A horgásztúrám Melbourne közelében folytatódott. Az út hátralévő részében Howard Johns-nak, az Ausztrál Finomszerelékes Horgászszövetség alapító tagjának és jelenlegi titkárának vendégszeretetét élveztük. Ő mutatta meg a környékbeli pontyos tavaikat és avatott be az itteni horgászat rejtelmeibe. Utunk elsőként a Lake Eppalockhoz vezetett.
A Lake Eppalock egy hatalmas víztározó. Akik figyelemmel kísérték eddigi írásaim, videóim, láthatták, hogy Ausztráliában nagyon sok víztározó van. Számunkra egyelőre elképzelhetetlen szintű vízgazdálkodás van ott, amely tökéletes módon kiszolgálja a legzordabb időjárási körülmények között is növénytermesztést és állattartást. Ha évekig (ez nem elírás!) nem esik egyetlen csepp eső sem, akkor is él és virágzik minden, de szó szerint! Az időjárás sokkal szélsőségesebb, mint idehaza. Ha esik az eső, akkor nagyon esik! Képes akár 1-2 nap alatt egy Balaton méretű víztározót feltölteni úgy, hogy közben még a folyók is kilépnek medrükből. No, ezekre az alkalmakra várnak ezek a víztározók, és miután megteltek, akár évekig képesek a környéket ellátni vízzel. Ők nem szabadulni akarnak a folyók vizétől, hanem annak minden cseppjét megtartani. Ha nem így tennének, Ausztrália jelentős része egy nagy sivatag lenne csupán. Jó ezeket élőben látni, mert mindig tanul az ember, és láthatjuk, hogy MINDIG van megoldás, csak előrelátó módon kell gondolkodni!
Szóval, a Lake Eppalock is egy ilyen víztározó, amelyben persze hemzseg az élet. Amikor megláttam ezt a hatalmas vízfelületet, egyből beleszerettem. Kora reggel érkeztünk és mindenhol halugrástól volt hangos a vízfelszín. Természetesen, ahogy ez már lenni szokott, mire összeállítottuk felszerelésinket, mire helyükre kerültek a végszerelékek, a tó elcsendesedett és tükörsima víz fogadott minket. Hát, ennek nem örültem… Ebből mi lesz, lesz még itt vajon kapás?
Már azon gondolkodtam, hogy a kb. 10 perce bevetett készségeimet frissíteni kellene, amikor az egyik botom spicce ellentmondást nem tűrően a víz felé görbült és mutatta, hogy valaki bizony itt nem tréfál, mindenáron el akarja vinni a csalit!
Nekem sem kellett több, bevágtam! Rövid, de annál intenzívebb fárasztás végén egy szép pontynak örülhettem. Szerintem már mondanom sem kell, hogy mire jött! A Long Cast method feeder kosárral kombinált végszerelékre és a Fluo Oldódó Lebegő Pellet Édes Ananász csalira.
Vendéglátóm, Howard szintén feeder technikával, de ő nem method, hanem hosszú előkével, kiakasztott zsinórklipsszel, azonos pontra (kb. 25 méterre) dobva próbálta meg a halakat összegyűjteni, amely látványosan nem működött az első 2-3 órában.
Howard barátja, John úszós technikával, waggler úszóval horgászott egy víz alatti fa mellett, kicsi horoggal és csontkukac csalival. Ő nem a pontyokat, hanem a vízben élő – itt kuriózumnak számító – bodorkákat vette célba. Ez viszont nagyon látványos és mozgalmas horgászat volt, tulajdonképpen folyamatosan fogta az ezüstös apróságokat, jó volt nézni.
Én továbbra is kitartottam a methodos kereső horgászat mellett, hiszen az én célhalaim a pontyok voltak. Az első két dobás egyből pontyot adott, de később ez megnyekkent, hosszú ideig nem volt kapásom, ezért stratégiát váltottam.
Két különböző végszereléket használtam. Az egyiken a már korábban említett By Döme TEAM FEEDER Long Cast Method Feeder volt 65 grammos méretben, míg a másikra egy 40 grammos Haldorádó Pellet Feeder Complete kosár került. Utóbbival megpróbáltam megközelítőleg egy helyre dobni és egészen nagy, narancsnyi nagyságú gombócokkal komoly etetőanyag mennyiséget bejuttatni. A víz előttem mély volt, saccom szerint minimum 7 méter. Szerintem az időleges kapástalanságot a halak középső és felső vízrétegbe történő felúszása jelentette. A nagy kosárba gyúrt gombócokkal viszont sikerült őket a mederfenékre csalni és ott kapásra bírni. Minél többször dobtam be, minél több kaja jutott a mederfenékre, úgy gyorsult fel a halfogás üteme. Ekkor már egyértelműen ez a végszerelék volt az eredményesebb.
Sőt, egy idő után azt is megengedhettem magamnak, hogy válogassak a pontyok között. Megpróbáltam szelektálni őket és itt is nagyobb példányokat horogra keríteni. Ehhez kifejezetten nagy, 3-4 szemes csalikombinációkat használtam. Ezzel szerintem a környéken tartózkodók közül sikerült a legnagyobbakat megfogni.
Howard partközeli horgászata csak az utolsó órában éledt fel, ahol először 3 teknőst, majd 2 kisebb pontyot fogott.
Horgászatunkat kora délután egy közelgő viharzóna miatt vészes sebességgel be kellett fejezni. Ahogy bepakoltunk és elindultunk, leszakadt az ég, de ekkor már jó helyen, biztonságban voltunk!
Boldog és elégedett voltam, hiszen egy újabb ausztrál vízterületet sikerült meghódítani, és a saját módszereimmel, etetőanyagommal, csalijaimmal szép pontyokat fogni!
Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Takács Péter
