Nagyon régen szerettem volna már egy igazán jót legyezni, de valahogyan mindig közbeszóltak az előre nem látható dolgok. Soha nem tudtam eljutni egy igazi legyes vízre, egyetlen alkalmam a Viktor barátommal való közös legyezés volt, amelyet a Sajón követtünk el. Mivel nem volt újabb lehetőségem visszatérni erre a legyes pályára, kedvenc kis csatornámat látogattam meg legyező felszereléssel a kezemben.
Gyermekkori jó barátom - Ottó - szemben lakik édesanyámmal, ezért szerencsére sokszor találkozunk, ha meglátogatom a szülői házat. Ha már úgyis együtt múlatjuk az időt, akkor miért is ne horgászhatnánk egyet?
Október végén, hétköznap hívtam fel barátomat, hogy mi újság az otthoni vizekkel. Mások javában szedegették a szép csukákat, de mi sokkal inkább más halak irányába szoktunk kacsintgatni, ezek pedig a sügér és a keszegfélék. Évek óta eredményesen horgászunk ezekre a halakra finomszerelékes módszerekkel.
Előző héten éppen említettem neki, hogy kötöttem vagy három tucat - szerintem - vörösszárnyú horgászatára alkalmas legyet, s jó lenne ezt a gyakorlatban is kipróbálni. Ottó kötött néhány általam ajánlott legyet, és legyezőbottal a kezében elindult egy kis terepszemlére. Este nagy izgalommal vártam, hogy hívjon a megbeszélés szerint, hogy mi történt. Pompás híreket szolgáltatott. Az első dobásra fogott egy kis domolykót, a második dobáson egy kis vörösszárnyú, a harmadikon… és így tovább, szépen ecsetelte nekem a nap történéseit. Ki az, aki ne várná a hétvégét ilyen biztató hírek hallatán?
Eljött végre a szombat, egyórányi autózás után megérkeztem a kis csatorna partjára. Híre ment a faluban, hogy eszik a csuka, és erre aki valamire való horgásznak érezte magát, az mind a csatorna partján zsúfolódott. Szinte minden olyan horgászhely foglalt volt, ahol egy hátralendítős dobás kisebb-nagyobb nehézségekkel kivitelezhető. Csak azokon az állásokon nem horgásztak, ahol nem reméltek csukakapást a ragadozók üldözői. Itt viszont mögöttünk szórványos bozót húzódott. Ide álltunk le és próbáltunk szerencsét.
A felszerelésem egy #4 Vagabondból (ami egy eléggé lágy bot), WF 4 F zsinórból és 5x-es előkéből állt, tippetem 0,105-ös volt. Erre került fel a halakkal közvetlen kapcsolatba lépő, talán legfontosabb alkotóelem, a légy. Hét közben nagyon jónak bizonyult az irreálisan nagy, 14-es fekete foam bogár is, az apróbb méretű Red Tag, a palmerek és a Witch - mondta Ottó barátom. Most is elsősorban ezeket a legyeket részesítettük előnyben.
A víz viszonylag átlátszó volt, már ha ilyet lehet mondani egy állóvizű csatorna esetében. Először egy 18-as Red Tag került fel. Néhány dobás után csak egy-két odapöccintést és egy vörösszárnyút regisztrálhattunk. Gyors cserére szántam el magam, mint a nem túl rózsásan futballozó csapat szövetségi kapitánya, és ez jó húzásnak bizonyult. Egy azonos méretű Witch-re váltottam. Első dobásra máris határozott odanyúlás: egy aprócska vörösszárnyú volt a tettes. Barátom is foam bogárra csalt egy kis vöröst. Újabb dobás, a legyet alighogy vízre tettem, egy másik vörösszárnyú tetszését nyerte el. Hálából őt is szabadon bocsátottam, hasonlóan az előző társához.
Tizenkét dobásból tizenkét halat fogtam, a vörösszárnyúakon kívül egy 25 cm-es balint és egy kisebb jászt. A statisztikám aztán már nem volt ilyen fényes, csak minden ötödik-hatodik dobáson volt egy-egy kapásunk vagy fogásunk. Ezt véleményünk szerint a hátunk mögött gyülekező sötét felhők okozhatták. Azért erősödött meg bennünk ez a feltételezés, mert amikor a nap újra előbújt bágyadt sugaraival, újra hevesebb érdeklődést mutattak a keszegfélék. A horgászat vége felé ismét egy felhős periódus következett, ekkor egy aranyszínű Brassie-ra váltottam. Három dobás, ugyanennyi vörösszárnyú, de aztán egyetlen kapás sem volt. Próbálgattam többféle színű és méretű legyet, de sajnos átütő sikert egyik sem hozott. Egy bodorka ajándékozott meg horogra akadásával egy Red Tag-en, a nap végén. Barátom is szépen szedegetett az apróságokból. Neki valamennyi hala vörösszárnyú volt. A kettőnk által fogott halak (45 db) fele Witch-re, több mint tíz pedig foam-ra jött. A maradékon a Red Tag és a Brassie osztozott.
A horgászat során többféle felkínálási és bevontatási módot is alkalmaztunk. A vízre csattintott legyek sokkal hamarabb felkeltették a kíváncsi halak figyelmét, mint a lágyan felkínáltak. A legyeinket vízre érés után hagytuk egy pillanatig süllyedni, és csak aztán kezdtük el a nagyon lassú bevontatást. A legyeknek állandóan mozgásban kellett lenniük, egyszerre kb. 10 cm-t húztunk be. A legyet a felszín alatt vezettük.
A kapások legnagyobb részben a légy vízre érése utáni első vagy második zsinórbeszedő mozdulat során jelentkeztek. Voltak finnyásan szedegetők, akiknek a szájszéléből, és voltak mohók, akiknek mélyen a szájukból kellett a legyet visszanyerni.
A napot összegezve nagyon jól éreztük magunkat, igaz, a csukázók értetlenül álltak a módszerrel szemben és sehogyan sem értették, hogy mi miért nem csukázunk. Örömmel pakoltuk össze a nap végén a felszerelést, elmondhatatlanul boldogok voltunk, hogy a saját kötésű legyeink tetszettek a vízi barátainknak. Mindenkinek hasonlóan szép élményeket kívánok!
