Tízen túliak - rakós bottal!, Feederakadémia - Miszlai varázs, Patakjáró - A Szinva-patak, Harcsát, mindenáron!, Pontybarátok - Peca mindenekfölött, A rángatott műcsali, Köd előttem, Országjáró - Tisza-tavi zsongás
Tízen túliak - rakós bottal! 
Mindenféle horgászmódszerre nyitott vagyok, érdeklődéssel vegyes tanulási vággyal szemlélem a különböző stílusok képviselőinek bemutatóit, beszámolóit. Rengeteg ötletet, módszert átvettem már a finomszerelékes horgászoktól, és sikeresen alkalmazom is horgászataim során. Viszont egyvalami soha nem hagyott nyugodni: hol a határ, mekkora pontyot lehet sikeresen kifárasztani rakós bottal? A hiedelem szerint a tíz kilón felüli ponty elleni küzdelem biztos kudarcra van ítélve. Természetesen ezzel többen nem értenek egyet, különösen Papp József emelte fel a hangját: „Ez nem igaz!” Rakós bottal is lehet fogni akár tízen felüli pontyot! A „bizonyítási eljárásra”, a rakós bot nem mindennapos próbájára nem kellett sokat várni, Józsi felvette a kesztyűt, és hadba vonult a kapitális pontyok ellen. Mindezt tette rakós bottal! |
Három napot töltöttem Miszlán, egy csodaszép tó partján - amiről azt gondoltam, csak a mesékben létezik. Bár, megvallom őszintén, a fantasztikus környezet csupán hab volt a tortán, ugyanis nem a természetben akartam gyönyörködni, hanem bivalyerős, nagy pontyok és vad amurok kedvéért utaztam ide. Horgászpályafutásom legkellemesebb élményeit élhettem át, és olyan halakat sikerült horogra csalni, melyek bizony egy finomszerelékes horgász életében nem hétköznapiak! |
Az elmúlt években többször jártam Miskolcon és környékén, főleg az ottani műlegyező barátaim meghívásának téve eleget. Ha az embert vendégségbe hívják, a találkozás apropója többnyire nem a szemét eltakarítása. Normális esetben. Miskolcon azonban igen. A Szinva szerelmesei április 7-én már sokadik „hagyományos” szemételtakarító akciójukkal próbálták jobb belátásra bírni azokat, akiknek a Szinva ma is ugyanaz, mint volt a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években - szennyvízcsatorna! |
Bár a könnyített szerelékes pergetés híve vagyok, azért én sem esek bele abba a hibába, hogy csökönyösen ragaszkodjak egyetlen módszerhez. Nagy harcsákról már kisgyermekkoromban álmodtam - ami természetes is, hiszen kinek ne szerepelne a vágyai közt egy termetes márványtestű rabló kifárasztása? Valóban a horgászok zömének egybehangzó véleménye, hogy életében legalább egy szép nagybajuszút szeretne elcsípni. Jóllehet, tudatosan alig néhány sporttársunk horgászik rájuk, a túlnyomó többség csupán véletlenül találkozik velük pontyozás vagy csukázás közben. |
Kis országunk délvidékét járva, Baranya megye, Somogyország szép vizeit idézve nemcsak a táj szépsége és egy-egy kifogott vagy éppen megszökött öreg hal szájhagyomány útján terjedő legendája kelti fel érdeklődésünket, de egy furcsa párosról is egyre többet hallani mostanság. Két különböző életút, térben és időben más-más kezdetek után az élet mégis összebogozta Rémes Árpád és Péter Krisztián sorsát. Amiért érdemes megismerni őket, és okulni példájukból, az nem más, mint a természet és a halak iránt érzett csillapíthatatlan vágy és tisztelet, no meg, hogy munkájukat is ugyanaz a szenvedély vezérli. Ráadásul - akár a békéshalak versenyhorgászatában - igazi sikerpárost alkotnak. |
A hatvanas években sokat jártam Lengyelországba. Akkoriban nem a horgászat vonzott, inkább a helyes lengyel lányok meg a baráti légkör. Többnyire a Tátra és Zakopane volt az úti cél, ahonnan aztán autóstoppal kényelmesen bejárhatta a környéket az ember. Szerettem időzni a Czorsztyni tutajkikötőnél, ahonnan ügyes kezű gorálok kormányozták a négy-öt ladikból összefogott kisebb pontonokat a Dunajecen, négyórás tutajozás után érkeztek meg a szczawnicai végállomáshoz. Manapság már rövidebb az út, a tutajok a Nedectől hat kilométerre fekvő kikötőből indulnak, és alig valamennyit haladnak kanyargós útjukon, a folyó máris országhatárrá lép elő. Gyakran látni a folyóban műlegyes horgászokat, akik pisztrángra, pérre, késő ősszel galócára horgásznak. |
Telefonhívást kaptam: Merenyén új tórekordot fogtak, egy 23,5 kilós tükörpontyot. Mint minden pontyhorgász, én is a lehető leghamarabb oda akartam menni. Másnap reggel telepakoltam a kocsimat, és elindultam. Nagy meglepetésemre a tó teljesen üres volt, pedig arra számítottam, hogy sok horgász lesz a parton. Régi barátommal, Regős Gyuri tógazdával (aki még rossz tippet nem adott) tartott rövid egyeztetés után helyválasztásom a tó középső részére esett, mivel ott még soha nem horgásztam. Ez a terület a legmélyebb - s novemberre és a 7 Celsius-fokos vízre való tekintettel itt láttam a legnagyobb esélyét a fogásnak. |
-„Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent…” Az azonban bizonyos, hogy minden esetben úgy indulok hazánk második legnagyobb vízterületére, mint ha a paradicsomba készülnék. Sehol ennyi madár nem költ tavasszal, majd pedig ősszel irdatlan tömegben gyülekeznek itt minden égtáj felől, hogy aztán nekivágjanak a nagy útnak. Akkora harsogással vannak ilyenkor, hogy a csónakban ülő horgász feje napokig zúg utána. Növényvilága szintén mesébe illő. |
-
