Horgászat közben nap mint nap használunk ólmokat, és mivel manapság elég drágán lehet hozzájutni, aki akadós helyen pecázik, nem örül neki, ha a súlyokat sorra szaggatja be, és folyamatosan újakat kényszerül venni. Kevéske alapanyag, ötletesség és eszköz segítségével bárki önthet ólmot házilag. Ebben az írásban azt próbálom bemutatni, hogyan öntsünk egyszerű eszközökkel könnyen, gyorsan ólmot.
Először is pár szó az ólomról:
- Fémesen szürkés színű, puha, nagy sűrűségű nehézfém.
- Alacsony olvadáspontú (327,4 Celsius-fok), könnyen megmunkálható.
- Levegővel érintkező felületén sötétszürke oxidréteg alakul ki, ami megvédi a további oxidálódástól (korrózióálló).
Az ólom (vegyjele Pb, ami a latin plumbum névből ered) az élőlényekre sejtméregként hat, és gőzei különösen könnyen jutnak a szervezetbe, ezért mindenképpen oldjuk meg a helyiség szellőzését, ahol a későbbiekben olvasztani fogunk. Legjobb, ha külső, nem zárt térben tudunk olvasztani, amit a mobil (mozgatható) olvasztó eszközök segítségével könnyen meg is valósíthatunk. Ezekről a későbbiekben beszélek, előbb lássuk honnan is kéne olcsón, vagy ingyen beszerezni az alapanyagot.
Az alapanyagszerzés legegyszerűbb módja, ha a saját felszerelésünk közt keresgélünk, és kiválogatjuk azokat az ólmokat, melyek már sérültek, használhatatlanok, vagy amiken a felületi vízköves oxidréteg elreszelheti a zsinórt.
A másik egyszerű de költségesebb módja az alapanyag beszerzésének, ha a MÉH telepen nézünk körül, de mivel a fémhulladékok között ritkának számít az ólom, igen drága: egy szebb, kilós csődarabért is borsos árat kérhetnek.
Végül az utolsó beszerzési módszer teljesen ingyen van, a folyók alacsony vízálláskor partra került akadóin, kövezésein könnyűszerrel találhatunk beszakadt horgászólmokat, és nem is keveset! Persze akkor, ha a kiszemelt helyet magasabb vízállásnál sűrűn látogatják horgászok… Gyakran össze tudok így szedni annyi alapanyagot, hogy jó pár új súlyt önthessek magamnak.
Most nézzük az ólomöntés mozzanatait, először az eszközöket:
- Kell egy olvasztár, amiben olvaszthatunk.
- Szükségünk van pár formára, krumplira, egy kimustrált késre, valamint egy fogóra.
- Végül szükségünk lesz az olvasztó eszközökre, ami lehet gáz sparhelt, villanyrezsó, kazán, gázpalackra szerelt pörkölő, valamint kézi gázforrasztó (utóbbi kettő a legjobb, mert ezeket akár kültéren is használhatjuk).
A formáról:
Vékony alumínium lemezből egy kiselejtezett papírvágó késsel vágjunk le kb. 1 cm-es szélességű és 10 cm hosszú csíkokat. Fogjuk a lemezcsíkokat, és hajlítsuk rá erősen a kiválasztott ólomra, hogy felvegye annak formáját, majd a csíkról vágjuk le a hosszfelesleget
(ez a módszer csak a lapos ólmokon működik, domború ólmokat nem tudunk vele megformázni), végül vegyük le az ólomról a kész formát!
Fogjunk egy darab krumplit, és egy éles késsel vágjunk belőle sík felületű szeleteket. A szeletekbe nyomjuk bele az alumíniumlemezből készített formát, és lyukasszuk ki vele a krumpli szeletet. A szeletekbe a vágási síkkel párhuzamosan - és lehetőleg a szelet vastagságának felénél - bele kell szúrnunk egy-egy egyenes (!) fémpálcát (pl. egy hosszú varrótűt). Ez adja majd a zsinórvezető lyukat. Ha végólmot szeretnénk készíteni, akkor az átmenő fémpálca helyett a leendő drótfület vagy forgókapcsot a krumpliforma belső oldalába nyomjuk bele úgy, hogy a szelet vastagságának közepére essen, és az ólommal feltöltendő részbe akkor része nyúljon, ami a rögzítéséhez szükséges.
Helyezzük rá az így preparált szeleteket egy vízszintes, sima fém tálcára vagy egy keményfából készült deszkára. Fontos, hogy a szeletek sík felületűek legyenek, mert ha egyenetlenül vágjuk le, akkor az olvadt ólom kiszivárog a tálca és a krumpli közötti résen! Ha csak kis egyenetlenséget veszünk észre, azt kiküszöbölhetjük úgy, hogy a szelet két oldalára ráhelyezünk valami súlyt - így nem lesz rés, amin kiszivárogjon az ólom. Ezzel elkerülhető az alapanyag újbóli megolvasztása.
Fogjuk a felhasználni kívánt ólmot, és tegyük az olvasztóba! Az ólmot ehhez csak akkor érdemes feldarabolni, ha az alapanyag alakja és az olvasztár befogadóképessége egyébként nem hozható szinkronba, egyébként felesleges munka - az ólom megolvadásához szükséges idő csak a vele közölt hőmennyiségtől és a tömegétől függ, attól nem, hogy hány darabból tettük az olvasztárba. Maga az olvasztár lehet bármilyen hőálló, nyéllel ellátott fémedény (pl. kiselejtezett kávé- vagy teakiöntő), de lehet akár konzerves doboz is, vagy akár egy fémpálcára hegesztett, talppal ellátott vascső, ill. vas zártszelvény is. Én az utóbbit használtam.
Ezúttal a kazánban olvasztottam az ólmot, mert ott mindvégig egy zárt térben van, és a füsttel együtt az ólomgőz is a kéményen át, távozik, ráadásul itt a kazán révén az olvasztár és a benne lévő ólom egyenletesen és hőveszteség nélkül, ezért gyorsan melegszik. Miután az ólmunk megolvadt, vegyük ki a hőforrásból (vagy zárjuk el a gázt), és óvatosan öntsük bele a formába.
Miután megszilárdult, tegyük félre, hadd hűljön. Amíg van olvadt alapanyagunk, ezt a műveletet addig ismételhetjük, amíg a cseppfolyósra hevített anyag el nem fogy, vagy meg nem szilárdul. Ha az olvasztott ólom elfogyott, de még folytatnánk a súlygyártást, akkor mielőtt a következő öntéshez újratöltjük az olvasztárt, célszerű belőle az alapanyag felületéről levált, fel nem használható salakot kiüríteni (fejre fordítva, rázogatva-ütögetve ez rendszerint könnyen megy).
Óvatosan öntsük az ólmot, figyeljünk oda, ugyanis a krumplinak nagy a nedvességtartalma, amit a 327 fokos ólom nyomban felforral, elgőzölögtet, a nagy nyomású gőz pedig akár a forró ólmot is ránk fröccsentheti!
Ha készen vannak az ólmaink, és teljesen ki is hűltek, vágjuk ki őket a formából egy késsel, majd egy fogó segítségével húzzuk ki a pálcát belőlük. Elvileg erőlködés nélkül ki kell, hogy jöjjön belőlük a pálca, de ha nem volt egyenes, akkor csak nehezen, vagy egyáltalán nem jön ki (ezért igen fontos, hogy csak teljesen egyenes, merev fémtüskét használjunk erre)! Ha a fémpálca egyenes, de mégsem tudjuk kihúzni, tegyük hideg vízbe az ólmot, és utána próbálkozzunk újra!
Végül szépen lesorjázzuk és már kész is az olcsó, könnyen előállított pecaólmunk! Ezen túl nem kell aggódni, hogy beszakadt, és újabbakat kell vennünk…
Ámbár az ólom szennyezi a vizeket és a környezetünket, ezért általában rám tör egyfajta lelkiismeret-furdalás, de sajnos nem tehetek ellene semmit, mert ritka a piacon az olyan horgászatra használatos súly, ami nem ólomból készült.
Írta és fotózta: Szili Dániel (Danius)
