A japán Ryobi cég elnyűhetetlen orsóiról vált ismertté. Vajon fél évszázaddal ezelőtt is olyan időtálló műszereket gyártott a Ryobi, mint manapság? Ha érdekel benneteket a válasz, ne habozzatok tovább! Tartsatok velem egy újabb időutazásra, nosztalgiázzunk együtt!
Sok-sok éve még nem volt az orsókban precíziós fék, nyeletőfék, lassított dobemelő rendszer, tűgörgős visszaforgásgátló meg tucatnyi csapágy, mégis ugyanolyan kedvelt hobbi volt a horgászat, mint manapság. A legtöbb régi tekerőre az egyszerűség volt jellemző. A mostanra már elavultnak számító szerkezetek azonban egyáltalán nem voltak rosszak! Kiváló példa erre a kisméretű, úszós horgászatokhoz kifejlesztett Ryobi 222. Lássuk hát közelebbről!
A Ryobi 222 nagyon kedvelt típus volt, több országban lehetett kapni, köztük hazánkban is. Mivel egy igen régi modellről van szó, nem volt könnyű információkat találni róla. Egy angol nyelvű fórum szerint az orsót az 1970-es évektől gyártották. A tömege 275 g, dobjának átmérője 48 mm, áttétele pedig 3,5:1.
Természetesen nem marad titok a kis Ryobi belső szerkezete, de előbb essen néhány szó arról, hogy mi történt vele korábban. Ez az orsó a nagyszüleimnél porosodott hosszú évek óta. Az unokatestvéreim papája használta, aki régebben sokszor látogatta a nagyszüleimet. Információim szerint az illető ezt az orsót 1975 és 1980 között vásárolta, majd felszerelte egy bambuszbotra és úszós készséggel horgászott. A zöld tekerő 1985-ben került a nagyszüleimhez, méghozzá azért, mert a tulajdonosa nagyon szeretett pecázni a barátaival azon a helyen, ahol én is: a Zala folyón! A kis Ryobi kb. 1990-ig szolgált és eközben szebbnél szebb keszegekkel találkozott. Egy kicsit meg is sajnáltam, amikor megláttam, hogy milyen vastagon belepte a por. Ráfért már egy alapos mosás és némi javítás!
Ha röviden jellemeznem kellene a Ryobi 222-est, akkor azt mondanám, hogy kívül-belül egyszerű, mégis nagyszerű! Lamellákat nem építettek a dobjába, a fenti kép alapján nem is nehéz kitalálni, hogyan működött. Nagyon kezdetleges volt ez a megoldás, de meglehetősen gyorsan lehetett nyitni vagy zárni a féket.
Meg kell hagyni, hogy nagyon odafigyeltek az apróságokra, amikor ezt az orsót tervezték! Számtalanszor nyitották ki a felkapókarját, mégis olyan benne a rugó, mintha új lenne! Mindenképpen előnyösnek mondható, hogy a rugó védett helyre került, ezért csak minimális kosz jutott az átváltó szerkezetbe, így ez nem befolyásolta a pontos működést. A kis műszer felkapókarját nem lehetett kézzel átváltani, csak a hajtókar megtekerésével.
40-50 évvel ezelőtt még nem lehetett kapni olyan vékony damilokat, mint manapság. A régebbi, vastagabb zsinórokhoz azonban teljesen megfelelt a görgő nélküli felkapókar. Az egyszerűségnek is megvannak a maga előnyei: az orsó karbantartása tulajdonképpen csak annyiból állt, hogy be kellett zsírozni a belsejét és némi olajjal be kellett kenni a felkapókarját.
Nemsokára 50 éves, egy kicsit lötyög a hajtókarja és a rotorja, de még mindig működik a legapróbb rugója is! Meg kell hagyni, hogy nem spórolták ki az anyagot ebből a kis műszerből! Amikor megtekergettem az orsót, egy kicsit elgondolkodtam. Vajon a mai szupermodern társai is kibírnának ennyit?
Ahogy az előző részekben bemutatott orsókba, e modellbe is kilincsműves visszaforgásgátlót szereltek. A Ryobi 222-re is jellemző volt tehát a kattogó hang, amikor bekapcsolt visszaforgásgátlóval használták.
Fontos említeni, hogy nem hanyagolta el a karbantartást az orsó tulajdonosa, ugyanis eltartott egy darabig, amíg kimostam a régi zsírt. Persze a legjobb kenőanyagok mellett is mindig van némi kopás, de olyan jó minőségű fémből készültek a belső alkatrészek, hogy nem nagyon fogott rajtuk az idő vasfoga! Csak a házba épített perselyekben, a tányérkerék tengelyén és a rotor környékén fedeztem fel kisebb-nagyobb mértékű kopást. Úgy gondolom, hogy a tekerő működési elvét az is kitalálja, aki még egyszer sem horgászott. A tervezők tényleg nem bonyolítottak túl semmit, de egy olyan műszert alkottak, amely valóban a horgásztörténelem egy meghatározó darabja!
Az 5,8 cm hosszú dobtengely átmérője 0,5 cm. Egy kisméretű modellhez képest ez azért nem semmi! Nekem viszont az tetszett a legjobban, hogy a dob, a fékcsillag, a visszaforgásgátló kapcsoló és a hajtókar fogantyú kivételével minden fémből készült.
Ha jól számoltam, mindössze 40 alkatrészből állt a Ryobi 222. Egy modern orsónál ez a szám elérheti akár a 100-at is, szinte hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a horgászat az elmúlt 50 évben!
Igaz, hogy egy kicsit lötyög a jó öreg Ryobi 222, de biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy felvenné a harcot a szebbnél szebb keszegekkel, mint új korában. Nagy öröm volt számomra, hogy közelebbről is megismerhettem és igazán jó volt nosztalgiázni egyet!
A horgászat mindig is kedvelt hobbi volt és bizony az is marad! Legyen szó modern vagy régi műszerekről, én nagyon szívesen foglalkozom orsókkal a szabadidőmben, főleg a hideg, téli napokon. Az is lehet, hogy összehoz a sors egy újabb régiséggel, és folytatom majd ezt a sorozatot. Köszönöm, hogy elolvastátok a régi orsókról készült írásaimat! Sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
