A fenékmérésnek és a meder feltérképezésének a horgászat kezdetén legalább akkora jelentősége van, mint a horgászat során az alkalmazott szereléknek vagy a jó csaliválasztásnak. Ebbe a látszólag egyszerű, de nagyon fontos munkába pillantunk most bele.
Mielőtt elkezdenénk a horgászatot, és vakon bedobálnánk az etetőanyagot, szánjunk néhány percet a mederviszonyok feltérképezésére és a mélységmérésre. Nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy olyan bothosszra etetnek, amelyik bot éppen a kezük ügyébe akad vagy személyes kedvencük. Véletlenül lehet éppen abban a távolságban egy medertörés vagy más jó haltartó hely, de ennek az esélye elég csekély. A vakszerencse meglovaglása helyett használjunk inkább mélységmérőket.
Mélységmérők
Első lépésben tekintsük át a főbb (boltban beszerezhető) típusokat és használatukat, majd a későbbiekben sor kerül egy otthon elkészíthető darabra is.
A Stonfo mélységmérő
Az egyik legpraktikusabb modell. Könnyű kezelhetőség és széles méretválaszték jellemzi. Kilenc méretben kapható a Light mérettől (2 g) az Elite (3, 5, 8, 10, 15, 20, 25, 30 g-os) méretekig.
Nagyon nagy előnye, hogy sem a damil, sem pedig a horgunk hegye nem sérül a használata során. Ugyanis ennél a típusnál a horog rejtve van a számára kialakított kis vájatban, és a horog hegyét nem kell sehová rögzíteni. Akadós aljzat esetén sem kell félnünk, hogy mélységmérés és fenék feltérképezés közben beakad valamibe a horog és elveszítjük a mérőnket, mert a horog teljes biztonságban, a műanyag peremek védelmében van.
Nyomjuk meg a mélységmérő alján lévő műanyag pálcát, és a horogbeakasztó hely azonnal szabaddá válik. Tartsuk nyomva és akasszuk be a horgot a függőleges perem alá. Szüntessük meg a nyomást és kezdődhet a mérés.
Túlságosan nagyméretű, pl. nádi pontyozó horgokkal sajnos nem használható, mert az oldalán kiképzett nyílás kisebb, mint a horog anyagának vastagsága. Nagy előnye viszont, hogy a legkisebb horgokat (No. 26) is biztonságosan tartja.
Parafa- és gumitalpas mélységmérő
Szintén széles méretválasztékban kapható, viszont kicsit korlátozottabb körülmények között használható mélységmérő. A horgot ennél a típusnál a talpba, kívülről akasztjuk be. Ez az apróbb horgok hegyét csorbíthatja, viszont jóval nagyobb méretű horgokkal is használható, mint az előbbi Stonfo gyártmány. Egyetlen korlátja az, hogy a horog lapkájának illetve fülének át kell férnie a mélységmérő fülén.
A horgot bújtassuk át a fülön és egyszerűen csak akasszuk bele a talp parafa rétegébe. Ezzel bevetésre készen áll. A drágább modelleknél a teljes felületet rugalmas gumiréteg borítja.
Az ólom „béka”
Az egyik legrégebben használt mélységmérő típus. Könnyen használatba vehető, csak a két fület kell összenyomni és a „békaszáj” kinyílik. Egyetlen hátránya, hogy vékonyabb damilok esetén nem használható, mert károsíthatja az előkénket vagy a vékonyabb horgok szárát (pl. Drennan Ultra Fine Pole, amely egy rendkívül finom anyagú szúnyogos horog).
Réz mélységmérő
Egy rendkívül egyszerűen használható modell ez is, amely két részből áll, egy réz súlyból és egy hurokban végződő pálcából. A pálca szárán egy szorosan illeszkedő szilikon vagy műanyag csövecskét találunk.
Használatbavételkor húzzuk a súly irányába (lefelé) a csövet, akasszuk bele a horgot a szabadon álló kis fülbe és húzzuk fel ütközésig a csövet. Ezzel kezdődhet a mélységmérés.
Körteólom
Az eddig áttekintett modellek boltban megvásárolhatók, de sajnos nem minden szituációban használhatóak eredményesen. Ha egy szilaj folyóra gondolunk, ahol olyan sodrás van, hogy a 15 g-os laposúszó is elfekszik, ott bizony nagyobb súlyú (akár 60 g-os) mélységmérőre is szükségünk lehet. A kereskedelmi forgalom nem kínál ilyen lehetőségeket, marad a barkácsolás.
Szükségünk van egy darab 60 g-os körteólomra, 10 cm vékony drótra és 2-3 cm szilikoncsőre. A körteólom fülén fűzzük át a drótot, felezzük meg és forrasszuk vagy csavarjuk össze a két végszálat. Fűzzük fel a szilikoncső darabot a duplaszálas drótra és ezzel elkészült a mérő. Ugyanúgy használjuk mint az előzőekben leírt réz mélységmérőt.
Mélységmérés
Megismerkedtünk a mélységmérők fajtáival, most a szerelékünk horgához csatlakoztatjuk őket és elkezdjük a mérést és a mederalakulatok feltérképezését.
Első lépésként válasszunk ki egy szereléket és csatlakoztassuk a botunk végén lévő szerelékrögzítő kapocshoz. Csíptessük fel a mérőt, és állítsunk be az úszóval egy körülbelüli mélységet. A mérést spicc és rakósbottal egyaránt elvégezhetjük, a rakósbot azért jobb választás, mert ott a szerelék állandóan függőleges helyzetben tartható és a víz sodrása, áramlása nem befolyásolja a mérést, mint azt a spiccbot esetében teszi.
Először a megfelelő távolságot „lőjük be”, vagyis keressük meg azt az ideális távolságot, ahol a mederben valamilyen törést vagy egyenetlenséget találunk. A távolságot a rakósbot egy-egy újabb tagjának a hozzátoldásával tudjuk könnyedén megmérni. Természetesen nem csak a törések, a kisebb-nagyobb leszakadások, a mederbe süllyedt és fennakadt fák is jó haltartó helyek lehetnek. Nemcsak azért, mert ott búvóhelyet találnak a pikkelyesek, hanem azért is, mert a táplálék aljzaton történő sodródását ezek az egyenetlenségek megtörik, és a táplálékfolyam meglassul, így a halak kisebb erőfeszítéssel jutnak a csemegékhez.
Amennyiben megtaláltuk a számunkra kedvező távolságot, következhet a meder oldalirányú feltérképezése.
Az oldalirányú vizsgálódást a mederben előttünk keresztben és hosszában elhelyezkedő kisebb árkok, egyenetlenségek felkutatása végett tesszük. Ha megtaláltuk a horgászathoz ideális helyet, akkor elkezdhetjük az alapozó etetést. A horgászláda bottartójába helyezett botunk megfelelő támpontot fog nyújtani ehhez a feladathoz.
A szerelék eresztékének hossza, vagyis a mélység beállítása következik. Állóvízen könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a felszín alatt általában csak minimális áramlás van. Az úszónkat amilyen magasra húztuk a főzsinóron, néhány cm eltéréssel valóban olyan mélységben fog tartózkodni a csali, az áramlástól függően. A szereléket beállíthatjuk érintőre, ami annyit jelent, hogy a felcsalizott horog éppen a feneket érintve vár kapásra. Folyóvízen viszont számolni kell a sodrás nagyobb erejével, így az áramlástól függően a mért mélységre még néha rá kell húzni 25-50 centimétert is ahhoz, hogy a csalit valóban fenékközelben kínáljuk.
Akár álló, akár folyóvízen horgászunk, célszerű a pontos mélységet megjelölni a bottesten. Soha ne a főzsinóron jelöljük meg, mert horgászat közben elmozdulhat az úszó, pl. fárasztás, leakadás vagy egyszerűen csak újabb mélységállítások következtében, és a jelölést az úszó elmozdulása letörölheti.
Remélem, ezzel a néhány ötlettel segíthettem a kezdő horgászoknak.
Szöveg: Balogh Róbert
Ábra, fotók: Döme Gábor
http://www.stonfo.com
Balogh Róbert
