Végre az elméleti ismeretek után, jöhetnek a gyakorlati bemutatók, végre a pontyoké lehet a főszerep. A legelső írásban talán a legáltalánosabb, a legtöbbek által ismert, alkalmazott módszerről szólok, ez pedig az etetőkosaras fenekezés. Annak ellenére, hogy terjedőben vannak, a finomabb úszós és fenekező módszerek, nem hagyható figyelmen kívül ez sem.
Egy értekezleten beszéltem meg Bobály Lászlóval az urológiai osztály főápolójával, milyen írásra is készülök. Jobb alanynak nem is mondhattam volna. Kiderült, hogy Bob kedvenc módszerét emlegetem. Bepakoltam az autóba mindenféle felszerelést és egy napos délután elindultunk a Győr közeli tó pontyainak becserkészésére.
Útközben Bob elmondta, azért is kedveli a fenekező módszert, mert miközben szeme a kapásjelző rezdülését figyeli, addig van ideje gondolataival foglalkozni, sőt a természet szépségeiben gyönyörködni. Ez a módszer számára több szabadságot nyújt, mint például egy úszós pontyozás, ahol nemigen lehet levenni a szemet az úszóról. Lehet, hogy több kapást ront így el, de az nemigen számít. Fontosabb, hogy Ő így tud kikapcsolódni.
A módszerhez Spro botot és orsót választottunk. Mind a kettő megfelelőnek tűnt a feladatra. A 80 g dobósúlyú Classix Travel bottal nem probléma a megtömött etetőkosár megfelelő távolságra juttatása.
Igen gazdag a boltokban fellelhető etetőkosár választék. Bob úgy döntött ez alkalomra egy gubancgátló csővel kombináltat szerel.
A kosár főzsinórra húzása után, egy pici gumiütköző került a forgókapocs elé, védve a csomót, rugalmas ütközést biztosítva a kapcson.
Az alsó előke a forgókapocs másik fülébe, míg a felső a kosár fölé mintegy 30 cm-re kötött páternoszter fülbe került.
Előkészítettük az etetőanyagot. 2 kg Top Mix pontyos etető került bekeverésre. A kosárba nem kellene ennyi, de Bob szeretett volna néhány gombócot a meghorgászandó terület közelébe parittyázni.
Vére ez is elkészült, csali került a horgokra, kezdődhet a bevetés. A kukorica-pufi, és a csonti-gyöngykukorica szendvics, reményeink szerint felkelti a halak érdeklődését.
Valószínűleg a gombócok csobbanása kissé elriasztotta a halakat, mert egy jó fél órát kellett várni az első mozdításra. Kissé megremegett a jelzőkarika és talán fél centimétert feljebb kúszott a bot felé. Kissé határozatlan kapás. Bob ekkor picit mozdított a fenéken fekvő csalin, és a sokszor bevált módszer most is eredményt hozott. Alig engedte vissza jelzőt, a válasz egy folyamatos húzás volt.
Bevágás után stabilan ült az Owner horog, kezdődhet a fárasztás. A felszerelés nem indokolta a túlzott finomkodást, Bob mégsem sietett. A legélvezetesebb dolog, míg szákba kerül a hal, minek elkapkodni. Szép, egészséges ponty az első zsákmány.
Újratöltésre került az etetőkosár. A megszokottnál kissé szárazabbra keverte Laci az etetőt, annak érdekében, hogy a kosárból minél előbb kioldódjon, ezzel is fokozva a csalogató hatást.
Apró ütések a jelzőkarikán, talán keszegek csipegetik a csontit. Az egyik ütésbe időben belenyúlva, tenyeres dévérkeszeg fickándozott a horgon.
Aztán újabb ponty mutatott érdeklődést a kukorica csali iránt. Bob biztos kézzel terelte ezt is a szákba.
| 
|
A következő dobás is pontosan az etetett terület közepén csobbant. Nem kellett sokat várni az óvatos kapásra. De valahogy furcsán viselkedett a fárasztott hal. Végül kiderült, azért, mert egy nem túl nagy, de annál szebb compó vette fel a csokorba tűzött csontit.
Lassan véget ért a horgászatra szánt idő. A halak visszakerültek éltető elemükbe, mi pedig megköszöntük a Tündér-tó tulajdonosának a horgászati lehetőséget, annak reményében, hogy lesz még módunkban más módszert is kipróbálni itt.
