Ősz! E szó kettős érzelmeket táplál bennem. Egyrészt egyetemista révén nem várom annyira ezt az időszakot, viszont a fanatikus pergető horgász énem imádja az őszt. Amikor a zöld lombokat sárga pompává varázsolja a múló idő vaskeze, az apróhalak elbújnak a saját kis rejtekhelyeikre, a ragadozó halak pedig őszi portyára indulnak egy tél előtti energiaszerző körútra.
A dégi Park-tavon folyó kotrási munkálatok következtében egy, a „fő horgásztóból” kifolyó csatorna keletkezett, ami 20-22 méter széles és 1,5-1,8 méter mélységű. Ebbe a csatornába két helyről áramlik a víz. A fő forrás a tóból befolyó, egy túlfolyón néha csak átcsordogáló, olykor pedig zúduló víz, a másik pedig a lajoskomáromi szennyvíztelepről beáramló 100%-osan megtisztított szennyvíz. Ebben a tisztított vízben szinte burjánzanak a vízi növények, illetve a táplálék halak is nagyon jól érzik magukat. Talán ennek köszönhető a csatorna nagy ragadozóhal-sűrűsége.
Régóta tervezem meghorgászni az említett területet, s ezért is vártam nagyon az őszi időszakot. Október elején végre megérkezett az én várva várt lehűlésem. Egyik este az időjárás-előrejelzést hallgatva elhatároztam, hogy másnap reggel rápróbálok a vízre. Így is lett. Reggel 6 órára beállítottam az álomriogatót. Aludni alig tudtam, hiszen nagyon vártam már a következő reggelt. Milyen kérdések is jártak a fejemben? Szerintem minden pergető horgászban felmerülnek ezek a kérdések. Milyen csalit vigyek? Hol kezdjek? És még sorolhatnám… Végre el tudtam aludni, de már keltett is az ébresztőm. Gyors öltözködés és pakolás után fel is kaptam a pergető botom, a táskám, és indulás.
A vízpartra érve (természetesen a fogási naplóba ikszelés és adminisztráció után) egyből a jól bevált fehér gumihallal kezdtem. Ami ezután következett, az felülmúlt minden elvárást. Talán kettőt dobtam a kis fehér gumival (ami annyira nem is kicsi), és már meg is volt az első kapás. Elment… bosszankodva suhintottam a levegőbe a pálcámmal. Újabb dobás ugyanoda. Kettő tekerés után kicsi pöccintést éreztem a boton, majd egy nagyobbat. Nem sokat gondolkodtam, be is vágtam, és ezúttal partra is tudtam segíteni a körülbelül 90 dekás süllőt.
Pár dobást követően csalicsere. A kétrészes Salmo wobblert első dobásra le is vette egy hasonló méretű süllő, aminek nagyon megörültem, mert már láttam, hogy egy jó horgászatnak nézek elébe.
Ahogy haladtam tovább a kis csatornán, a wobblerben egyre kevésbé bíztam, így visszaraktam a fehér gumihalat. Emlékezeteimben kutatva találtam egy kis hínárfoltot a csatornán, ami a magas vízállás miatt nem látszott, de tudtam, hogy hol is lehet. A vélt helyet túldobtam és a fenék felett keresgélve meg is kaptam a kapást a hínárfolt mellett. Erős kapás volt, és a fárasztás közben sem úgy küzdött a hal, mint az előző süllők. Mikor megláttam a halat, nem hittem a szememnek: egy csuka nézett velem farkasszemet. Önmagában nem lenne ez nagy hír, de már évek óta nem fogtam a vízen krokodilpofájút.
Partra sikerült terelnem a csukát, ám ahogy letettem a selymes fűbe, egyből el is harapta a 12-es fonott zsinórt. És ha már a zsinórnál tartunk, nézzük meg a felszerelés többi részét! A botom egy Frenetic HD spin 2,4 méteres hosszban, 15-45 gramm dobósúlyban. Az orsóm egy 4000-es Shimano Sienna, amelyre 12-es fonott zsinórt csévéltem. Ez a kombó szerintem elég a tóban élő ragadozó halak megfogásához (eltekintve egy-két harcsaóriástól).
Sok kapástalan dobás után ismét helyet váltottam. A csatorna tó felőli végénél van egy sekélyebb, akadókkal tarkított terület, persze az akadók nem láthatóak, melyre rá is faragtam. Sajnos kellett egy pár dobás és csalivesztés, horog-egyenesítés, mire rájöttem, hogy hol is kell megemelnem a botot, hogy ne akadjak le minden tekerésnél.
Nem sajnálom az elvesztett csalikat, mivel a próbálkozásoknak meglett az eredménye. Rövid idő alatt sikerült fognom több süllőt (több méretben) és horogra tudtam csábítani két gyönyörű kősüllőt is.
Újabb helyváltás következett. Megpróbáltam a híd melletti kövezés aljánál elcsípni egy-egy süllőt. Mondanom sem kell, hogy nem ott jött a kapás, ahol számítottam rá. Egy hosszabbat dobva az első tekerésre koppanás a boton… tipikus süllőkapás. Nem is tévedtem. A vízből kivéve a halat azon csodálkoztam, hogy nem lépett meg, hiszen hajszálvékonyan fogta a horgom.
Ekkor már kezdett olyanná fordulni az időjárás, amit előző este nem mondtak ez előrejelzések. A felhőzet szakadozott, a nap is erőlködött előbújni a fátyollepel mögül. Ezek után nem hittem, hogy foghatok még ragadozót. Vagy mégis? Erről kicsit később.
A tó melletti Festetics-kastélynál filmet forgattak, vagyis még csak az előkészületek tartottak, nagy volt a sürgés-forgás, melyet közelebbről is megnéztem. A hely szépsége magával ragadó, így a horgászat mellett más kikapcsolódási lehetőségek is léteznek. A kastélyban tárlat nyílt a régi időkről, mely folyamatosan látogatható, illetve az angolkert is megújult.
Sajnos közelebb nem engedtek, mert javában folytak a munkálatok a Kincsem című film forgatásához, mely a híres lóról szól.
Nem különösebben bántam, főleg azért, ami ezután történt. Mint már említettem, a nap előbújt, a levegő is melegedett jó pár fokot, de arra gondoltam, hogy visszafelé is végigpergetem a csatornát.
Sokáig nem történt semmi, pedig számos csalit kipróbáltam. Végül visszaértem oda, ahol kezdtem a napi horgászatomat. Már teljesen reménytelenül hajigáltam a zöld gumihalam, mikor hirtelen egy kis koppanást éreztem. Fel is élénkült testem-lelkem, mire egy elementáris erejű rávágásom volt. Majd kicsavarodott a kezemből a bot, azután kezdődött a küzdelem. A 12-es zsinór bírta a strapát, de nem szerettem volna erőltetni a dolgot. Mikor éreztem a boton a farokcsapásokat, nem volt kétség! EZ HARCSA!
Ebből a kis történetből is kiderül, hogy a remény hal meg utoljára, és amíg a vízben van a horgunk, bármi előfordulhat, még olyan időjárási körülmények között is foghatunk halat, amire a legkevésbé sem számítunk. Nincs két ugyanolyan nap a horgászatban, de mi pont ezért szeretjük.
Tóth Szabolcs (tosza)
