított volt csalogatóhatás, és ha jó helyre dobtam, előbb vagy utóbb, de biztos, hogy volt kapás. (Halaim jelentős részét ezzel a végszerelékkel fogtam.) A folyamatos ráetetés nélkülözhetetlen volt, ugyanis az erőteljesen áramló vízben nem lehetett másként koncentrálni a halakat. Ezt a látszólag egyszerű feladatot a viharos szélben (ez első nap) nem is volt olyan könnyű végrehajtani.
Tapasztalatok: Az első nap egyértelműen a feeder technika volt a legeredményesebb. A hullámzó, erőteljesen áramló vízben csak ez a módszer garantálta, hogy a felcsalizott horog tartósan az etetésen maradjon. A zord időjárás ellenére komoly gondot jelentett az etetés helyét pontosan meghorgászni, illetve arra precízen ráetetni. Márpedig az itteni sikeres horgászat egyik titka egyértelműen ez volt. Ha nem a belőtt gombócok közelében horgásztam, nem volt kapásom. Az etetéstől távolabb bevetett (hosszabb bottal kombinált) végszereléken egyetlen pöccintésem sem volt, amíg rá nem húztam az etetésre. Tehát az az elgondolás, hogy majd a mederből érkező halakat ezzel fogom meg elsőként, itt egyáltalán nem működött. Sűrűn nem volt kapásom, de ha meggörbült a spicc, az bizony jó halat ígért. 7 dévért és 4 jászkeszeget fogtam. A legkisebb dévér 2,5 kg volt, a legnagyobb 3,75 kilót nyomott.
Néhány perces kedvcsináló a filmből, amely visszaadja a nem hétköznapi horgászat és a csodálatos halak kifogásának élményét:
