A ponty a folyók mellékágainak, árterületeinek jellegzetes hala. Hazánk vizeit évszázadok óta a Duna alsó szakaszáról felvándorló pontyok népesítették be. Kisebb-nagyobb folyóinknak a tavaszi áradáskor elöntött több 100 ezer hektárnyi területén mindenhez hozzájutott a ponty, ami életéhez szükséges. Bőséges terület a táplálkozáshoz és sekély vízű, növényzettel belepett szélvizeket a szaporodáshoz.
Tartózkodási helye, avagy hol is keressük a pontyot
Szinte elképzelhetetlen bőség jellemezte a Tisza, a Duna, a Körösök és más vizek halállományát abban az időben, amikor még ismeretlen fogalom volt a folyószabályozás. A múlt század közepén kezdődött vízszabályozások alaposan megváltoztatták a helyzetet. Folyóvizeink pontyállománya, azóta jelentősen megfogyatkozott. Ugyanakkor az időközben ponttyal benépesült kisebb-nagyobb tavak mellett, az újonnan létrehozott zárt holtágak, a lassú folyású csatornák, a völgyzárógátas tavak nyújtanak részbeni kárpótlást a vízszabályozások miatt elveszített pontyos vizekért.
Ezek a sekély vizű, már tavasszal jól felmelegedő tavak, holtágak és csatornák a folyóvizek árterületeire emlékeztetnek. Kialakul bennük a vizinövényzet, szélüket többnyire nádas szegélyezi, s a sekélyebb, 1-2 m-es részeken megtelepszik a hínár. A ponty legszívesebben a nádasok, hínárosok környékén tartózkodik, az 1-2 m mélységű vízrészeken. Itt megtalálja mind a búvóhelyet, mind a bőséges táplálékot. Ezeknek a vizeknek az is nagy előnye, hogy zártak, a hal nem szökhet ki belőlük. Érdemes tehát ezekbe pontyot telepíteni.
A szabályozott folyóvizek gyorsfolyású medre, nem igazi otthona a pontynak. Ott inkább csak áradáskor, vonulás közben akadhatunk rá.
A kisebb folyóvizek lassú folyású, mélyebb részein, a fenékre süllyedt fák, tuskók között már inkább eltanyázik. Ott, ahol a partot nád vagy sás szegélyezi, vagy ahol bokrok borulnak a víz fölé, szívesen tartózkodik. Kedvenc tartózkodási helye az erőművek alatti örvénylő vizek csendesebb szakasza, a vízbe nyúló sarkantyúk, ruganyok mögötti csendes, mély vízrész.
Mind a folyó-, mind az állóvizeken a ponty gyakran változtatja tartózkodási helyét. Íváskor a sekély part menti vizeken találjuk (ilyenkor tilalom védi!). A téli hónapokban, a vermelési időszakban többnyire a meder mély szakaszain vagy mély vizű nádasokban, nagy csapatokba tömörülve, szinte mozdulatlanul várja a tavaszt.
Az áradás vagy apadás főképpen a folyóvizeken okoz jelentős változást. Ha árad a víz, partközelben találjuk. Gyors apadáskor, alacsony vízállás mellett a mélyebb gödröket keresi fel, ha ilyenek nincsenek, lefelé vándorol a víz alsó szakaszai felé.
Állóvizeken a vízállás változása többnyire igen lassú, ezért a ponty itt inkább más tényezők hatására változtatja tartózkodási helyét. Ilyen pl. a táplálékszűke vagy -bősége valamint a búvóhely. Bár a ponty a sekély vizű tavakban, holtágakban a nádasok, hínárosok környékén jó búvóhelyet és kielégítő táplálékot talál, szívesen keresi fel a mélyebb (2-5 m) nyílt vizeket is, hiszen a mély víz jó búvóhely, s az iszapos fenéken rengeteg táplálék terem.
Jelentős befolyást gyakorol a ponty tartózkodási helyére a víz hőmérsékletének változása. A gyors lehűlés erősen megviseli szervezetét. Márpedig ez nyáron, a sekély vizeken gyakran bekövetkezhet, a nappali felmelegedés és az erős éjszakai lehűlés következtében. Ilyenkor a ponty a mélyebb vizekre menekül. De a mély vizeken is több fokos lehet az eltérés a víz felső és alsó rétegei között. A ponty lehetőség szerint a víz meleg rétegét igyekszik felkeresni.
A víz oxigéntartalmának változását is figyelemmel kell kísérni. A nyári hónapokban sokszor 20-25 °C-ra felmelegedő víz oldott oxigéntartalma (6-7 köbcentiméter / liter) bőségesen elegendő a ponty számára, bár életfolyamatai ilyenkor a legintenzívebbek. Csakhogy az, ami a víz egészére érvényes, nem mindig érvényes a víz egyes szakaszaira.
A sekély, iszapos, korhadó anyagokat tartalmazó, növényzetmentes vízrészek oxigéntartalma a kánikulai időszakban igen csekély. Ezekről a ponty olyan vizinövényzettel belepett vízszakaszokra húzódik, amelyeken a növényzet legalább a nappali órákban oxigént termel. A ponty minimális szükségletét sem kielégítő oxigénszűke lép fel azokban az elmocsarasodó tavakban, amelyekben állandóan gázbuborékok szállnak fel a víz színére, a káros gázokat tartalmazó iszaprétegből.
A következő írásban a szóbajöhető pontycsalik szerepelnek egy csokorba gyűjtve.
