Ott folytatom, ahol abbahagytuk, de ez a cikk még mindig nem a nagy halakról szól - mint amit már az itt manapság megjelenő bojlis cikkekben megszokhattatok -, hanem inkább további információkat ad arról, hogyan induljatok el kevesebb felszereléssel, autó nélkül horgászni Angliában (vagy bárhol a nagyvilágban).
Hozzávetőleg 10 perc a cikk végigolvasása. Akit érdekel, kérem, tartson velem! Ezzel fejeztem be előző cikkemet: „És eljött végre a várva várt nap, irány a vízpart!”
Még mielőtt indulnánk, beszéljünk a felszereléseimről röviden: még otthon, Magyarországon elővettem az egyik féltve őrzött kincsemet, ez nagypapám botja volt. Sokat horgásztam már ezzel a kis bottal, és még egyszer sem csalódtam benne. Soha nem válnék meg tőle semmi pénzért sem! Nem tudom, mikor gyártották ezt a botot, semmilyen információt nem találtam róla az Interneten. Egy biztos, az eddigi 7,68kg-os koi ponty rekordomat is ezzel a bottal fogtam a csömöri tavon, és sok-sok pontyot, keszeget, kárászt is ezenkívül - és ki tudja, hogy a nagypapám mennyi halat foghatott ezzel a kiváló horgászeszközzel!
Nagyon sajnálom, hogy nem találok erről a horgászbotról információkat. Ami biztos, hogy teleszkópos, 2,70 m hosszú és emlékeim szerint a dobósúly-tartománya 60-80 g. Szállítási hossza pontosan 784 mm. Gondolom, mivel régi, karbon alapanyagról szó sem lehet, viszont kategóriájában anno biztos nem lehetett rossz darab, hiszen eredeti FUJI orsótartója van.
Ebben a kiváló orsótartóban ma is kiválóan és stabilan megáll bármilyen orsó. Én jelenleg egy otthon előkapart régi darabot használok, ami nem más, mint egy Spro Impact. Régi, kissé kopottas, a zsinórprofilja sem hasonlítható össze egy új típuséval, de kérem - még mindig működik, sok-sok éve.
A másik elővett bot szintén 2,70 m-es teleszkóp, de ez egy Balzer márkájú pickerbot volt. Anyagát tekintve ez már „Carbon Composite”. A spicctagot eltávolítva e bot szállítási hossza mindössze 589 mm. Nagyon jó kis bot, szeretem.
Az orsó, amit ezen a kis boton használok, szintén egy régi darab. Kettner márkájú, 30-as méretű, 1 csapágyas.
Erre a két botra esett hát a választásom. Befértek a bőröndömbe, kis helyen elférnek. Később egy itteni magyar ismerősöm hozott nekem egy otthon öcsém által összekészített kis csomagot, így szert tettem a horgászathoz szükséges kellékekre. (Most sokan kérdezhetitek, hogy miért nem vettem itt kellékeket? A válasz egyszerű, az első hónapokban nem volt rá pénzem. Ez egy hosszú sztori, nem ide tartozik.)
Térjünk vissza Angliába! Kint voltam a tónál hétvégén, kérdezősködtem a helyi horgászoktól. Kinéztem a helyet: oda szeretnék menni… meglátjuk. Azt mondta egy bácsi ott, hogy hallisztes etetőanyag kell és csak csonti csalinak.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy csak az tud minimál felszereléssel elindulni, aki mindent nagyon precízen előkészít. Én már csak tudom, azt sem tudtam, mit hagyjak még ki, hogy végre indulni tudjak. Így tényleg csak a legfontosabbak vannak a táskámban. Kizárólag egyfajta etetőanyag, egy kis aroma, pár csali - ez sajnos azt jelenti, hogy nem tudok menet közben változtatni etető anyagot például, ezért e horgászatokon nem működik a „ha nem megy ez, akkor keverek egy azt” című dolog.
Nem baj, első peca lesz, meglátjuk! Minden kész, reggel indulás az első busszal, ami sajnos csak 6:48-kor jön. Itt a reggel, indulok, séta a buszmegállóba a kis „nagymamás” húzós kocsimmal, egy felmosó vödörrel és a kis botzsákommal. 3 perces séta után itt a megálló, pár perc múltán jön is a 471-es busz (az van ráírva: ROCHDALE 471 - bocsánat a rossz fotóért).
Felszállok, jegyet veszek, indul is a busz. Kb. 15 perces utazást követően leszállok, ekkor még kb. 10 perces séta áll előttem a tavakig ezen az úton végig lefelé, majd jobbra:
Ez még nem az én célpontom, az a 2-es tó. Kis séta után meg is érkezem a bejárathoz, ahol két tábla fogad, ezeken a hely neve, elérhetősége, szabályok olvashatóak:
Ismét rövid sétát követően megérkeztem a kiszemelt helyre. Én vagyok az első, és még csak 7:13-at mutat a telefonom órája.
Megjegyzem, ez egy újabb furcsa dolog számomra, hiszen otthon, amikor a 6-kor nyitó Naplás-tóra jártam, már fél 5-kor ott ültek a nappali horgászok - az akkor még horgászó éjszakai horgászok nyakán - és úgymond foglalták a helyet. Volt, hogy fél 6-ra értem ki és már nem volt szabad állás csak a stégeknél, a tó elején… :(
Itt, Angliában erről szó sincsen. Kényelmesek az emberek, nem hajsza a horgászat. Talán úgy gondolják, a halak várnak. Az is lehet, hogy ők tudnak valamit, hiszen talán sokan tudjátok, hogy különböző égtájakon eltérő időben lehet halat fogni. Szóval, itt nem tudom még, hogy mi a módi.
Két botra váltottam jegyet az Elton Tackle shopban előző nap, a jegy ára 6 font volt (kb. 2070 Ft) www.eltontackle.com
A kis pickerbottal úszózni fogok, 3 g-os úszóval, 14-es előkével, 14-es horoggal kezdésnek. A fenekező botomra a jól bevált, gubancgátló csővel ellátott bordás kosár került, alatta gumigyöngy (ütközőnek) és a quick change gyorskapocs, majd a 16-os monofil előke, 10-es horog. Minden horgom szakáll nélküli, természetesen. Kissé keménynek tűnhet ez a végszerelék, de ez egy viszonylag merev bot, így egy 10-es előkével karcos lenne. Bevágásnál lehet, elszakadna a vékony előke.
Elsőként mindig az etetőanyaggal foglalkozom, hiszen a jó állag eléréséhez többszöri nedvesítés kell, ehhez pedig általában - hőmérséklettől függően - 15-20 perc szükséges. Ez nem idővesztés, hiszen ez idő alatt szépen ki lehet pakolni a bottartó állványt, belehelyezni a bottartó villát, ki lehet nyitni a botokat, előkészíteni a csalikat és közben persze nézelődni a vízparton - hátha látunk egy mozgást, ugrást, feljövő buborékokat, halfordulást az általunk kiszemelt hely környékén. Botok kinyitva, állvány a helyén. Ránézek az etetőanyagra, még kell egy utolsó nedvesítés, addig ki tudom mérni az úszós botomra az eresztéket. Az előttem található - általam kiszemelt - bokor előtti rész mélysége bizony kb. 3,20 m lehet. Íme, az első probléma, hiszen a botom csak 2,70 m hosszú, de majd megoldom valahogy… :) A lényeg, hogy ez a bot kész a pecára. A fenekező botommal dobok párat üres kosárral a velem pont szemben lévő fa vízbe érő ágai elé, azt vélem jó helynek. Az üres kosár fenékre érési idejéből úgy gondoltam, itt is kb. 3 méteres lehet a víz. OK, megvan a pontos távolságom, ki is akasztottam a klipszbe a zsinórt. Így már minden kész van a horgászatra. Kész az etetőanyag, bár rostálni nem tudom, hiszen nincs rostám (az nem fér be a minimál cuccba).
Lépjünk túl ezen a problémán is, töltöm a kosarat, fűzöm a Nash Chain Reaction golyókat az előkére és végül a csontikat csokorban a horogra.
Már repítem is a fenekező szereléket a kiszemelt helyre, tökéletes helyre esik, elégedett vagyok, ott van, ahol szerettem volna. Kapásjelző fel, majd az úszós szereléket is bedobom gyorsan a bokorsor elé. Minden a helyén! Az úszós bothoz pár alapozó gombócot dobtam, a fenekezőt nem bolygatom, ott a Chain Reaction végzi a dolgát a horog körül :)
„Te vagy az első kifogott halam Angliában!”, mondtam neki :) … majd visszadobtam. Sok rontott úszós kapás után kisebbre cseréltem a horgot, hátha az a baj. Húzós kapások voltak, tehát a halak a fenéken vannak, ezen nem kell változtatnom. Közben a fenekezőn kisebb húzós kapás… bevágok és már egy szákolható méretű halacska a horgon. Istenem, de örülök! :)
A dolog érdekessége, hogy a merítés pillanatában kiakadt a szájából a horog - a képen jól látható, hogy már nincs horog a hal szájában. Gondolkodóba estem, mi lehet a baj? Az úszóson is rontott kapások sokasága… ez meg majdnem leakadt… nem értem. Ismeretlen a víz számomra teljesen… fogalmam sincs. A horgaim Preston horgok, az tuti, hogy nem azzal van a baj. Na, majd kitalálom! Vissza a fenekező bot gyorsan. Kicsivel később fogtam egy pici sügért, aztán egy újabbat. Aztán mintha a halak eltűntek volna, nagy csend lett, sehol egy kapás. 10 óra körül a fenekezőn végre egy értékelhető, húzós kapás! Bevágok, érzem, hogy ez nem egy bodorka… de a fékhez még nem kellett nyúlnom… fárasztok… egyszer csak elment… hát ezt nem hiszem el! Valószínű, hogy pontyot akasztottam, de elment. A fenébe! Ez sajnos mindig benne van, de annak nagyon örültem, hogy ezek szerint az elgondolásom jó volt, működik a technika.
Mielőtt újra dobtam volna, képzeljétek el, leült egy horgász oda, ahova a fenekező készségemet dobáltam. Nem hiszem el! Mikor reggel leültem, nem láttam, hogy ott is van egy állás a bokrok mögött. Pont oda dobált úszóval, ahova én addig dobáltam, etettem. Hát mondom, ha ez most kifogja a halaimat onnan, nekem végem!
Így közelebb kellett horgásznom sajnos. Telt-múlt az idő… én sem fogtam semmit, ő sem, és ahogy láttam, senki sem. Az idő nagyon változékony volt aznap. Hol napos, hol esős-szeles, majd tükörsima víztükör… de hát erre mondják a kollégáim, hogy „Welcome in England!”…
Hosszú csend után egy pár stéggel tőlem jobbra ülő srác fogott egy 3 kg körüli pontyot. Ő method feeder szerelékkel horgászott, az volt az egyetlen hala aznap. A bácsi a sarokban benullázott.
Összességében elmondhatom, hogy egy tanulságos pecán vagyok túl. Ilyen szerény eredménnyel már rég zártam, bár azt mondják, mindig az adott szituációhoz mérten kell nézni a dolgokat. Első horgászatom volt itt Angliában, Boltonban, ezen a kis tavon. Ha darabszámot nézünk, akkor mindenképp én nyertem a 4 db kifogott halammal… :) Ha súlyra nézzük, a srác nyert az 1 db ponty kifogásával.
Lassan vége a mai napnak, de mielőtt megyek, megnézem a 3-as, nagy tavat. Ez a kis tó nem jött be nekem, legközelebb a nagy tóra fogok menni. Ki is néztem magamnak az 5-ös állást. Mielőtt indultam, az úszóssal átszaladtam, hogy mérjek egy körülbelüli eresztéket, de hasonlóan az előbbi tóhoz esélyem nem volt kimérni a pontos mélységet ezzel a rövid kis bottal. Egy biztos, mély a vize ennek a tónak is. Akkor legközelebb itt! Már alig várom!
Köszönöm, hogy ezt a cikkemet is elolvastátok. A következő - harmadik - írásomban már bizony több 2-3 kg közötti dévér fogásáról tudok majd beszámolni! Ennek részleteiről, körülményeiről olvashattok majd hamarosan.
