Alapjában véve egy sima feederezésnek is vehetnénk ezt a kora tavaszi desedai horgászatot, ha nem fedeztem volna föl egy érdekes kis szerkezet, melynek első kipróbálására ezt a horgászatot szántam. Történt ugyanis, hogy egy unalmas órámban más honlapokat nézegetve egy írásra bukkantam, melyet Berényi Zoltán barátom készített. Ott említést tett egy tűről, melyet hajszálelőkére kötve a csali feltűzésére használt. Ötletesnek találtam és gyorsan utánanéztem a külföldi publikációkban is a tűnek, de nem találtam róla semmit. A gyártója a legyező horgászoknak ajánlotta a legyezőzsinór és a dobóelőke csatlakoztatásához. Felvettem a kapcsolatot Zolival és megbeszéltük, hogy komoly fantáziát látok benne mind a rakós botos, mind a feederbotos horgászatban, így aztán továbbviszem a dolgot.
Sándor, József, Benedek meghozta a meleget. Ritka az a március 19, hogy rövidnadrágban lehet horgászni, ezért büszke is vagyok magamra (és a többi Józsefre), igazi húsz fok fölötti meleget hoztam/tunk. Fölpakoltam feederes cuccaimat és elautóztam a Desedához. Nagy vízterületről van szó, így aztán a helyválasztás okozott némi fejtörést. Végül a lellei híd déli része mellett döntöttem. Ebben az öbölben viszonylag sekély a víz. A halaknak - ha van eszük - ide, a felmelegedő vízbe kell jönniük, hogy télen ledermedt testrészeiket ebben a termálvízben melegítsék föl.
A vízparton gondosan letakarították a nádat, ne rothadjon a száraz a vízbe. Itt, a volt nádas egyik szimpatikus részére pakoltam le.
Hobbim a munkám is, így szinte kötelezőnek érzem, hogy különböző helyzetekben próbálgassam az etetőanyagokat. Most is ezt tettem, kétféle etetőt vittem a vízpartra, egy barna, halas-pelletes jellegűt és egy édes, sárga színűt.
A Carp Specimen pontyos tavakhoz készült. Többfajta roppantott pelletből, polip aromával készül. Azokon a vizeken, ahol gyakran feedereznek, bojliznak, verhetetlen.
A másik, az Extra Nagy Ponty édes jellegű, sárga színű, nagyszemcsés etető. Sokkal általánosabban használható, mint a Carp Specimen.
Nagyon sokféle csalival készültem erre a horgászatra. Ebből nem azt kell leszűrni, hogy halvány fogalmam sem volt, melyik lesz a jó és vakon voltam, mint fájerban, hanem a csalitüske és annak használata izgatott.
Ki akartam próbálni, hogy a különböző puha pelletek nem repednek-e szét, mennyi ideig bírják a tüskén. Mindenképp érdekelt a kukorica, csonti feltűzése, esetleg lebegtetős csalizási módja, de leginkább az, hogy a halak miként reagálják le az így felkínált csalit. Kíváncsi voltam, zavarja-e őket a csalitüske csontiból, pelletből, kukoricából esetlegesen kilógó hegye.
Most pedig nézzük ezt a kis eszközt!
A csomagolás hátulján ábrákkal egyértelműen fel van tűntetve a használati mód. De ennek tanulmányozása nélkül sem lehet nagyot téveszteni.
A csalitüske - nagyon leegyszerűsítve - egy kiegyenesített, kétszakállú horog. A fülénél fogva kell a hajszálelőke végére kötni, aztán a hajszálelőkére a horgot, és már használhatjuk is.
Jellemzően puha, fűzött csalikhoz készült - értem ezen a különböző puha pelleteket, bojlit, kukoricát, csontit és ezek kombinációit.
A szakállak miatt a csalik nem esnek le, nagyon jól bírják a dobást. Egyaránt használható kicsi (6 mm) puha pelletektől a nagy (16 mm) puha pelletekig. Kifejezetten tetszett, hogy kedvenc pelletjeim, a Haldorádó oldódó pelletek mindegyik fajtája gyorsan, egyszerűen feltűzhető rá és még véletlenül sem repednek el. Legjobban az tetszett, hogy minden eddig használatos szerszám - fúrók, fűzőtűk stopperek, ütközők és még sorolhatnám - elfelejthetők!
De térjünk vissza egy kis időre az egyéb felszerelésekhez. Két botot készítettem elő. Egy 3,90 méteres Royal Feeder by Döme Gábor-t és egy 11’6” hosszúságú Preston Mini Power Carp feedert. A Preston botra 30 grammos Korum method feeder kosár került, míg a DG botra 25 grammos Haldorádó pellet feeder kosár.
A kétfajta etetőanyaggal két, egymástól legalább 30 méterre lévő helyre etettem. A zsinór kiakasztásával a távolságot is beállítottam. Később megmérve 63 m (63 nagy lépés) volt a dobástávolság. A két helyre történő etetéssel az etetőket is tesztelni akartam, fentebb említettem, hogy ez is a munkámhoz tartozik.
Etetés után csonti-kukoricát tűztem a csalitüskékre, majd horgászni kezdtem. Az eredményről majd később ejtek néhány szót, sokkal inkább szeretném bemutatni a különböző csalikat a tüskén.
Később kipróbáltam a bojlit is. Ha megfelelő állagú, gond nélkül lehet a tüskére feltűzött golyóval 100 m fölé dobni. Aztán kitűnően működik tigrismogyoróval, áztatott, erjesztett kukoricával, paszta pellettel. Ezek voltak kéznél, ezekről tudok véleményt mondani.
A nap nyerő csalija a lebegtetett csonti és a Haldorádó Tüzes Ponty ízesítésű Fluo pelletje volt. Fogtam még egy-egy halat kukoricával, Sonubaits epres pellettel, az F1 pellettel, a csokissal, a Haldorádó Mentholos-Ánizs és Vörös Démon pelletjeivel is.
Összefoglalva pedig az etetőanyagok közül most az Extra Ponty tarolt. A Desedán a halak ritkán jutottak halas jellegű csalikhoz, nem szoktak hozzá, ezért inkább a hagyományos etetőket díjazzák. De ez már nem lesz így sokáig! A csalizótüske pedig nálam osztatlan sikert aratott. Elképzelem majd azt a horgászt, aki egyszer mellettem ül és nem fogja érteni, hogyan teszem föl ilyen gyorsan a pelletet. Ő még a fúrásnál tart, és még hátravan a fűzés, rögzítés, én pedig már bedobtam. De a java számomra még ezután következik, amikor rakós boton is kipróbálom mindezt. Természetesen azokat a tapasztalatokat is meg fogom osztani.