Megérkeztünk Floridába! Fantasztikus és egyben igen fárasztó volt az utazás, azt hittem, hogy sohasem szállunk már ki a repülőgépből. A hosszadalmas, bosszantó és idegtépő, különféle vám és bevándorlási vizsgálatok után (kb. három órás), mikor is kiléptünk a repülőtér épületéből a meleg szinte fejbe vágott. A több mint 35 fok, a nagyon magas páratartalom, a 6 órás időeltolódás, a 14 órás utazás után úgy éreztük magunkat, mintha 24 órán keresztül szenet lapátoltunk volna. Nem baj, majd a horgászat helyre tesz bennünket!
| |
Vendéglátónk, Norbi segítségével hamar megtaláltuk a bérkocsinkat és gond nélkül elfoglaltuk a szálláshelyet. A késő délutáni városnézés és a Floridai magyarokkal való megismerkedés után hamar lefeküdtünk, hisz másnap kezdődött utazásunk igazi célja a horgászat. A hat órás időeltolódásnak köszönhetően az ébredés után szervezetünk kissé fáradtan reagált mindennemű reggeli tevékenységre.
Szinte kábultan indultunk el a Norbi által kiválasztott és már egy hete etetett csatornára. Elmondása szerint szép amurok élnek a vízben. Floridában amurok. Kissé hihetetlennek hangzott, de hamar megtapasztaltuk a csatornákban élő amurok jelenlétét! Először tulajdonképpen csak egy etetésre, terepbejárásra indultunk, de egy hátsó gondolattal vezérelve kivittem magammal a vízpartra egy 6 m-es bolognai botot, egy csomag horgot és pár szelet kenyeret. Kissé furcsa lehet, hogy amur horgászatra mindössze ennyi és ilyen jellegű felszerelést vittem. Ennek oka a csatorna partján található étterem volt, ahonnan mindig a vízbe dobták az étkezések után megmaradt hulladékot. Norbi szerint a víz tetején úszó kenyereket pedig az amurok előszeretettel fogyasztják. Ezért én is a víz tetején szerettem volna úsztatni egy kenyérdarabot, horoggal feldíszítve.
A látvány, mely a kenyérrel történő etetés után fogadott minden képzeletet felülmúlt, örökké belém ivódott. Méteres amurok tomboltak, burványlottak, szinte verekedtek a víz tetején lebegő kenyerekért. Döbbenetes látvány volt! Az élmény hatása alatt állva, még kissé remegő kézzel kötöttem fel a horgot és tűztem fel egy kenyérhéj darabot. Mivel semmi súly nem volt a szerelésen, mindössze a botvégről ejtettem a vízbe a kenyeret. A víz fölé belógó bottól viszont megriadtak az amurok és pillanatok alatt eltűntek. Pár perc elteltével, mikor már majdnem feladtam az úsztatást, szinte a semmiből egy villanással és burványlással kisérve eltűnt a víz tetején nyugodtan ringatózó kenyér. A meglepetéstől majdnem bevágni is elfelejtettem. Szerencsémre a horgászat előtt nagyon finomra állítottam a féket. A megakasztott amur egy szuszra lehúzott vagy 30 métert. A fárasztás a 20-as zsinórral végig nagy élmény volt és örömömre Feri a videokamerával végig követni tudta. A 7-8 kg-os amur szákba terelése után döbbentünk csak rá igazából! Ez még csak a kezdet, akkor milyen lesz a folytatás!?!
| |