Ősszel előtérbe kerülnek a ragadozó halak azok számára is, akik az év ezt megelőző időszakában inkább a finomszerelékes, békéshalas módszereket alkalmazták. A sorozat jelenlegi részében tapogatáshoz és mártogatáshoz egyaránt használható szerelékeket fogunk lépésről-lépésre elkészíteni.
Elöljáróban és a tévedések elkerülése okán le kell szögezni, hogy a két módszer valamelyest hasonlít egymásra, de nagymértékben el is tér egymástól. A hasonlóság a szerelék összeállításában, illetve az elsődleges célt jelentő halfajokban (süllő, kősüllő) van, a különbség a csali illetve a szerelék vezetésében, mozgatásában. A tapogatás során általában messzebb dobunk és a szerelék fenékre érése utána csalit kis pöccintésekkel magunk felé ugráltatjuk, vagyis a szerelékünk az aktív zónában (ahol a legtöbb kapás várható) megközelítőleg vízszintesen mozog.
A mártogató horgászatnál a szerelékünket általában függőlegesen engedjük a vízbe, rendszerint ott, ahol valamilyen akadó található. A mártogató szerelék damilja ilyenkor nagyon jól közvetíti a horgásznak, hogy a pálcaólma a felszín alatti akadókon bukdácsol. Ehhez a két módszerhez készítünk most el egy általánosan bevált szereléket, amitől persze a helyi adottságokat figyelembe véve el lehet (és az eredményesség miatt néha el is kell) térni.
Anyagszükséglet:
- 1 db pálcaólom
- 1 db hosszúszárú horog
Fix szerelék
Csúszó szerelék
