Na, azért így túlzás persze, hogy az én vizem, hiszen bárkinek elérhető a Tarna. Mégis, egy kicsit magaménak érzem ezt a kis folyót, hiszen itt kaptam az első injekciókat a horgászat iránt. A látszólagosan kicsi folyó rengeteg meglepetést is tartogathat a horgász számára, domolykók, csukák sügérek hada él benne prédára várva. És ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem ritka a balin, a süllő, sőt még a harcsa is előfordul egyes részeken. Mégis, nekem a Tarnáról elsősorban a csuka jut eszembe.
Nem volt igazán kegyes ebben az évben a Tisza hozzám. Áradások sorozata tette nehézzé a horgászatot rajta, amikor meg kecsegtető vízállás fogadott volna, én nem tudtam elmenni hozzá. Ezért lassan már a pergetés elvonási tünetei kezdtek rajtam kijönni, mikor eszembe jutott egy kézenfekvő megoldás: hisz’ itt van a Tarna!
Mellette szólt még közelsége, hiszen akár gyalogosan is legfeljebb fél óra alatt odaérek partjára. Magamhoz vettem kedvenc villantóimat egy bot és egy orsó kíséretében, és máris vígan tekertem kerékpárom a Tarna felé.
Odaérve azonban meg kellett állapítanom, hogy nem vagyok egyedüli pergető horgász a parton. Már vallatja a vizet Géza barátom, sőt túl van az első fogásokon is, így egy rövid beszélgetés után továbbálltam egy másik, aránylag háborítatlan vízszakaszra.
A helyszínre érve végre én is elkezdhettem keresni a csukákat. Talán a negyedik dobásra már jelentkezett az első érdeklődő. Egy vízszéli bokor mögé ejtettem villantómat majd figyeltem mozgását a kristálytiszta vízben. Nem is vontattam, szokásom szerint inkább csak meg-meg libbentve játszottam villantómmal. Egy ilyen libbentésnél a villantó nyomán egy csukatest is megvillant, ezt szerelékemen viszont nem érzékeltem. No várj csak, gondoltam. És már számítva a kapásra újra az említett helyre vetettem villantómat. Ekkor kísértetiesen, mintha csak visszajátszás lett volna, megismétlődött a csukavillanás. A következő két dobásomat - hogy kicsit lehiggadjak - egy másik helyre céloztam, majd ismét visszatértem az előző trükkös csukához. Most viszont már nem bírta türtőztetni magát, elkapta a villantómat. Gyors bevágás, megvan! Fárasztás alatt gyenge ellenállást tanúsított: bizony, csak egy bugyli volt.
Ezt viszont már a megakasztás pillanatában sejtettem, hiszen a nagyobb, tapasztaltabb csukák harmadszorra csak nagyon ritkán kapják el a műcsalit.
A kis vadászt visszahelyezve én is folytattam a vadászatomat. Folyásiránynak lefelé haladva dobáltam meg az ígéretes helyeket. Sokat most sem kellett várnom az újabb érdeklődőre, ez viszont egyből odavert a villantómnak. Ez sem volt hatalmas példány, de azért nagyobb, mint az előző. Innentől kezdve beindultak a csukák, igaz, csak a kiló alattiak tisztelték meg villantómat.
Az összes csukakapásom jellemzően valamilyen növény vagy takarás közelében történt. Szerencsémre egyre sűrűbb növényzet közelében tudtam dobálni. Ez látszott is a folyószélen, hiszen kevésbé volt kitaposva, mint egy nyíltabb részű mederszél. Valószínű a nehezebb pálya riasztotta el a horgászokat erről a részről. Ezt a saját bőrömön is érezhettem, hiszen egyre nehezebben tudtam egy-egy ígéretesebb helyre bejuttatni a villantómat, nem is beszélve arról, hogy legalább egy rövid szakaszon csalihal imitációt kell játszatnom vele. Mint a bábszínházban, csak ez nem gyerekeknek, hanem csukáknak szóló darab!
Éppen egy ilyen, hínárcsík mellett zajló jelenetet figyeltem, mikor egy erősebb rávágást kaptam a műsorszám elismeréséül. Természetesen rögtön válaszoltam is rá egy gyors bevágással. Nem késett a viszonzás sem: legalább egyméteres csukaszaltó, amit a hal háromszor megismételt. Első ijedségemből észhez térve lejjebb tartottam botomat, megelőzve ezzel az újabb mutatványokat, majd a magas part miatt kissé nehezen, de kézbe vehettem a nap csukáját.
Bizony, az ilyen pillanatok sokáig megmaradhatnak emlékezetünkben!
Újabb fogások reményében folytattam „előadásomat”, amit ismét az apróbb csukák díjaztak. Gyorsan elszállt a horgászatra szánt két óra, amit a lenyugvó nap sugarai jutattak eszembe. Egyébként a nagy sikerre való tekintettel megígértem egy újabb előadást a csukáknak…
Hát ilyen az én kis vizem, nem volt hálátlan hozzám, hiába voltam hűtlen hozzá hosszú ideig. Természetesen én is viszonoztam adakozó kedvét, hiszen amit adott, maradéktalanul visszakapta tőlem.
Javaslom mindenkinek, látogassa meg a saját „kis” vizét, hiszen sokszor nem is kell messzire menni egy nagyszerű élményért.
