Sok-sok horgász kezdett el pergetni a balinok miatt, hiszen amikor már órák óta ülünk a fenekező felszerelések mögött, akkor nagyon könnyen megfoghatónak tűnik ez az állandóan mellettünk ugrabugráló hal. Látványos rablásaival sokszor incselkedik velünk, szemtelensége nem ismer határokat. Az még elnézhető, amikor métereken át üldözi áldozatát, de azt egyik horgász sem viseli könnyen, amikor szinte karnyújtásnyira rabol a csónak mellett, vagy a sekélyebb homokpadokon a partra kergeti a kishalakat. Elkezdünk hát pergetni, és menet közben jövünk rá, hogy ez a hal legalább annyira rafinált, mint amennyire szemtelen: újabb és újabb trükköket kell bevetnünk, hogy horogra csábíthassuk őkelmét. Erre ajánl alternatívát a Spro által fejlesztett ASP Jiggin’ Spinner is.
Balinra horgászni jó, így egyszerűen. Megfoghatjuk minden évszakban, minden napszakban, nem hagy cserben minket a zavaros áradások idején, de a nyári letisztult vízben sem. Nem érdekli a front, nem böjtöl, ha fúj a déli szél, ha apad a víz, vagy ha éppen beáll a nyári kánikula. Eszik, mert ennie kell, és - szerencsénkre - mindezt legtöbbször látványosan, a felszínen teszi. Kezdő pergető horgászként sokat segítettek a balinrablások abban, hogy kapástalanul is átdobáljam a hajnalokat, hiszen láttam, hallottam, hogy ott vannak és táplálkoznak. Legtöbb álló- és folyóvizünkön szerencsére komoly állománnyal rendelkezik, mert húsának messze nincs akkora piaci értéke, mint a süllőének vagy a harcsáénak, így komolyabban nem halásszák, nem horgásszák. Húsa egyébként a sok szálka ellenére igen jó ízű, nagy szerencse volt ez nemegyszer horgásztúráinkon, hiszen amikor más halat nem adott a folyó, akkor egy-egy feláldozott balinból azért meg tudtuk oldani élelmezésünket. Egyéb esetben soha nem viszem el ezt a halat, nem zsákmányként, hanem játszótársként, nemes ellenfélként tekintek rá. Legtöbbször pergetve akad horogra és a pergető horgászok általában hasonlóan vélekednek, ezért mi, horgászok se csökkentjük számottevően a populációt. Viszont a visszaengedett példányok feltehetően teadélutánokat tartanak, ahol kioktatják társaikat, hiszen egy-egy gyakrabban horgászott területen hihetetlenül óvatossá tudnak válni a balinok.
Meggyőződésem, hogy legkönnyebben és leghatékonyabban wobblerekkel lehet megfogni ezt a fogatlan ragadozót. A kezdő pergető horgászok első zsákmányai között is a wobbleres balinok szerepelnek legnagyobb számban. Főleg azért lehet ez, mert a wobblerrel könnyű horgászni, csak az adott helyzetre megfelelő „halacskát” kell kiválasztani és a vontatás sebességét kell eltalálni, a többit a műcsali elvégzi helyettünk. Az ASP Jiggin’ Spinner is hasonlóképpen kiszolgálja a horgászt. 5 méretben és 9 színváltozatban készül ez az ólomhalacska, amely a farokrészén csatlakoztatott, húzás közben forgó mozgást végző ezüstszínű kanáltól válik egyedivé. A használt színeket nézegetve kijelenthetjük, hogy a kiválasztás nem véletlenszerűen történt, csupa olyan színnel találkozunk, amelyet a balin horgászatában preferálni szoktunk. 3 árnyalatú fehér színt találunk, megjelenik a kék, a zöld, az ezüst, majd a sötétebb zöld és a narancsos színek kombinációja. Nekem egyedül az FT szín lóg ki a sorból, bár zavarosabb vízben bizonyára szégyenkezés nélkül felcsatolnám én is.
A műcsali súlyválasztéka is tökéletesen megfelelő: a legkisebb 10 gramm, a legnagyobb 28 gramm, így minden vízhez, minden dobástávolsághoz fogunk találni megfelelőt. A 10 grammos változatot akár a homokpadok mögötti 30-40 cm-es vízben is könnyedén tudjuk vezetni, míg a nagyobb változatokkal az állóvizek közepén bandázó vagy a folyók duzzasztói alatt randalírozó balinokat is becserkészhetjük. Nem megerősített információim alapján főleg a kisebb változatokkal sügéreket, csukákat is fognak azok, akik már egy ideje ismerik és szeretik ezt az újdonságnak mondható műcsalit. Jómagam a téli, folyóvízi balinozások alkalmával különösen sokat várok ettől a csalitól, hiszen a hidegebb vízben egy lassabban vezethető, mégis erős rezonanciát keltő „ólomwobbler” könnyebben kapásra bírhatja a kissé lelassult halakat.
Mint ahogy említettem, a balin legkönnyebben wobblerrel fogható meg, ám vannak olyan helyzetek, időszakok, amikor nem érjük el egy könnyű műcsalival a halakat. Eleve ott van ugye a parti horgászok esete, amikor is egyszerűen nem lehet a halak után menni. Folyóvizeink egyes területein, mint a duzzasztók alatt, a csónakázás tiltott, és állóvizeink nagy részén se engedélyezett a csónakos horgászat, a balinok viszont ott vannak. Amelyik vízterületen engedélyezett a csónakázás, ott se biztos, hogy az első alkalmakkor sikerül csónakot szereznünk, így sokszor partra kényszerülünk, amikor új helyeket próbálunk ki. Amikor csónakban ülünk, akkor se garantált, hogy az óvatos halak dobástávolságon belülre engednek, egy-két dobás erejéig talán, de utána mintha húztunk volna egy kört magunk köré, kizárólag az általunk elérhető távolságon kívül cirkálnak. Ilyenkor jön jól egy nehéz, ezért jól dobható, mégis a felszín közelében vezethető csali.
Az ASP Jiggin’ Spinner a beépített forgókanál segítségével éri el, hogy megnövekszik húzás közben az ellenállása, így könnyedén vezethetjük a víz legfelső rétegében. Nem új keletű egyébként ez a törekvés, a magyar horgászok sűrűn használnak olyan csalikat, amelyek anyaguk, kialakításuk miatt alkalmasak a balin felszíni horgászatára, de nagyobb tömegük miatt jól dobhatóak. Gondoljunk csak a házilag készült ólomtestű forgókanalakra, a műanyagból, fából készített, a balinólmot helyettesítő kreációkra. A balinólmos-legyes készségünk pedig a legelsők között imitálta a rajban menekülő kishalat vagy a kishalat üldöző ragadozót. Az ASP Jiggin’ Spinner alapvetően arra készült, hogy szólóban csatoljuk a karabinerre, de tapasztalataim szerint nagyban növeli hatékonyságát, ha a fentiek alapján léggyel kombinálva használjuk. Sokan, sokszor leírták már a balinólmos-legyes végszereléket, de talán nem lesz haszontalan, ha a magam szerelési módját ismertetem. Szinte kizárólag fonott zsinórral pergetek és eredményességemre nem panaszkodhatom, viszont a balin horgászatában vissza kellett térnem a monofil zsinórokhoz, amit hol főzsinórként, hol csak előkeként használok. Miből gondolom, hogy szükséges? Saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy a letisztult, meglassult Tiszán a gyakori rablások ellenére alig-alig fogtam meg a halakat. Amelyik példányok horogra kerültek, azok pedig kizárólag a beeső műcsalit kapták el, vagy a bevontatás első fél méterében raboltak rá a csalimra. Bevontatás közben hiába trükköztem, egy-egy kikövetésen kívül nem tudtam eredményt felmutatni. Benyus inspirálására váltottam monofil zsinórra, és már az első alkalmakkor megdöbbentő különbséget kellett megtapasztalnom. Az előző napi, beesőre fogott 2 balinnal szemben, 10 halat zsákmányoltam, ebből kilencet húzott csalira. Sokat nem kellett gondolkodnom, hogy érdemes volt-e váltanom. A fentiek alapján az ólmos-legyes végszereléket monofil zsinórra készítem. Legtöbbször az esti süllőzések előtt vagy a hajnali wobblerezés után, röpke fél órákra állok le balinozni, ezért végszerelékemet nem a főzsinórra készítem, hanem előkeként csatolom fel a wobblerek helyére. Általában 35-ös damilból készítem, mert ebben a méretben már van annyi merevsége a zsinórnak, hogy a legyet kellőképp eltartja, és az nem tekeredik vissza. A zsinór egyik végére egy forgókapocs kerül, amibe az ólmot csatlakoztatom, az ólomtól 60-90 cm-re készítek egy páternoszter fület, amelybe rövid előkén a legyet hurkolom, majd ettől 20-30 cm-re kialakítom a végfület. A legyes előke hossza attól függ, hogy mennyire akarjuk legyünket a vízfelszínen táncoltatni. Amennyiben rövidre, 10 cm körülire kötjük, akkor magasra tartott bottal könnyen vezethetjük úgy, hogy csíkot húzzon a víz tetején. Ebben az esetben sokszor egy ilyen méretű, jócskán eltúlzott páternoszter fület alakítok ki és nem kell külön előkére kötnöm a legyet, hanem ebbe az óriás fülbe hurkolom. Szintén apróság, de a csalivezetést megkönnyíti, ha erre a célra polifoammal könnyített legyeket használunk. Amikor műlegyünkkel is kishalat akarunk imitálni, akkor célszerű a legyes előkét is hosszabbra venni, akár 20 cm-re is, és legyeinket is a klasszikus streamerek közül válasszuk. Az elkészített végszereléket legcélszerűbben egy szereléktartó létrán tudjuk tárolni, így amikor megfogtuk a közelünkben ólálkodó balinokat, de távolabb még látunk mozgást, akkor csak felcsatoljuk, és máris a rablások közepébe tudunk dobni, nem kell zsinórcserével sem pepecselnünk.
Természetesen az ólom helyére csatlakoztathatunk wobblert vagy körforgó villantót is, vagy akár az ASP Jiggin’ Spinnert, ami az ólom és a körforgó villantó előnyeit egyesíti.
Nagyobb tömege és kis felülete miatt ez a csali nagyon jól dobható, és mivel a forgókanál nem egy tengely körül mozog, hanem a csali végére van erősítve, a dobástávolságot ez sem csökkenti. Néha persze ez a kis kanál is felakadhat, de sokkal ritkábban, mint egy erőteljesen megsuhintott körforgó villantónál. Bevontatás közben az ólomhalacska excenterként viselkedik, esélye sincs, hogy megcsavarja zsinórunkat. Legnagyobb előnye viszont az, hogy nagyon könnyen tartani tudjuk a bevontatás ütemét, hiszen a forgókanál jelentős ellenállást fejt ki, ami segíti a horgászt abban, hogy a helyes vontatási sebességet tartani tudja. Ráadásul ezzel a felszínen tartani kívánt legyet is lassabban tudjuk vezetni és lehetőséget kapunk az apró trükközésekre. Felkaphatjuk teljesen a levegőbe, majd visszaejthetjük a vízfelszínre, egy-két méter erejéig lejjebb engedhetjük, majd újra felszínre ránthatjuk. Természetesen meg lehet ezt valósítani akkor is, amikor ólmot használunk, de akkor rövidebb idő áll rendelkezésünkre a váltások között, és csak akkor sikerül a trükk, ha már pontosan tudjuk, mit és miért csinálunk.
Az ASP Jiggin’ Spinnerrel horgászva azért egy-két alapszabályt érdemes betartanunk. Legfontosabb talán, hogy a műcsali vízre érkezését száz százalékosan koordinálnunk kell, egyrészt azért, mert a feszes zsinórral vízre simított műcsali kevesebbszer fog visszaakadni, másrészt mert a vízbe bombaként csapódó, nyomban a mélybe süllyedő csalit nagy ellenállása miatt kemény küzdelemmel tudjuk csak visszakényszeríteni a víz legfelső rétegébe. Arról nem is beszélve, hogy mivel a forgókanál a legkisebb mozdulatra beindul, már a csali süllyedése közben számíthatunk az első kapásokra. Ugyancsak a csali nagy ellenállása miatt javaslom, hogy nagyobb sodrású vizeken ne folyással szemben vontassuk! Működik így is, de különösen tiszta víznél nem fogjuk a balinokat becsapni vele, hiszen a lassabban húzott csalit lesz ideje a halnak körbenézni, és gyanúsnak fogja találni. A partra merőlegesen vagy folyással megegyező irányban, gyorsabban húzott Spinnernek viszont nem fog tudni ellenállni.
Régóta horgászom és elég régóta pergetek már ahhoz, hogy tudjam, csodacsalik nincsenek. Természetesen vannak jó és vannak nagyon jó műcsalik, de a minden körülmények között, mindig fogós műcsalival adósak még a gyártók. A halak is egyre rafináltabbak, így ez a verseny remélhetőleg sokáig folytatódik, hiszen csak így alakulhatnak ki azok a speciális műcsalik, amelyek az utóbbi időben az egyes műcsali-típusok ötvözésével jönnek létre. Az ASP Jiggin’ Spinner egyelőre egy kevésbé ismert, de nagyon hatékony balinozó csali. Most nálunk az előny, éljünk vele, de ne éljünk vissza vele! Fogjuk meg a balinokat, versenyezzünk, küzdjünk meg velük, de gondoljunk a jövőre is: nekünk is tennünk kell azért, hogy 5 év múlva egy új csalival ugyanilyen szép halakat tudjunk zsákmányolni. Tudom, csepp a tengerben, de a felhőszakadás is egy csepp esővel kezdődik…
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Magyar Anita, Benyuska Richárd, Kiss Gábor
