Mikor a sorozat megírása mellett döntöttem, hosszas utánajárás után sikerült megszereznem a MOHOSZ kis füzetét, amelyben a horgászvizsgához szükséges tudnivalókat gyűjtötték össze. A kézhez kapott hivatalos tananyag 2002-es kiadású volt, és sok-sok örökérvényű tudást tartalmazott, ám sok tekintetben már eljárt az idő a MOHOSZ által kibocsátott brosúra fölött. A hivatalos tananyag azonban ez, így a tematikához én is ragaszkodom, csupán az ismeretanyagot igyekszem frissíteni, aktualizálni, lehetőség szerint bővíteni. Az elkövetkező néhány fejezetben a horgászat eszközigényét fogom sorra venni. Fontos hangsúlyozni, hogy napjainkra a horgászat már rengeteg oldalágra bomlik, és ezek mindegyikének alapos bemutatása nem célom. Igyekszem azonban egy átfogó, mindenre kiterjedő és lehetőség szerint érdekességekben bővelkedő anyagot összeállítani. Kezdjük rögtön az egyik legfontosabb eszközzel, amiről tulajdonképpen megismerszik a horgász: a horgászbotról lesz szó a következőkben.
Ha pár mondatban kellene összefoglalni, hogy tulajdonképpen mi is a horgászbot, akkor a következőket mondhatjuk:
A horgászbot a horgász meghosszabbított karja, a legősibb kapcsok egyike hal és horgász között. Segítségével tudjuk a csalit a hal elé bevetni, sok esetben ez közvetíti a hal érdeklődését, illetve segítségével tudjuk partra vezetni a hőn áhított zsákmányt. A horgászbotok rendkívül sokfélék. Régen egyszerűbb volt a kérdés, mivel korántsem volt ennyire széles a módszerek repertoárja. Napjainkra azonban lassan nincsen olyan helyzet, aminek a megoldásához ne lehetne kimondottan a célnak megfelelő botot vásárolni. Horgász legyen a talpán, aki kiigazodik a fergeteges kínálatban! Vegyünk néhány példát:
Más bot alkalmas a csónakból történő harcsázáshoz, és másra van szükségünk, ha nádi pontyozásra adjuk a fejünket. Egy finom spiccbottal élvezet a keszegezés, de süllőre mártogatni már újból más bot alkalmas.
Amíg a fenekező botok hossza 240 cm-től 420 centiméterig terjed, addig a rakós botok 8 métertől 16 méteres hosszig kaphatóak, és még nem is beszéltünk a matchbotokról. Mindezt csak azért vetettem papírra, mert ebből is kitűnik, hogy nagy általánosságban beszélni a horgászbotokról nem érdemes és nem is célszerű. A botoknak ugyanis annyi speciális igénynek kell megfelelniük és oly sok típusuk van, hogy a horgászt csak a „minőség - használati érték - ár” értékarány segíti az eligazodásban. Ezek legfontosabb összetevőit tekintjük most át.
A horgászbotok anyaga
Ha visszagondolok a saját horgász pályafutásomra és sorra veszem azokat a botokat, amelyekkel horgásztam már életem során, megállapíthatom, hogy a horgászeszközök közül a bot az, ami a legszembetűnőbb változáson, fejlődésen ment keresztül. A legkorábbi botok anyaga kőrisfa vagy mogyoróvessző volt. Ezekkel kezdte sokunk a horgászatot. (Jó 50-60 évvel ezelőtt a legkorszerűbb botok az acélbotok voltak.) A mogyoróvesszőt később felváltotta a hosszú, 4-5 méteres bambuszszál, amelyért bizony még sorba is kellett állni. (Ferenczy Dénesnek jelent meg a napokban a Magyar Horgászban egy aranyos írása ezekről az időkről.)
Ezek a bambuszszálak rendkívül jó alapanyagnak bizonyultak. Fokozatosan elvékonyodó, üreges, ezért könnyű, de mégis erős, rugalmas szár jellemezte ezeket a botokat. A problémát egyedül a hossza jelentette, amit úgy orvosoltak, hogy 2-3 darabra szabták az egyébként hosszú szálakat, és fémtoldásokat erősítve a végekre szerelték össze őket. Ezek a botok azonban már korántsem vetekedhettek az „egybe bambusz” előnyös tulajdonságaival. A spiccük rendszerint elgörbült, és törékenyebbnek is mutatkoztak.
Ezt követte a vívótőr pengéből barkácsolt botok időszaka. Ezeket vastagabb bambusz vagy acél szárra erősítettek, és a harcsázók, nehézfenekezők, pergető horgászok féltve őrzött kincsei voltak. Hosszuk mindössze 2 méter volt, és ezeket a botokat csak a külföldről behozott acélcső botok múlták felül. A 60-as és a 70-es évek legjobb botjai az úgynevezett ragasztott nádbotok voltak. Ezeket a tonkinnád hasított kérgéből készítették, 6 szelet összeragasztásával, és bandázsolásával. A rendkívül aprólékos munkával készült botok igazi remekművek voltak. Igazi finom horgászatot lehetett segítségükkel művelni, és nem véletlen az sem, hogy még mind a mai napig készítenek így horgászbotot (Angliában, Japánban) elsősorban a legyező horgászok számára, akik még ma is elismeréssel szólnak ezekről a pálcákról. Az évszázad szenzációjának kikiáltott üvegszálas botok a 60-as évek közepétől jelentek meg hazánkban. Ezek az üvegbotok elemi üvegszálak nyalábjaiból készültek, amiket műgyantába ágyaztak. Az üvegbotok rendkívül erősek, rugalmasak voltak és szinte elnyűhetetlennek bizonyultak. Az üvegszál még napjainkra sem tűnt el a botgyártásból, és mind a mai napig sok híve van ezeknek az erős botoknak. Ezek a tömör üvegbotok 180-270 cm hosszúak voltak. Később előtérbe kerültek az üvegszövetből készített csőbotok. Az elemi üvegszálakból készített üvegszövetet fokozatosan vékonyodó acél tüskére tekercselték és műgyantával itatták át. Az így készített üvegcsövekből már lényegesen hosszabb, könnyebb botokat készíthettek úgy, hogy az előnyös tulajdonságok megmaradtak. (Nem véletlen, hogy még napjainkban is készítenek egyes gyártók ilyen botokat.)
A horgászbotok robbanásszerű fejlődése azonban a szénszálas, karbon botok megjelenésével gyorsult fel. Az első szénszálas botok a 70-es évek második felében jelentek meg. A szénszálak horgászszemmel nézett minőségi ismérvei a nagyfokú merevség, erősség, ami csekély tömeggel párosul. A karbonnak számos minőségi osztálya létezik, és a felhasznált alapanyagot minden gyártó féltve őrzött titokként kezeli. A botgyártás során a szénszálakat sok esetben keverik más anyagokkal vagy azért, hogy még előnyösebb tulajdonságokkal ruházzák fel a végterméket, vagy csupán a költséghatékonyság szem előtt tartásától vezérelve. A szénszálas botok napjainkra egyeduralkodóvá váltak.
Segítségükkel sikerült olyan botokat létrehozni, amelyek könnyűek, erősek, és a horgászat során valódi élményeket szerezhetnek a horgásznak. A megmunkálásától függően 270 cm-es pillekönnyű pergető botot vagy 13 méteres rakós botot egyaránt előállíthatnak segítségével. Nincsen rózsa tövis nélkül, így essék szó a kevésbé előnyös tulajdonságairól is. A legfontosabb tudnivaló, hogy a szénszálas botok vezetik az elektromosságot.
Ezt minden gyártó feltünteti a botokon, és ezt vegyük nagyon komolyan! Villámlásban, magasfeszültségű vezetékek közelében eszünkbe se jusson elővenni ezeket a botokat. A másik tövis a sérülékenysége. Igaz, hogy hihetetlen erőtartalékok lakoznak ezekben a botokban, de a mostoha bánásmódot nem hálálják meg. A szénszálas botok sérülékenyebbek, így szállításkor, a vízparton történő elhelyezkedésükre figyelni kell. Óvjuk a kövekhez történő odakoccanástól, leütődéstől, a botra merőlegesen ható „káros” mechanikai hatások ugyanis könnyen töréshez vezethetnek, és sokszor a legváratlanabb pillanatban, a tényleges sérülést követő akár sokadik napon pattanhat el a bot. Ne rettenjen azonban meg senki, csak kellő elővigyázatossággal közelítsen ezekhez a botokhoz.
A horgászbotok csoportosítása, egyéb minőségi jellemzői:
A horgászbotokat sokféle képen lehet kategorizálni. Felépítésük alapján három kategóriába sorolhatjuk őket.
Egyrészes botok: A legkorszerűbb technológiával készülnek és a két végletet célozzák meg. A szinte súlytalan, könnyű, gyűrűzetlen egyrészes pálcák az apróhalak fogására, míg a másik végletbe tartozó, már gyűrűzött botok kimondottan a tenger óriásai ellen készülnek. A lékhorgászok számára készített botok is az egyrészes botok családjába tartoznak.
Összedugható botok: Több tagból állnak, és minden lehetséges módszerhez találunk ilyen botot. A leggyakrabban 2-3, de akár 5-6 (Travel Concept) vagy 8-10 részes (rakós) botokkal is találkozhatunk. Az összedugható bottagok vagy saját anyagukba, vagy egy közbeiktatott fémpersellyel toldhatók egymásba. A toldásoknál bandázsolással előzik meg a sérüléseket, és egyre elterjedtebbek az ún. csapos/hamis csapos toldással készülő botok.
Teleszkóp rendszerű botok: A teleszkópos horgászbotok fő ismertetője, hogy a tagok egymásba csúsztathatók, illetve széthúzhatók. Megjelenésük idején (70-es évek) valóságos szenzációnak számítottak. Szinte minden horgászmódszerhez készítettek teleszkópos botokat, amelyek elsősorban a kisebb szállítási hosszuknak is köszönhették sikerüket. A minőségük javulásával arányosan egyre hosszabb teleszkópos botok készülhettek, amelyek elsősorban a versenyhorgászatra voltak jótékony hatással. A rakós botok megjelenéséig egyeduralkodói voltak a finomszerelékes horgászatnak, segítségükkel fejlődött a horgászsport is. Napjainkban is szerephez jutnak. Örök dilemma, hogy megállják-e helyüket a gyűrűzött teleszkópos botok az összedugható botokkal szemben. Napjainkra a gyártási technológiának, a minőségi alapanyagoknak köszönhetően véleményem szerint eltűntek a korábbi korlátok, remek teleszkópos botokat kapni. (Inkább a vélt vagy feltételezett negatívumok mondatják sok horgásszal, hogy kerülni kell ezek beszerzését.)
A botok akciója
A bot akciójában jut kifejezésre a bot minden lényegi tulajdonsága. A gyártók nem mindegyike tünteti ezt fel a boton, de érdemes megismernünk, hogy milyen kategóriákba sorolhatjuk botunkat ebben a tekintetben. A botok különböző akciói sok esetben más-más felhasználási terültet is jelenthetnek. Fontos, hogy a választásnál szem előtt tartsuk, milyen célra választunk botot, és hogy a kiszemelt célnak melyik akció felehet meg a legjobban. A botok akcióját egy olyan lehajló görbe segítségével lehet a legszemléletesebben bemutatni, amelyet a bot maximális megterhelésekor (pl. a csali bedobásának pillanatában vagy egy termetes hal fárasztása közben) mutat. Ennek függvényében a következő akciókról beszélhetünk:
A-Merev akcióértékű, csúcsakciójú botok. Terheléskor a bot gerince mereven viselkedik, jellemzően csak a csúcsrész, kb. a bot felső negyede dolgozik, hajlik. Az ilyen botok rendkívül gyorsak, elsősorban apró súlyok távoli, pontos kidobására alkalmasak. Kapás esetén a bevágáskor az ilyen botok gyorsan reagálnak. A gerinces alsó és középső rész alkalmassá teszi ezeket a botokat akár nagytestű halak fárasztására is.
B-Középmerev akcióértékű vagy gyors akciójú botok. Terheléskor elsősorban a bot felső fele, harmada dolgozik, hajlik. Jól, de kevésbé pontosan lehet vele dobni, ellenben bevágáskor kellően gyors és jól lehet vele fárasztani. A bot íve parabolisztikus, ami a nehézpergetésnél, fenekező horgászatnál jól hasznosítható.
C-Középlágy akcióértékű botok. Terheléskor a bot felső kétharmada dolgozik. Az ilyen botok alkalmasak nagy súlyok (pl. tömött etetőkosár) távoli és pontos bedobására. Bevágáskor kellő gyorsaság és erő átvitelére képesek, fárasztáskor szinte az egész bottest dolgozik, segíti a horgászt akár nagytestű halak ellenében is.
D-Lágy akcióértékű vagy lassú botok. Terheléskor a bot a nyelén túli teljes hosszával dolgozik, erős ívben hajlik. Az ilyen botok használata már igényel némi jártasságot (pl. ultra light matchbotok esetében), hogy a dobás vagy a nagyobb távolságból történő bevágás ne legyen erőtlen. Ezekkel a botokkal a dobás is egész másfajta technikát igényelhet. Megfelelő súllyal pontosan lehet vele dobni, és megfelelő technikával a legnagyobb halak erejét is képes legyőzni.
Érdemes kiemelni, hogy a botok akciója független a botok nyéltagján feltüntetett javasolt dobótömeg értékétől. A javasolt dobótömeg azt mutatja meg, hogy mekkora dobósúly szükséges ahhoz, hogy botunkból az optimális tulajdonságokat csalogassuk elő. (Egyszerűbben arról van szó, hogy mi az a maximális dobósúly, amit még biztonsággal dobhatunk.) Egy kifejezetten alacsony (10-15 g) dobósúlyú bot éppúgy lehet csúcsakciós, mint ahogy egy nehezebb (200 -250 g-os) bot lágy akciójú.
A javasolt dobótömeg mozoghat szűk és tág határok között. A finom spiccbotok dobótömege pl. 0,5-3 g, míg egy nehéz fenekező bot lehet akár 200-300 g-os is.
Fontos tudni, hogy a bot teherbírása nem azonos a dobótömeggel vagy a bot akciójával! A mai korszerű horgászbotokkal történő horgászat éppen azért hatalmas élmény, mert egy könnyű, lágy bottal is képesek vagyunk akár kapitális halakat szákba terelni.
A zsinórvezető gyűrűk a gyűrűzött botok alapelemei, sőt a legfontosabb minőségi mutatók közé sorolandók. A zsinórvezető gyűrűknek több fontos szerep is jut: a visszacsévéléskor, fárasztáskor a zsinóron jelentkező terhelést elosztják a horgászboton dobáskor a spicc felé irányítják az orsóról lefutó zsinórt. Jó minőségű gyűrűk esetén mérsékeltebb a zsinór kopása. Egy egész napos aktív horgászat során több kilométer zsinór fut végig a gyűrűkön, többnyire mindig ugyanaz a zsinórszakasz. A gyenge minőségű zsinórvezető gyűrűk ilyen igénybevétel során a súrlódás miatt gyorsan „megeszik” a zsinórt. Mivel a gyűrűk osztják el a botra ható terhelést, nem mindegy, hogy a bottesten hová kötik fel ezeket. Egy kiváló minőségű gyűrűsor sem ér semmit, ha azokat rossz helyre kötik a boton. A gyűrűk mérete igazodik a botok típusához. Egy matchboton apróbb, míg egy bojlis boton nagyobb gyűrűket találunk. A nagyobb méretű gyűrűk a dobás távolságára is kedvező hatással vannak. (Ezért szokás a távoli horgászatra szánt match- és feederbotokra nagyobb átmérőjű gyűrűket kötni.) Napjainkban három anyaggal találkozhatunk a leggyakrabban a gyűrűknél: a keménykrómozású acél, az alumínium-oxid és a szilicium-karbid (SiC) különféle kombinációiból készítenek leggyakrabban zsinórvezető gyűrűt.
A botnyél kidolgozása szintén utal a bot minőségére. Mivel ezt tartjuk a kezünkben, fontos, hogy kényelmes, komfortos fogás essen rajta. Vannak botok, ahol a botnyél maga a bot anyaga. Jellemzően a spicc-, a bolognai- és a rakós botokra jellemző ez, bár napjainkban már matchbotoknál, fenekező botoknál is találkozhatunk ezzel a megoldással. Előnye, hogy a bot - és ezáltal a hal, a csali - minden rezdülését érezhetjük a tenyerünkön. A színes szalaggal bandázsolt „teniszütő” nyelek inkább mutatósak, mintsem praktikusak. A parafa és EVA gumi szivacs (esetleg ezek együttes alkalmazása) már kényelmes fogást biztosítanak. Fontos apróság lehet még a zsinórakasztó szem megléte is.
A botok nyelén találjuk az orsótartót is, ami az orsó helyét jelöli a boton. Itt is többféle megoldással találkozhatunk. Az orsórögzítő gyűrűk szabadon csúsztathatók a nyélen, velük ott jelöljük ki az orsó helyét, ahol nekünk a legkényelmesebb. (Elsősorban matchbotokon találkozhatunk ezzel a megoldással.) A hosszú bolognai botoknál „békazáras” orsótartót, míg a legtöbb boton csavaros orsótartót találunk. Ez utóbbi a legáltalánosabb.
Végezetül nézzük most át, melyek a legfontosabb bottípusok!
A táblázat letöltéséhez kattints ide (xls)!
A következő részben az orsókkal folytatjuk.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polyák Csaba, Takács Péter
Felhasznált irodalom: Lányi Gábor - Lányi György: Magyar horgász enciklopédia; Pintér Károly: Horgászati alapismeretek
