Ez a gondolat volt az első, ami eszembe jutott, mikor megkaptam a lehetőséget, hogy írjak a Haldorádó Horgászportál számára. Majd a kővetkező pillanatban megvilágosodott, hiszen rengeteg mindenről tudnék írni. Csakhogy ezekről valahol, valamilyen formában már írt valaki. Na de se baj, újat írni a mai világban, már nagyon nehéz... Viszont apróságok vannak a tarsolyomban, amik csiszolhatják az olvasó tudását!
Nos, írhatok kedvenc vizemről, a Tisza tóról, mivel sokéves tapasztalattal a hátam mögött, talán többeknek tudok újat mondani erről a gyöngyszemről. Vagy a ma is élő legendáról, a téli gumihalazásról, annak minden szépségéről és árnyoldaláról. A léken fogott süllőkről, csukákról. Balinokról, melyek oly sok kellemes napot szereztek már számomra.
De vajon hogy fogadja majd ezeket az olvasó? Mivel én is inkább kritikus szemmel szoktam tallózni mások írásait, és tessék, itt vagyok a másik oldalon. Most már engem fognak kritizálni, vagy talán meg fogják köszönni a használható információkat? Úgy gondolom, ez nem csak az olvasón múlik, hanem rajtam is.
Valószínű sok dolgot hitetlenkedve fogadnak majd tőlem. Valóban lehet, hogy sok helyen hiányos az én tudásom is és szívesen fogadom az esetleges kiigazításokat. Ezért is nagyszerű egy ilyen portálnak írni, mivel szinte rögtön hallani minden jót és rosszat azzal kapcsolatban.
Így legközelebb, a hibákból tanulva, még jobb, mindenki számára érthetőbb írást tudok készíteni.
Folytatnám még a közel sem teljes felsorolást, hogy milyen témakörökbe tudnék tanácsokat, élménybeszámolókat adni.
Leginkább a ragadozó halak állnak a legközelebb hozzám, ezen belül is a harcsa, csuka, süllő a sorrend.
Módszerében pedig a pergetés, amiről leginkább szeretnék és talán tudok is írni. Még a mártogatás, tapogatás, amik letudnak kötni. Ebből adódik, hogy bizony a hozzávaló csalihalat is meg kell fogni minden időszakban. A „kivárós horgászatokat” csak ritkán szoktam művelni. Igaz van már egy évtizede, hogy elkezdtem a bojlis horgászatot, kisebb eredményeket el is értem vele. De olyan vízen nem használtam, amin átütő sikereket értem volna el. Ha így történt volna, akkor valószínű ma is megrögzött bojlihorgász lennék.
Hogy ne csak a horgászatról legyen szó, mivel sajnos ellopták a ladikomat, így kénytelen vagyok készíteni egy újat. Erről is fogok egy képes riportot prezentálni, amivel remélem, többeknek tudok ötleteket adni.
Szeretnék még szólni a Pó-folyóról, ami biztosan vegyes érzelmeket fog kiváltani.
Sokan lekicsinylően tekintenek rá, mondván: Ja, hát ott könnyű. Kaptam már olyan véleményt, miszerint: „ …ha bedobnék egy sörös kupakot, ott akkor is fognék harcsát!” Sokszor elmondtam már, mindenki előtt ott a lehetőség kipróbálni. Leginkább szervezés, plusz egy kis helyzetfelismerés kérdése az egész. A többi már a tudás és szerencse dolga. Sajnos tudom rengeteg a magyar rabsic odakint. Akik közül sokan verhetetlen horgásznak kiáltják ki magukat, és büszkék teljesítményükre.
A barátaimmal nem ide sorolnám magunkat; mi elsősorban a pergetést favorizáljuk. Mellette kuttyogatunk, plusz még a felszíni harcsázás izgalmait éljük át.
Néhány titkot, amivel eredményeket lehet elérni, el fogok árulni. Hogy miért csak „néhányat?”
Ezt is egy későbbi írásban fejtem majd bővebben ki. Tavasszal és ősszel szoktunk egyhetes túrát szervezni. Mindkettőnek megvan a maga buktatója és szépsége. Nem is szeretnék egyelőre jobban belemélyülni ebbe a dologba.
Vannak olyan esetek, mikor nem csak a jó oldala mutatkozik meg a horgászatnak.
Amikor két napig nem fog semmit az ember. De ezt még lehet fokozni, azzal hogy a horgászhelyre térdig érő pépen jutottunk át. Vagy mikor három órát bolyongtunk a leszálló köd miatt. Ezeknek is megvannak a maguk tanulságaik, amiket legközelebb hasznosítva, eredményesebbek lehetünk. Ilyenkor fedezzük fel a minket körülvevő természet szépségeit, amik mellett sokszor csak elsuhanunk, mintha ott sem lenének.
Talán még hosszasan folytathatnám a felsorolást, de azt hiszem bemutatkozásnak ennyi elég. A következőkben szeretnék olyan írásokat mindenki elé tárni, melyek egyazon napon készültek a fotókkal és annak témájával. Ha csak egy módom van, kerülöm az archív fotókat. A módszereket pedig élménybeszámolóval egybe fűzve közlöm.
Nos hát erről fogok írni!
