Szezonnyitó csukák és sügérek

2011-04-17

Érintetlenül állnak tél óta a sarokba dobva a botjaim - egy kivételével. Elhatalmasodott rajtam az ultra light mánia, csak a finom 2-8 grammos pálcával vagyok hajlandó dobálni. Nem sikertelenül! Első két alkalommal közel 50 krokit sikerült partra terelnem. Kicsit szeretnélek elkalauzolni benneteket az ultra light jigelés világába.

A nagy tavaszi kiállítások kiváló lehetőséget nyújtanak, ha a horgász szeretne kicsit tájékozódni.

Rohamosan fejlődik a horgászat, ezen belül a pergetés is. Nehéz a lépést tartani. Jobban belegondolva szinte lehetetlen. Annyi az új technika, módszer, hogy idő sincs beletanulni, már jön a következő. Persze speciális felszerelést igényel mind. Lassan már minden csalitípushoz külön botot, orsót és zsinórt vásárolhatunk, ezzel még élvezetesebbé téve a horgászatot.

Év elején sikerült vékony 0,08 mm-es fonott zsinórt beszerezni. Szeretném veletek megosztani az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.

Pro:

Nem nyúlik.
Nagyobbat lehet vele dobni.
Biztonságérzetet ad a monóhoz képest fárasztás alatt.
Jobban érezhető mind a csali mozgása, mind a kapás.
Leakadás után könnyebb a csalit kiszabadítani vele.

Kontra:

Jobb minőségű orsó kell hozzá.
A gyűrűkre is rossz hatással lehet.
Nagyon kell figyelni a gubancokra.
Csaliszabadításnál „pengetésnél” könnyen elvágja a kezünket.
Drágább, mint a monofil.
Jobban látja a hal.

Ami a legtöbb problémát okozta eddig, az a gubanc. A vékony zsinórok monofilban is hajlamosabbak a gubancolódásra. Az orsón - ami egy Ryobi Zauber 2000 - nem múlik semmi, hiszen vastagabb fonottal már egy szezon óta dobálok probléma nélkül.

Két ominózus esetet szeretnék kiemelni: talán ti nem estek hasonló hibákba, ha megosztom veletek. Kis odafigyeléssel megúszhattam volna mindkét „madárfészket”.

A csali súlya eleve kisebb éppúgy, mint a víz alatti ellenállása. Az orsó effektíve lazábban rakja a sorokat. Leakadásnál könnyen behúzhatjuk a vékony zsinórt e lazább sorok közé, ha a dobra fogva húzzuk. Következő dobásnál, ha szerencsénk van, minden gond nélkül leszalad a behúzott rész is. Nekem nem volt szerencsém, kb. 20 métert veszítettem az olcsónak nem mondható zsinegből.

A másik probléma a felkapókar kézzel történő visszahajtásánál fordult elő. Egész egyszerűen az orsó a fékcsillagra tette az első menetet. Valószínűleg monofil zsinórnál pillanatok alatt sikerült volna kigubancolni, de itt egy olyan makacs kis görcs keletkezett, hogy értékes métereket kellett levágnom ismét. Szóval érdemes picit jobban odafigyelni, ha valaki vékony fonottra szeretne váltani.

Csináltam egy egyszerű dobástesztet 16-os mono kontra 8-as fonott. 3 grammos fejjel 3,5 centis Kopytot előbbivel 35, míg utóbbival 40 hajtókar-fordulatig sikerült eldobnom. (5-5 dobásból a legjobb 3 átlagát számolva, egy fordulat 68 cm behúzás - hogy ne kelljen matekozni, ez 23,8 illetve 27,2 métert jelent) Nyilván nagyobb tömegű csaliknál ez a különbség is nő.

Megvan a varázsa a monofil zsinóroknak is. A fárasztás sokkal izgalmasabb.

Kénytelen voltam mellőzni a fonottat és az előkét sügérezés közben. Annyira óvatosan ettek, hogy előbbieket használva csak elvétve lehetett fogni belőlük. Szerencsére egyik csuka sem vitte el az előke nélkül felkínált csalikat. Pótdob a zsebben, és ha sügéreket sejtettem az adott helyen, akkor egy gyors cserével máris a „láthatatlan” zsinórral tudtam vallatni a pályát.

A szezonkezdés kapcsán felmerült többekben a kérdés, hogy miképp lehetséges, hogy ugyanazon a vízen egyik horgász fog, a másiknak még kapása sincs? Természetesen a szerencse is közrejátszhat, de esetünkben a Robinson-szigetekről van szó, ahol hemzsegnek a csukák, sügérek. Tavaly óta nagyon népszerű a hely, óriási tömegek rohamozták a halakat. Nem meglepő, hogy idén már sokkal nehezebb becsapni őket!

Néhány fontos tényező, ami döntő lehet:

Első a csali vezetése. Érdemes minél többet kísérletezni. Csokorba szedem a szezon elején legbeváltabbakat.

Túlpart elé dobva, feszes zsinóron fenékig engedve sok kapást sikerült kicsikarni. Ilyenkor mintegy lekövetve a part esését egy köríven, közel a mederhez mozog a csali.
A tiszta vizű részeken számos olyan terület volt, ahol békanyál borította a csatornák fenekét, így ha leültettük a csalit, szinte biztos magára szedett a nem túl kívánatos zöld szálakból. A csukák kiváló búvóhelyet találtak a békanyálban. Belefeküdve láthatatlanná válva várták a táplálékhalakat. Ha nem engedtük elég közel hozzájuk, nem mozdultak rá a csalira. Meg kellett találni azt a tempót, aminél a csali még nem ért le, de már számukra elérhető távolságra mozgott. Ezt legkönnyebben ejtve-emelve lehet megvalósítani. Ha döccent a növényen vagy a fenéken a csali, akkor hirtelen emeléssel meg lehet úszni a nemkívánatos zöldséget.
Azokon a szakaszokon, ahol a víz zavaros, opálos volt, könnyebb megtalálni a halakhoz vezető utat, hisz jó támpontot nyújt a tiszta fenék. Nyugodtan több másodpercig is leültethettük a gumihalat és onnan megugrasztva támadásra bírtuk a ragadozókat.
Sokszor nem volt elég le-föl mozgatni, hatékonyabb volt a fenéken fekvő csalival 3-4 hajtókar-fordulatot beiktatva rövid sprinteket imitálni.
Végül a vízközt egyenletesen mozgó csalik hatékonyságát szeretném kiemelni. Ezzel akár a felszín közelében portyázó halakat is becsaphatjuk. Mikor kisüt a nap, sokszor feljönnek mind a csukák, mind a sügérek a napozó kishalak után. Ilyenkor jól jöhetnek a wobblerek, de én eddig kizárólag plasztik csalikkal próbálkoztam. Ha valaki más műcsali-típus (wobbler, kanál, forgó) mellett dönt, a vezetési és színsémákat ugyanúgy alkalmazhatja!

Színek osztályzása (a csalik mérete 3,5 cm)…

A másik nagyon fontos dolog a színek kiválasztása. Hiába használjuk a zavaros vízen a mostanában oly népszerű motorolaj vagy kóla színű csalikat, nem lesznek hatékonyak, mert nem látja őket jól a támadó. Tiszta víznél van igazán létjogosultsága ezeknek. Mintha egy aranykárász vagy egy béka lenne. Érdemes nyitott szemmel járni - egy jó sügéres vízen gyakran a csíkos banditákat utánzó csalikkal lehet a legtöbb kapást elérni, hasonlóan a küszös-keszeges vizekhez, ahol az ezüstös és szürkés árnyalatokat ajánlatos alkalmazni.

Végére hagytam a csalik méretét. 2,5 centis micro twisterrel sikerült sügérezés közben méret körüli csukát fognom. Nyilván maga az ultra light módszer adja meg a felső határt. Ez nálam 6 centi 6-8 gramm körüli fejjel állóvízen. Télen a Tiszán elmentem a végletekig 25 grammos jiget vezettem a kis, 2-8 g-os pálcával a sodrás segítségével. Ezt egy balin bánta, mert kénytelen volt velem egy kép erejéig közösen pózolni. Nem volt épp peckes a pálca, biztos bajban lettem volna ha egy süllő csontos szájába kell behúznom a nehéz fejjel ellátott horgot…

A tiszai balin. 25 gramm kellett, hogy a nagy sodrásban 13 méter mélyre le tudjam engedni az 5 centis csalit

Figyeljük a vizet! Próbáljuk feltérképezni a halak tartózkodási helyét! Nem mindig ott lehetünk a legeredményesebbek, ahol forr a víz a sok rablástól. A sok táplálékhal jelenléte miatt kevesebb az esély, hogy a ragadozó a mi csalinkat részesítse előnyben. Keressük a halakat, variáljuk a színeket és a vezetési technikákat! A siker nem marad el!