Nagyító alatt - A kövesről és a kövesezésről, Feederakadémia - Pontyportyán, Karácsony a Cassien-tavon, Pergess, magyar! - Csak okosan!, Pontybarátok - „Előbb tanultam meg horgászni, mint járni”, Pergető-útmutató - Búcsú pisztrángokkal, A Libickozmai-horgásztavak, Őszi pérezés a San folyón
Nagyító alatt 
A kősüllő sügérféle. A köves feje rövidebb, zömökebb a fogasénál, és a szája kisebb. A fogai egyformák és ráspolyszerűek, míg a fogasnak alul-felül két kapófoga (ebfog) van. A köves csíkozása, illetve foltjai élesen körvonalazottak, és egy-egy oldalon legfeljebb hetet találunk, míg a fogason esetleg tíznél is több, elmosódott szélű mintázat lehet. A kősüllőt ívási oltalom, méretkorlátozás illeti, s a fogható mennyiség behatárolt: 20 centiméter, illetve három kiló. Abszolút rekordja, mai tudomásunk szerint, 3200 gramm (Tass, 1980. július). A most hivatalos kősüllőrekord eszerint 24 éves, az azt megelőző ugyanannyi esztendeig állt, vagyis 1967-től 1980-ig. Újabb óriáskövesről nincs értesülésünk. |
Tóth Lászlóval, a kiváló jászberényi horgásszal az I. Haldorádó Feeder Szuperkupán ismerkedtem meg. Laci látványos horgászattal, meggyőző fölénnyel nyerte a versenyt. A győzelem után mindenki faggatta, eredményességének titkát fürkészte. Természetesen én is kíváncsi voltam rá, miként készült fel, hogyan sikerült nyernie. Sőt egy közös horgászatot is megbeszéltünk, amire az „ő birodalmában”, az Élő-Tiszán került sor. |
Soha nem gondoltam volna, hogy két hónap alatt kétszer is a legendás Cassienen horgászhatok, de egy váratlan ötlettől vezérelve december 22-től december 29-ig ismét a pontyhorgászok zarándokhelyén találtam magam. Az újabb horgászatot tulajdonképpen két ok motiválta: a tározó - Európában szinte egyedülálló módon - télen sem fagy be, a legzordabb időkben is jégmentes a víz; s a decemberi iskolai szünetet tökéletesen ki lehetett így használni. Jégmentes víz, nem kell tanítani, szünet van - irány Franciaország! |
Sokszor kérdezik tőlem a barátaim, akik a pergetést leginkább csak kóstolgatják, hogy milyen csalit ajánlok harcsára, csukára. Ilyenkor mindig ugyanaz a forgatókönyv: visszadobom a „labdát”, hogy hol, mikor, milyen vízen, folyón vagy tavon, mekkora mélységben, mely napszakban szándékoznak ragadozót fogni. Aztán hajlamos vagyok annyira belemélyülni a különféle csalik esélyeinek latolgatásába, hogy a végén már magam sem tudom, én mit használnék, ezért csakhamar el is megy mindenki kedve az egésztől, így vagy visszatérnek a feederbotokhoz, vagy élő csalival kísérlik meg a rablózást. |
Nehogy leírd, mert jól hangzik ugyan, de baromság - kezdte sokadik beszélgetésünket Benkovics Győző, de a folytatásból kiderült, hogy nem jár messze az igazságtól az írásom címébe foglalt kijelentése. A Háromfán élő horgász gondolatai, alázatos és tiszteletteljes viszonya a természethez példaértékű lehet sokunk számára, de okulhat belőle a felnövő generáció is, mint ahogy nevelt fia, Varga Dániel példája mutatja. S hogy a kép még tökéletesebb legyen, kellett hozzá egy szorgalmas, jó kezű asszony, egy társ, aki egyben igaz barát; amolyan biztos „hinterland”. |
Bizonyára sokak életében előfordult már, hogy hosszabb időre, esetleg végleg búcsút kellett inteni egy kedves ismerősének, barátjának. Igen torokszorító érzés. Az ember szeretne valami okosat mondani, vagy olyan ajándékot adni útravalóul, amiben benne van a sokévi ismeretség. De többnyire csak egy „vigyázz magadra”, esetleg egy semmitmondó apróságra futja, és a lényeg valahogy az emberben ragad. Van azonban, hogy sikerül olyan búcsúajándékkal szolgálni, ami még sok év távlatából is emlékezetes marad. Én részesülhettem ebben a szerencsében, amihez a gyönyörűséges sebes pisztrángok segítettek hozzá. |
Mostanában, a kis patakokról szóló írásaim okán sokfelé megfordulok az országban. Keresem azokat a kevésbé ismert kis vizeket, melyeket elkerült a mezőgazdaság szennyezése, vagy szerencsés adottságuk folytán tájvédelmi, illetve természetvédelmi oltalom alatt állnak. Így került a képbe a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, melynek kedves tájképi elemei az itt szaladó vízfolyások megduzzasztásával létrejött halas- és horgásztavak. A terület a Dunántúli-dombvidék nyugati felében, Belső-Somogy középtájon helyezkedik el; a körzet szélén található Somogyfajsz, ahol a Somogy Természetvédelmi Szervezet végzi áldásos munkáját. Hétvége lévén, aktív természetvédőt nem találtam, mint később megtudtam, kint voltak a területen, de egy rokonszenves úr elirányított a szomszédos Libickozmára, ahol szerinte az ország egyik legszebb horgászvize található. |
Láttam már néhány igazán különleges folyót, de a 435 kilométer hosszú San valamennyin túltesz. Egyike azoknak, amelyeknek nem a partján, hanem a közepén horgászik az ember. Nem véletlen, hogy legutóbb itt rendezték a műlegyező horgászok Európa-bajnokságát, és azóta is ide zarándokolnak a műlegyezés megszállottjai. |
-
