Rövidnadrágban az árnyékban ülve, hűtött dobozos sört kortyolva azt várni, hogy megszólaljon a kapásjelző… sokaknak erről szól a horgászat. Nincs is ezzel semmi baj, sőt inkább ez a magatartás jellemző a hobbiját élvező humanoid ösztönös viselkedésére, mint télen a fagyoskodás. Utóbbi tevékenység inkább a kényszerbetegség kategóriába sorolható. De mit tehetnénk, mikor olyan hosszú a tél? Mielőtt a jég végleg lecsukná a sorompót a pergetés előtt, megpróbálunk minden percet kihasználni a vizek partján, amit horgászattal tölthetünk - legyen eső, hó vagy akár fagy.
Ahogy erősödik a tél szorítása, egyre nehezebb a lehűlt vízben kapásra bírni a ragadozókat, főleg pergetve. Lelassult a mozgásuk és az anyagcseréjük. Hol van már az őszi nagy zabálás?
Végignézve a fogási naplót, nem túl sok havas kép van benne, talán nem véletlenül. Albumaimban keresgélve sem sok ilyen fotót találok.
Milyen okok állnak még a horgászat útjában? Elsősorban el kell hatalmasodnia rajtunk valamiféle kórnak, hogy a meleg szobát lecseréljük a fagyos vízpartra. Ha ezen túlvagyunk (forduljunk orvoshoz :)), irány a természet!
Ahhoz, hogy kint töltsünk akár pár órát is a szabadban -5 -10 Celsius-fokos hőmérsékleten, bizony nem elég az elszántság. Megfelelő ruházat nélkül nem csak élvezhetetlen, de egészségünkre is ártalmas lehet a kiruccanás. A réteges öltözködés nem biztos, hogy elegendő ilyen hidegben. A sok rétegtől mozgásképtelenek leszünk, és mint egy ruhabála billegünk ide-oda. Hogyan tudnánk így a pergető horgászatra jellemző kecses mozdulatokat végrehajtani? :) Inkább a minőségre, mint a mennyiségre próbáljunk fókuszálni, ha ruháról van szó. Igaz, hogy zsebbe nyúlós egy komoly téli ruházatot összeállítani, de ne feledjük: az egészség nem játékszer!
Fontos még a kényelmes, meleg, vízálló, szellőző lábbeli. Nem árt arcunkat is védeni valamilyen krémmel, és a szánkat se felejtsük el szőlőzsírral bekenni.
Kell még egy termosz forró tea, és máris indulhat a fagyos túra.
Még otthon, a meleg szobában érdemes megkötni a harapásálló előkéket. A plasztik csalikat jiggel felszerelni is egyszerűbb ilyenkor, mint kint fagyott kézzel. Sokan szilikonnal, étolajjal, különböző zsiradékokkal kenik be a gyűrűket fagyás ellen. Én ha befagy, kifújom. Szerintem a legjobb védekezés a gyűrű befagyása ellen, ha megfelelően nagyméretű gyűrűkkel ellátott pálcát használunk. A fonott zsinórokat nem fagyban való pergetésre találták ki. Minél vékonyabb monofilt használok, és mindenkinek ezt javaslom.
Érdekes tapasztalatra tettem szert ebben a szokatlan hidegben. A gyűrű nem fagyott be, ugyanis a zsinóron szinte azonnal megfagyott a víz. Amint a víztükör fölé került, jéggolyóvá fagyott össze minden vízcsepp, szép kis gyöngysort alkotva. Ahogy elérték a spiccgyűrűt, összetörtek és lepotyogtak.
A legkellemetlenebb hőmérséklet gyűrűfagyás szempontjából az éppen 0 Celsius-fok alatti. Ilyenkor a gyűrűre felhordott víz szépen lassan fagy meg, ami nem várt következménnyel járhat fárasztás közben. Ha meglátjuk, hogy jegesedik, nincs mese, ki kell fújni belőle.
A téli időszakban különösen fontos, hogy mikor próbálkozunk. Egyértelműen a 12 órától napnyugtáig terjedő időszakban lehetünk a legeredményesebbek. A halak aktivitása sokszorosára nő, ha kisüt a nap. Ilyenkor a part menti sekély vizekben melegedő kishalak mágnesként vonzzák a ragadozókat.
Érdemes megfigyelni, milyen az adott vízre jellemző táplálékhal. Hiába próbálkozunk tenyérnyi utánzattal, ha 5-6 centis keszeget eszegetnek. Ha nincs semmilyen támpontunk, akkor arany középút a 8-10 centis csalik használata. Nem csak az apraja eszi, ebben biztos vagyok.
Próbáljuk a műcsalit minél közelebb vezetni a búvóhelyül szolgáló nádashoz, akadókhoz. Tavaly decemberben a legtöbb halat a part menti 10 méteres sávban tudtuk becsapni. Mély vízben (5 méternél mélyebb) nem sikerült még kapást sem kicsikarni.
Csalivezetés tekintetében a klasszikus fűrészfog (fenékre leengedve, aztán onnan indítva, majd ismét visszaültetve) és az egyenletes, lassú vízközti bevontatás volt a nyerő.
Ami a csalikat illeti, a gumik zöldes, sárgás, fehéres színben arattak sikert. Biztos vagyok benne, hogy kanállal is szépen lehet fogni fagypont alatt, de még mindig tanuló vagyok ebben a módszerben, így erről nem tudok érdemben nyilatkozni. Szintén eredményesek lehetnek az úszó vagy süllyedő wobblerek. Ezekkel lehet a tempót leginkább minimálisra csökkenteni.
Utóbbi időben sok szó esett a csuka kíméletes kiemeléséről, humánus szájnyitásról a horogszabadításhoz. Igaz, Lukácsi Béla a zagyvai „jigelés” keretein belül már bemutatta, hogyan kell ilyenkor eljárni, mégis így, képeken keresztül talán jobban látszik, hová is kell nyúlni, hogy ne sértsék fel kezünket a tűhegyes fogak. Mióta megismertem ezt a módszert, nem hordok magamnál szájfeszítőt. Eleinte én is ódzkodva nyúltam a félelmetes fogakkal teli szájba, de bele lehet jönni kis gyakorlással. Remélem, némi segítséget nyújthatok azoknak, akik szeretnék elsajátítani ezt a módszert:
A tó sokáig állta a fagypont alatti hőmérsékletet, végül győzedelmeskedett a hideg. Ezzel itt - sok szép élménnyel, rengeteg új tapasztalattal - befejeződött a 2010-es esztendő.
Marad a fórumozás, a fotók, katalógusok nézegetése és a remény, hogy sikerül még a télen összehozni valamit, legyen az léki horgászat, vagy csak egy túra a vízparton (pecabottal a kézben) vagy bármit, amitől hamarabb megérkezik a várva várt tavasz…
Kecskés Viktor (victorcnr)
