Nyáron ránézve egy kis csatornára joggal merül fel a kérdés bennünk, hol található meg itt a hal, mivel és hogyan cserkeljük be őket. Az ilyen vizeken sok horgász meg sem próbálja a horgászatot, gondolván, „Ennyi gazból lehetetlen kifogni a halat”. Én mégis időről időre meglátogatom e vizeket és felkutatom, mi rejtőzködik a növények között. Tartsatok velem és megmutatom, én hogyan cserkelek sűrű növényzetben!
Az állóvizeken megszokott cserkelési technikával ellentétben, ahol a táplálékhalak rajait keresem, a csatorna- és patakpecák alkalmával a kishalaktól mentes gazcsomók, hínárfoltok és hídlábak környéke rejti a ragadozókat. Ezekben a kis, tiszta vizekben az apró táplálékhalak tisztában vannak a ragadozók megszokott támadási zónáival, így ahol nincs keszeg, vagy ahol az általánosnál gyorsabban elúszó példányokat látunk, ott érdemes párat dobni.
A fluorocarbon előke nálam itt is közel méteres hosszban kötelező tartozék. Tűpontos dobásokkal több ragadozót is megtalálhatunk csatornáinkban.
Egy tóban sem találni ilyen gyönyörű mintázatú csukákat, mint az ilyen típusú vad csatornavizeken. Igazi vadvízi pergetésben volt részem. Kívánni sem lehet szebbet-jobbat egy pergető horgásznak a hosszú, munkával töltött nap után, főleg ha élete párja is elkíséri, akivel közben egy jót beszélgethetnek!
Szöveg: Szebenyi Péter
Fotó: Makranczi Anett
EnergoTeam
