Morcosan, szürkén indulnak a reggelek. Sűrű, áthatolhatatlannak tűnő fehér ködbe burkolódzik a Tokaj-hegyaljai táj. Napfény híján még az ártéri erdő fáinak ezerszínű levelei sem tudnak színeket, vidámságot csempészni a hajnali csendéletbe. A két folyó látszólag egyhangúan, csendesen csordogál a hegy lábánál. Ám a nyugalom és szürkeség csak látszat. Az elhullott levelekkel borított felszín alatt a folyóban már javában zajlik az élet. Az ébredő ragadozók már aktívan táplálkoznak!
Legutóbb még az évszakhoz mérten meleg, napos időben vallattam a folyót, és ennek megfelelően a csukák nem is voltak aktívak. Azt a néhány halat, amit sikerült kapásra bírnom, teljesen a fenék közelében, a mederhez „ragadva” találtam meg, így akkor nagyon jól működött a gumihalas pergetés. A plasztik csalis horgászat egyébként is a szívem csücske. Nem sok olyan módszer van, ami hasonlóan izgalmas kapásélménnyel kecsegtet.
A következő hétvégén ismét kijelöltem egy napot a bodrogi csukák kergetésére, ezúttal azonban már feleségem is el tudott kísérni. Az idő is „csukásabb” arcát mutatta, hiszen ezúttal tartósan hűvös, ködös idők jártak. Minden adott volt, hogy jól szórakozzunk, így nagy várakozással szálltunk csónakba.
A horgászat is teljesen máshogy indult, mint legutóbb, mert ezúttal nem kellett túl sokat várnunk az első halra. Én ismét gumihalakkal kezdtem meg a pergetést, míg Manó körforgót akasztott a pergető kapocsba, és ő döntött jól. A ködös időben a csukák sokkal jobban reagáltak az ezüstösen csillogó forgókra, mint a színes plasztikokra.
Az első, hirtelen fogott kisebb ragadozó még lehetett volna pusztán véletlen is, de nem sokkal később Manó duplázott. Sőt! Rövid idő alatt három csukát is csónakhoz édesgetett. Balgaságnak tűnt akkor is, de én még makacsul kitartottam a fenék közeli gumihalas pergetés mellett.
Sajnos a fogott halak már sokkal inkább a bodrogi standard átlagméretet tükrözték. A méret közeli és az éppen méretes csukácskák nagyon aktívak voltak. A nagyobbak azonban nem akarták mutatni magukat.
Nekem is volt egy-két „odamordulásom”, de nem tudtam megakasztani a támadókat, így miután Manó megfogta a negyedik csukáját is körforgóval, be kellett látnom, hogy aznap nem a gumi lesz a nyerő, hanem a fém. Szerencsére a Nevis körforgóiból volt nálunk többféle méretű pörgő is, így én is tudtam váltani.
A nehezebb körforgók szerencsésebb választásnak bizonyultak, mivel rengeteg levél úszott a folyó felszínén, és a nagyobb önsúlyú csali gyorsabban süllyesztette a fonott zsinórt, gyorsabban ért a csukák vélt tartózkodási helyére, és ott is tudtuk tartani anélkül, hogy a levelek állandóan beleakadtak volna akár az előkénkbe, akár a körforgóink horgaiba.
Nem voltak a ragadozók túl mohók, többször előfordult, hogy orrhegybe sikerült csak megakasztani az óvatosan csipkelődő csukákat, de koncentrálva, folyamatos kontaktot tartva a csalikkal, így is sok halat sikerült fognunk és nagyon szép délelőttöt töltöttünk el ismét a Bodrogon.
Dél körül alábbhagytak a kapások, így újabb kísérletezésbe kezdtünk. A megfogott kis egyedsúlyú csukák ellenére sem féltem egy nagyobb méretű wobblerhez nyúlni; egy Nevis Flexi Perch swimbait mellett tettem le a voksomat, ami hamar igazolta is elképzelésem.
Ez a wobbler nagyon lassan süllyed, így sokáig lehet egy helyben tartani vízközt, miközben nagyon finom hullámzó mozgása van. Húzásra intenzív úszó akcióba kezd, de a feszes bottal másképp is életre kelthető, hiszen rövid, kis pöccintésekkel hasonlóan lehet cincálni vízközt, mint egy jerk baitet. Az így életre keltett csali a vergődő kishal tökéletes hasonmásává válik, ennek pedig ritkán tud ellenállni a csuka.
Így az utolsó halat én fogtam. Manót utolérni már nem tudtam, de egy kicsit szépítettem az eredményen, hogy ne legyen annyira csúfos a vereség. Aztán kikötöttünk és megebédeltünk, de délután még visszatértünk egy-két röpke órányi örömpecára. Ezúttal a nagyobb csukák is előkerültek. Ráadásul mélyebben, gumihallal sikerült fognunk őket, így lett teljes ez a horgász nap is.
Ez a kaland is azt igazolja, hogy ha gyengülnek a kapások, kísérleteznünk kell, folyamatosan váltogatnunk kell a csalikat, méreteket, színeket, hiszen van úgy, hogy a fémek csillogása, van, hogy a wobbler veretése, és van, hogy a gumihalak könnyed rezonanciája az, amivel ki tudjuk váltani a ragadozók támadását.
Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Szalainé Rónavölgyi Edina, Walter Péter és Szalai Gábor László