Egyszer az életben mindenki szeretne legalább egy nagy harcsát fogni. Gondolatban többször is elképzeljük az órákon át tartó fárasztásokat, lelki szemeink előtt gigantikus méretű harcsák küzdenek iszonyatos erővel. Van, akinek megadatik ez a szerencse, de sajnos többen vannak, akiknek ez csak örök álom marad. Jó magam is ez utóbbiak közé tartoztam egészen addig, míg vissza nem tértem az Ebróra, a harcsák közé.
A halakban és élményekben rendkívül gazdag júliusi ebrói horgásztúra után nem volt kérdéses, hogy rövid időn belül visszatérek, s ismét megküzdök a folyó kapitális méretű pontyaival és előzetes remények alapján a harcsáival is. Az utazás előtt mindössze egyetlen problémára kellett megoldást találnom, mégpedig egy megfelelő horgásztárs személyére. Nagy örömömre, jó barátom Kracsál Ferenc, kivel már rengeteg közös túrát küzdöttünk végig, az invitálásomra azonnal igent mondott. Rövid szervezés után, egy augusztus közepi napon, közel egy hónap elteltével ismét az Ebró partján köszönthettem a napfelkeltét. Jó volt látni újra a csodálatos tájat, belesüppedni a spanyol sziesztázás, számomra nagyon kellemes semmittevésébe.
A túra sikere azért nem volt a véletlenre bízva, hisz az Ebrón eltöltött hét nap során az Ultimate Angling horgász team végig mindenben a rendelkezésünkre állt. A segítségüknek, a felkészültségünknek, helyismeretünknek és nem utolsó sorban a szerencsénknek köszönhetően olyan élményekkel és fogásokkal gazdagodtunk, melyek örökre belénk ívódtak, még nagyon sokáig emlékezni fogunk rájuk.
Az Ebrón eltöltött túra első három napjából kettő meghatározó élményt szeretnék kiemelni, melyek kihatással voltak a későbbi napok eredményességére is. Az egyik az úsztatásos harcsázás megismerése, míg a másik a Feri által fogott "tarka" harcsa fogásának a bemutatása.
Az úsztatásos harcsázás
Sok magyar harcsa specialistával beszélgettem és horgásztam együtt, s többségüknek megegyezett a véleménye az egyik legeredményesebb harcsafogási módszerről. Az úsztatásos harcsa horgászatot szinte majdnem mindenki a többi módszer fölé helyezi az eredményességét figyelembe véve. Az Ebrón ezt különösen a nappali órákban alkalmazhattuk feltűnően sikeresen.
Miért is eredményes és miben rejlik az úsztatásos harcsázás titka?
- Az első és egyben legfontosabb, hogy nem fixen rögzített, hanem mobil módszer.
- Tulajdonképpen egy kereső, kutató tevékenységet végezhetünk a módszernek köszönhetően, végigpásztázhatjuk az előttünk elterülő vízfelületet teljes hosszában és magasságában.
- Az áramlásokat és a szelet figyelembe véve akár 60-80 méterre is elúsztathatjuk csalinkat a csónaktól.
- Ennél a módszernél bármilyen csalit feltűzhetünk a horogra (nadály, pióca, élőhal, stb.)
A módszer alkalmazásánál mire figyeljünk oda feltétlenül.
- Az úsztatásos horgászmódszer felszerelés igénye rendkívül egyszerű, nem igényel semmiféle komplikációt. Egy kb. 60-80 gr-os úszó, megfelelő mennyiségű ólom hozzá és legalább egy 80-100 mm-es monofil zsinórból kötött 60-80 cm-es horog előke. A főzsinór fonott legyen.
- Meglehetősen strapás ezzel a módszerrel horgászni, hisz alapfeltétel a közvetlen kontaktustartás az úszóval.
- Ne hagyjunk nagy öblöt a zsinórnak, a feleslegeset mindig tekerjük fel. Ha ezt nem tesszük meg, kapás után a bevágásnál "luftot" üthetünk.
- A nappali órákban az a legjobb, ha a fenék felett kb. egy méterrel úsztatjuk a csalinkat, míg éjjel minél közelebb a felszínhez. Folyamatosan kísérletezzünk, váltogassuk az úsztatási mélységet, hisz igazából sohasem tudhatjuk, hol találunk rá a harcsákra.
A "tarka-barka" harcsa esete
Már jó pár harcsafárasztáson és fogáson voltunk túl Ferivel, úgy éreztük kellően kitapasztaltuk és megtanultuk az ebrói harcsázást. Azt hittük, hogy meglepetés már nem érhet bennünket, szinte rutinszerűen emeltük ki egymás után a szebbnél szebb harcsákat. A horgászatunk harmadik napján viszont olyan események törtek ránk robbanásszerűen, oly mértékben megleptek bennünket, hogy a mai napig beleborzongok, ha rágondolok. A délutáni órákban Ferinek egy szokványos, úszó eltüntetős harcsakapásra kellett bevágnia, melynek során egy erőteljes visszarúgással ellenfele jelezte az akadást. Ezzel egy igen heves küzdelem vette a kezdetét, s tartott közel húsz percig. Hamar a megakasztott harcsa fölé tudtunk állni, s Feri a felszerelését maximálisan terhelve próbálta a 8 méteres mélységből felhúzni a harcsát. Megrökönyödésünkre ez többszöri kísérletre sem sikerült, nagyon ragaszkodott a fenék közeli otthonához. Mintegy negyedóra elteltével sikerült elbizonytalanítani és a felszín közelébe erőltetni. A döbbenettől megszólalni is alig bírtam, mikor a harcsa először megmutatta magát előttünk teljes pompájában. Csak pár pillanat elteltével jött ki értelmes szó a torkomon.
- Mit fogtál? Már megint megfogtad a "hülyeségedet"? - kiáltottam fel hitetlenkedve, miközben a szemem és a videó kamerát le nem vettem az előttünk forgolódó fekete-fehér foltos harcsáról.
- Te jó Isten! Ez meg mi? - kiáltott fel Feri meglepetten.
- Albino!! Albino harcsát fogtál! - örvendeztem, szinte ugrálva a csónakba, miközben már a harcsa kivételén gondolkoztam.
Feri ezt a gondomat is hamar megoldotta, hisz magabiztosan a szájába nyúlva, pillanatok alatt beemelte a rendkívüli szépségű harcsát a csónakba. Sokáig egy szó sem hangzott el köztünk, csak gyönyörködtünk a csónak aljában fenségesen pompázó ritka harcsában. Miután kellően szemrevételeztük és pár fényképet készítettünk róla, az összes többi megakasztott és kifogott harcsához hasonlóan ezt is visszaengedtük a vízbe, hogy még másokat is elkápráztasson páratlan küzdeni tudásával és szépségével.
