A nagy kékség kellős közepén lehorgonyzott csónakok hánykolódnak a heves szél által korbácsolt hullámokon. A lélekvesztőkben a horgászok gyerekjátékra emlékeztető apró, színes botokkal rángatják csalijaikat a mélyben. Körülöttük éhes sirályok repkednek és le-lecsapnak a pecások által eléjük vetett egy-egy keszegre. Ez a kép kicsit sem szokatlan a finn tavakon, a finnek ugyanis nagy előszeretettel veszik üldözőbe a sügéreket rövid botokkal, vertikálisan horgászva. A sorozat első részében a sekély vízi sügérpergetésről volt szó, most pedig a mélyebb vizeken alkalmazott vertikális horgászat során szerzett élményeimet osztom meg a kedves olvasókkal.
Finnországban ez a módszer igen elterjedt. Az eredményes technika rendkívül gyorsan elsajátítható, és az alkalmazott felszerelés is igen egyszerű, könnyen összeállítható. Ha megtaláltuk a sügérbandák tartózkodási helyét, akkor biztosra mehetünk és fantasztikus élményben lehet részünk.
Sokunk számára nevetségesnek tűnhetnek azok a botok, amikkel a finnek vertikálisan horgásznak. Számukra azonban ezek a felszerelések e módszer abszolút nélkülözhetetlen eszközei. A felszerelés nincs túlbonyolítva: egyetlen egy, jellegzetes orsóval ellátott apró botból áll, amit Finnországban szinte minden horgászboltban és áruházban be lehet szerezni. Erre kell még némi zsinór, majd pedig valamilyen csali. Ezeket gyakran szettben árulják, kiegészítve egy zsinórvágóval vagy egyéb hasznos kiegészítőkkel.
Ezekből a mini szettekből minden finn horgásznak van legalább egy, de az igazi megszállottaknak igazi vertikális gyűjteményük van. Habár ezek a botok kifejezetten lékhorgászatra lettek kitalálva, ott érezhetjük igazán előnyeiket, mégis egész évben eredményesen alkalmazhatóak.
Persze nem csak ezekkel a botokkal lehet vertikálisan pergetni. Egy hagyományos rövid pergető bot éppúgy megteszi. Én is kipróbáltam a picinyke felszereléseket, de amikor vertikális wobblerrel vagy plasztikkal horgásztam, akkor jobban kezemre állt egy UL pergető pálca.
A legtöbb esetben skandináv típusú evezős csónakokból horgásztunk, amik számomra - tiszai ladikhoz szokott pergető horgász létemre - picit ingatagnak tűntek. A nagy tavakon ráadásul a hatalmas nyitott terület miatt rendre erős szél várt ránk, ilyenkor ajánlott mentőmellényt viselni. Egy jó horgászmellény, ami egyben mentőmellény is, nagyon hasznos lehet, hiszen így biztonságban hódolhatunk szenvedélyünknek, ráadásul minden kiegészítő elfér a mellény zsebeiben.
Érdemes még pár szót ejteni a csaliról és csalizásról. A leggyakrabban használt csali ehhez a könnyű felszereléshez egy egyágú horoggal szerelt fémvillantó, melyet közvetlenül a főzsinórra kötnek. Ennek horgára harmatgilisztát tűztünk, majd az így elkészített falatot engedtük le a mélybe a ragadozók közé.
Az alkalmazott technika semmilyen ördöngösséget nem tartalmaz. Egyszerűen csak le kell engednünk csalinkat a fenékre, majd tekernünk párat az orsón, hogy közvetlenül a fenék fölött lebegjen. Ha ez megvan, akkor kezdhetjük az emelgetést: hirtelen csuklómozdulatokkal rántunk a csalin, majd tartva a kontaktust lassan süllyedni hagyjuk. A kapások zöme a süllyedő fázisban érkezik, de az élő csali miatt szinte bármikor lehet kapásunk, gyakori például, hogy már leengedés közben érezzük, ahogy rángatják a kis botot a kezünkben a mohó sügérek.
A finnek csak a csali vezetéshez, a kapás észleléséhez és a bevágáshoz használják parányi botjaikat. Meglepődve tapasztaltam, hogy bevágás után leteszik a botot, és kézzel húzzák fel a halakat. Ezt azzal magyarázták, hogy a kis orsóval csörlőzve gyakori a halvesztés, mivel nagyon kicsi az orsó áttétele, és így lassú a bevontatás. Természetesen van benne valami, de azért feszesen tartva a zsinórt ezzel a felszereléssel is nyugodtan fel lehet tekerni a halakat az orsóval.
Ha jó helyen vagyunk és kitartóan horgászunk, akkor meglepetésben is részünk lehet. Így esett meg velünk például, hogy egyszer csak süllőket kezdtünk fogdosni közvetlenül a csónakunk alatt a sügérnek szánt csalikkal. Kis „játékszereinkkel” hihetetlen nagy élmény volt megfogni a csodás tüskéshátúakat.
A vertikálisan fogható halak között érdemes még megemlíteni a csukát is. Habár mi így nem fogtunk krokodilpofájú ragadozót, azért nem lepődtem volna meg, ha elharapja vékony damilomat egy a mélyben. Viszont keszegféléket sokat fogtunk, amiket barátaim rendre a körülöttünk rikácsoló sirályok elé vetettek, a telhetetlen szárnyasok nagy-nagy örömére.
Remélem, meghoztam sporttársaim kedvét egy kis vertikális horgászathoz. Én már alig várom, hogy Finnországban vásárolt lékhorgász felszerelésemet itthon is kipróbálhassam.
Természetesen a finnországi sorozat is folytatódik: a következő részben a gyorsfolyású vizekben végzett pisztrángozásról lesz szó.
Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Szalai Gábor László
