Hasonló című balinos szösszenet hozzászólásai hatására született az ötlet, hogy jó lenne csokorba szedni azokat a csalikat is, amikkel már többször voltam eredményes csukahorgászat során. Úgy próbálok meg egy alapfelszerelést összeállítani, mintha az lenne a feladatom, hogy csak néhány csalival menjek ki dobálni: mik azok, amiket semmiképpen nem hagynék otthon?
Maradok a balinoknál jól bevált (?) módszernél: csalibemutatás, sztori ,tanácsok.
Első csukám pergetve: Ipoly-part, pickerbotom bedobva, társam úsztat. Dévérek, paducok jönnek szépen, és egyre sűrűbbek a rablások az etetésre összegyűlt apróhalak körül. Már nem tudom, milyen csalival dobáltam, de azt igen, hogy sokadik ismétlésem is sikertelen volt, így kitaláltam, hogy egy snecit kombinálok egy kis körforgóval és azzal próbálok szerencsét. Párat dobtam, és elkapta valami azt, amin ma már csak nevetnék, ha meglátnám, hogy valaki ilyen csalival akar halat fogni. Akkor viszont hittem benne, és ez volt a kulcs, a hit a csali sikerességében.
A hal 37 cm volt. Mikor haza értünk úgy beszéltem róla, mint valami szörnyetegről, amit sikerült partra kényszerítenem. Azóta fogtam több csukát körforgóval, és sokszor ajánlom másoknak, hogy érdemes kipróbálni, de én nem használom, egyszerűen azért, mert csavarja a zsinórt. Tudom, hogy feltalálták már az excenter ólmot, talán egyszer veszek párat, és forgókat is dobálok.
Bizonyára már mindenki unja a csuka kannibalizmusára építő csalikat és a velük foglalkozó sikertörténeteket. Márpedig - ha tetszik, ha nem - ez a hal nagyon jól reagál saját fajtársaira. Szerintem még ha nem is éhes, akkor is veszi a fáradtságot, hogy megregulázza a területén tartózkodó illetéktelen behatolót. Számtalan képet látni a neten kisebb-nagyobb krokodilpofájúakról, amint éppen derékba kapják horgon küzdő társukat.
Szóval, amit nem hagyok otthon soha, ha csuka a célhal, az egy csukaimitáció: a Salmo Pike11F PE színben. Lassú csalivezetésnél mozog a legcsábítóbban. Ritka, hogy kíséri a támadó, általában dühös rávágással reagálnak.
Na de olyankor mit tehetünk, amikor meglátjuk, hogy a csuka követi a csalinkat? A balinnál nem szabad megállítani, de csukánál többször is sikerült már kapást kicsikarni megállított felúszó wobblerrel. A belerántások, irányváltások, mind-mind jók lehetnek.
Sokszor látjuk meg a csukát a part menti sekély vízben, hínárfolt mellett, nádfal szélénél. Ilyenkor lehet tesztelni a csalikat, bevontatási technikát, és tanulmányozni, mire hogyan reagál. Sokan ilyenkor felteszik a legbeváltabb csalit, és többnyire első-második dobásra sikeresen megakasztják a halat. Én az ilyen ziccereket szoktam kihasználni, hogy tanuljak!
Nyáron történt, hogy egy nádfal mellett alig 20 centis vízben észrevettem egy jó 2-3 kiló körüli példányt. Sügérmintázatú csali nem kellett neki, a csuka szintén hidegen hagyta. Pedig a csábítóan mozgó csalira érkezett 30 centi körüli fajtárs. Ő is sértetlenül úszhatott el, mikor halálra rémülve észrevette a nagytestvér figyelő tekintetét. Sorra váltogattam a csalikat. Eleinte volt olyan, hogy követte, megnézte, de egy idő után annyira megunta a műsort, hogy hátat fordított a víznek, és mint a strucc a homokba, úgy dugta a fejét a nádtorzsák közé, hogy az nem is látszódott. Hirtelen felindultságomban közelebb léptem, és a botspiccel megfordítottam a halat úgy, hogy az megint a víz felé nézzen, amit becsületesen el is tűrt. Egy SSR Rapalával aztán sikerült kimozdítanom tetszhalott mivoltából. Nagy belerántásokkal húztam el előtte a műcsalit, mikor hirtelen kivágott, de nem találta el. Hagytam, hogy a felszínre emelkedjen a wobbler, ekkor ismét egy óriásit durrantott kb. 50 centivel mellette, pedig a közelben más táplálék nem volt, ami megzavarhatta. Olyan volt, minta megszánt volna, és imitálná, hogy érdeklődik. A következő dobásra viszont nem hibázott, és megakadt. Ment pár kört előttem, happy end mégsem volt, lefordult a horogról. Kb. félóra múlva visszamentem, ismét ott figyelt a nád mellet, de 2-3 dobás után (mikor szinte a fejére ejtegettem a gumihalat) elúszott a tetthelyről. Azóta is sokat gondolkozom, vajon miért tűrte, hogy ennyi ideig inzultáljam, miért nem úszott el? Talán egy nagytestvér őt is figyelte bentről a mélyből?
Vásároltam tavasszal egy Skinnert. Az első teszthorgászaton olyan sikeresnek bizonyult, hogy másnap vettem mellé még kettőt. Azóta kimozdíthatatlan helyen van a képzeletbeli válogatottban. Színek tekintetében nappal inkább a természetes, valósághű csalikat részesítem előnyben. Így egy 10 centis RR színűt dedikálnék a csapatba. Hagyományos bevontatásnál is csábítóan mozog, de bele-bele pöccintve igazán csábító figurákat lehet vele produkálni. Lassú és gyors tempónál egyaránt vonzó. Eleinte csak nagyon lassan próbáltam vezetni. Egy pontatlan dobás után, mikor gyorsan vissza akartam húzni, hogy ismételhessek, néhány gyors tekerés után durva rávágást kaptam. Ekkor át kellett gondolnom a tempóról alkotott véleményem.
Elérkeztünk az írás sarkalatos pontjához, az éjszakai csukázáshoz!
Nem sokan horgásznak éjszaka csukára, mondván, hogy nappali ragadozó. Én is sokáig így gondoltam, de mikor egy éjszaka 3 csukát fogtam 6-7 méteres vízből gumival, kicsit elkezdtem tornásztatni az agyam.
Vegyük például a lékhorgászatot. Milyen fényviszonyok uralkodhatnak odalent egy hóval borított befagyott tavon? Korom sötét. Mégis táplálkozik a csuka.
„Nyáron azért nem lehet csukát fogni, mert annyi a táplálék, hogy csak kitátja a száját és beleúszik a kishal”, mondták az öregek. Én el is hittem mindaddig, amíg nem cáfoltak erre rá éjszakai horgászaton a halak. „De akkor süllőzés közben miért nem jön csuka?”, tettem fel magamnak a kérdést. „Talán a nagyobb táplálékot fogyasztja, és a süllőnek szánt gumira nem mozdul meg?”
Minden kérdésre nem tudhatom a választ, de az biztos, hogy nyár vége felé több csukát fogtam éjjelente fenék közelében, mint süllőt. A gumihalak sohasem tartoztak a kedvenceim közé, mégis akadós pályákon, fenék közelében a legbeváltabb csalivá nőtték ki magukat. Így nem hagyom otthon a DELALANDE Sandra 16 cm-es plasztik csalit, méghozzá piros fejű sárga színváltozatát. Jó lehet még más szín is, gyakran használom a fehéret is. Szerintem igazából nem csukára vannak tervezve (mivel puha testüket a csukák szétmarcangolják fárasztás közben), mégis ezekkel voltam a legsikeresebb. Ha jól eszik a csuka, akkor lehet, hogy érdemesebb klasszikus bordázott testű twisterekkel próbálkozni, ezek kevésbé érzékenyek a fogak okozta sérülésekre.
Ami bosszantó lehet, az a gyakori halvesztés. Én soha sem kötök vendéghorgot a gumi farkához. Részben az akadók miatt, részben a nagyobb halak úgyis torokra kapják. Mióta merítőhálót használok, sokkal kevesebb halam marad le.
Az akadás sokat elárul a kapókedvről, de ne bízzuk el magunkat, akármilyen stabilnak is tűnik. Ne ugráltassuk a csukát! Próbáljuk vízben fárasztani. Nem egy csuka ment már el a horogról még úgy is, hogy az a szájpadlását átütve kandikált az ég felé…
Nem vagyok egy „kanálzsonglőr”, de volt már, hogy ez a klasszikus csali mentett meg a betlizéstől. Így hát egy 13 grammos Orkla kanalat is beteszek a képzeletbeli csalisdobozba. Sötétebb vízben, árnyékos területeken lehet jó választás. Vigyázzunk! Tiszta vízben, szikrázó napsütésben riasztó lehet az élénk ezüst villogása.
Még egy felszíni csali hiányzik, és minden vízréteget meg tudunk dobálni!
Mostanában több jerk csalit is vásároltam, de még nem igazán tanultam meg őket használni, és a felszerelésem sem elég erős a tenyérnyi csalikhoz, szóval most otthon maradnak. Kutyát sétáltatni sem rossz, mégis maradok egy sokakban kételyeket ébresztő csalinál, ez pedig a Rapala Skitter Pop. A színnel nehéz helyzetbe hozom magam, talán egy barna békaimitáció vagy egy FT lenne a jobb, esetleg ezüstös sneci?
Első popperemet a Rapala film hatására vásároltam, gondoltam, tarpon híján jó lesz balinra. Leértem a tópartra és felkötöttem a zsinórra, csak próbaként, halat nem is reméltem. Jó messzire szállt befelé a nyílt víz felé (nem is a parttal párhuzamosan, csak úgy besuhintottam). Próbáltam úgy pöcögtetni, mint azt a filmben láttam. Nem sok sikerrel. Mosolyogtam magamban és arra gondoltam, remélem, nem látja senki, hogy ügyetlenkedem. Ahogy a part menti hínármező közelébe ért, hatalmas rablás törte meg a sima víztükröt úgy, hogy a csuka teljes testével kirobbant. Ekkor döbbentem meg és már azon izgultam, nehogy ez legyen a csali utolsó útja. Szerencsére nem érték el a félelmetes fogak a zsinórt, és ki tudtam szabadítani a poppert.
Remélem, sikerült néhány kérdésre válaszolnom. Várom a további kérdéseiteket, hozzászólásokat, és észrevételeket!
Hát ezt az öt csalit nem hagynám otthon, ha csak egy maréknyi csalival kellene nekivágnom csukát fogni. Természetesen nem csak ezekkel lehetünk sikeresek, a dobozaim mélyén sok összeharapdált herkentyű lapul rajtuk kívül is… Ám ha valaki pergetésre szánja el magát, és minimális felszerelést szeretne vásárolni, némi kiindulási alapot nyújthat ez a néhány sor.
Végezetül: a kivétel erősíti a szabályt, rossz csali nem létezik, csak finnyás halak, ezt senki ne feledje!
Kecskés Viktor (victorcnr)
