Erre a halfajra nagyon kevesen gondolnak, ha a legyező horgászatról esik szó. Mindenkinek a vad alaszkai lazacok és a gyönyörű rajzos sebesek vagy a szivárványos pisztrángok jutnak az eszébe. Pedig aki egyszer már horgászott vörösszárnyúra léggyel, és szereti a könnyű legyező szereléket, az sokszor vágyik újra és újra e hal - ami szerintem egyik legpompásabb hazai fajunk - horogra csábítására.
A legtöbbször az embert a kényszer viszi rá, hogy vörösszárnyúzzon. Jómagam is így voltam és vagyok ezzel, bár cseppet sem kesergek emiatt. Lakóhelyem nem a dimbes-dombos hegyvidék és a tovarohanó, sebes vizű patakok közelében van, hanem a csendesen kanyargó lassú, alföldi Tisza mellett. Itt holtágakat, csatornákat, morotvatavakat és kanálisokat találunk, nem is kell hozzá hosszú autózásba bocsátkozni.
Hol keressük?
Az ilyen lakóhely, mint ahol én is élek, alkalmas területet a vörösszárnyúnak is. Elsősorban nagyobb állóvizekben keressük, de megtaláljuk őket az öntözés vagy belvíz-elvezetés céljára kialakított csatornákban is. A nagy kiterjedésű állóvizek - mint például a morotvák és a holtágak - kedvező életfeltételeket biztosítanak számukra. Ezeken a sokszor több tíz hektáros területeken elsősorban a partot szegélyező vízi növényzet vagy a szórványos hínárfoltok, növényzet szigetek mellett érzik jól magukat.
Táplálkozása
Halaink nyáron elsősorban a víz felsőbb rétegeiben tartózkodnak, különösen akkor, ha meleg és napos az idő. Ekkor könnyen észrevehetjük őket, ahogy feljönnek a víz felszínére, hogy egy-egy apró bogarat leszedjenek onnan. Felszíni szedegetésük egyáltalán nem halk és óvatos - legalábbis az esetek többségében. Hevesen vetik rá magukat a rovarokra, amelyek a növényekről vagy a levegőből hullnak alá. Ha ilyen jeleket látunk, akkor a szárazlégy vagy a felszín alatt vontatott nedves légy természetesen jó választás lehet.
A vörösszárnyú a vízoszlop teljes magasságában keresi a táplálékát. Amennyiben nem látunk a felszínen táplálkozására utaló jeleket - persze ez nem mindig jelenti azt, hogy nincs is jelen -, akkor a víz mélyebb rétegében vagy akár fenéken is felkínálhatjuk a műlegyet. Ilyenkor legcélszerűbb nimfával horgászni.
A felszerelés
Sajnos a vörösszárnyú nem túl nagyra növő halfaj, a 20 cm feletti példányok már szépnek számítanak, és fél kilónál nehezebbek igen ritkán kerülnek horogra. Kis testmérete ellenére kitartó harcos, a lágy legyezőbot nagyon jól közvetíti minden egyes mozdulatát. Egy nagyobb példány megfogása igazi élmény.
A 2-4 erősségű felszerelés szinte minden körülmény között megfelelő. A botunk hosszának általában a kis csatornák és holtágakat szegélyező erdők, cserjék és bokrok szabnak határt. A víz fölé hajló fák alatt inkább a rövidebb (7’-7’6”) botok jöhetnek számításba. A hosszabb botok használata a kis dobástávolság miatt sem indokolt, hiszen sokszor csak bothossznyi távolságban kell a halakat keresnünk. Legyezőzsinórként a bothoz illő súlytartományú úszó zsinórt használjunk (F: floating).
Műlegyek
Talán az egyik legfontosabb és ugyanakkor a legtöbbet vitatott kérdés, hogy mit is kínáljunk fel? Tapasztalataim szerint tavasszal a könnyű nimfás felszerelés a legcélravezetőbb. A tippet 0,10-es, a horog pedig 18-22-es legyen. Eredményesség tekintetében messzemenően kiemelkedik egy rendkívül egyszerűen megköthető szúnyoglárva utánzat, a Brassie, különösen bronz és arany színekben. A legyet bedobás után hagyjuk süllyedni, de sok esetben még el sem éri a meder feneket, már kapás jelentkezik. A könnyű, vékony nimfatest bukdácsolva süllyed lefelé, így a fény megtörik a felületén, ami felkelti a vízközt tartózkodó halak figyelmét. Ha a halak inkább a fenék közelében táplálkoznak, akkor sem a nimfát súlyozom, hanem egy apró sörétet csíptetek elé kb. 30 centiméterre. Így a lassú zsinórbeszedés során a légy kissé felemelkedik a fenékről, és a legtöbbször ilyenkor jelentkezik a kapás, ami határozott, ütős húzás.
Ahogy elkezdenek a vizek melegedni, a vörösszárnyú keszeg is egyre aktívabb lesz. Ezt az aktivitást a már leírt felszíni jelekből láthatjuk. Ekkor nagyon jó választás a 16-18-as horogra kötött barna vagy fekete foam bogár. Műlegyünket - annak ellenére, hogy a szakirodalomban azt találjuk, félénk hal - bátran odacsattinthatjuk a felszínre, azonnal jön az érdeklődés. Sok esetben csak „megnézi” a legyet, hozzá sem ér, de szinte minden bedobásunkkor rámozdul. Ilyenkor legyet cserélünk, általában kisebbre vagy más színű bogárra. Az esetek többségében ez beválik, ha nem is mindig átütő a siker.
Az egyik legjobban bevált vörösszárnyús legyemet magam alkottam. Én csontilégynek neveztem. A csontkukacot imitáló légy már korábban megszületett, de én krémszínű zseníliából készítettem a sajátomat, fejénél apró fekete „táplálékfolttal”. Az első próba hihetetlen sikert hozott. Százhat vörösszárnyút sikerült fognom aznap. Leírhatatlanul boldog voltam. A következő horgászatok is igazolták, hogy tetszik a halaknak ez a légy. A légy testét aztán varrócérnából alakítottam ki, és vékony szegmentálást készítettem - ez a változat néha sikeresebbnek bizonyul, mint az egyszínű zsenília test.
A foam bogarat és a csontilegyet is rövid, lassú beszedő mozdulatokkal húzom magam felé. A kapás igen heves, 5-10 cm-t is megugrik a legyezőzsinór, ha a vörösszárnyú elkapja. A csontilégy anyagának köszönhetően a felszín alá süllyed, kb. 10-15 cm-rel a felszín alatt vontatom. Ha ilyenkor kapja el a hal, akkor gyakran az egész legyet beszívja, ha a vízre éréskor csap rá, szinte mindig a száj szélében van a légy.
Utószó (helyett)
Ezt a cikket nem azért írtam, mert úgy gondolom, hogy a legavatottabb szakértője vagyok a vörösszárnyú keszeg legyező horgászatának. Korántsem! Két okból fogtam hozzá a cikk megírásához. Egyrészt bátorításként, másrészt hiánypótlás gyanánt. Magyar nyelven, de még angolul is ritkán olvashatunk vörösszárnyús legyező cikket. Azoknak szól, akik hozzám hasonlóan évekig csak adatokat gyűjtögettek, cikkeket böngésztek az angol lapokban, és mégsem mertek belekezdeni ebbe a csodálatos módszerbe, a legyezésbe.
A másik kerékkötő általában a pisztrángos vizek hiánya szokott lenni, ami miatt elhessegetjük a legyezéssel való barátkozás gondolatát. Mindenkit buzdítok, hogy próbálja meg a vörösszárnyúra való könnyű legyezést, felejthetetlen élményekben lesz része!
