Hajdanán az orsók egyszerűek voltak, kevés alkatrészből készültek, és legalább olyan könnyű volt őket összerakni, mint szétszedni. Manapság azért más a helyzet! A modern műszerek ugyanis tele vannak mindenféle apró alkatrésszel, és olykor bizony komoly kihívást jelent egy szétszedett tekerő összerakása. Annak érdekében, hogy egy orsó jól működjön, először is figyelmesnek, megfontoltnak, óvatosnak, türelmesnek és alaposnak kell lenni a karbantartás során. Az összeszerelés persze a karbantartás nehezebb része, tehát bízom benne, hogy a mostani útmutató segítségével az utolsó csavar is a helyére kerül!
Korábban már foglalkoztam írásaimban különböző orsók karbantartásával és bemutatásával, de azóta sok víz lefolyt a Zalán. Az elmúlt években kénytelen voltam komolyabb szerszámokkal feltölteni kis asztalkám fiókjait, ugyanis a régi eszközeimmel már nem tudtam megoldani az újabb modellek szerelését. Bizony, alaposan fel kell készülni manapság, ha a finom műszerek karbantartásáról van szó!
Külön dobozban tartom az ecseteket, a fecskendőket és a kenőanyagok egy részét, a bontott alkatrészeket pedig többféle kategóriára szoktam osztani az első képen is látható csavartartó hengerben. A bal fiókban tárolom a fontosabb szerszámokat, a jobb oldaliban pedig a karbantartáshoz nélkülözhetetlen anyagokat és az egyéb apróságokat. A szerelésnél mindig készítek fényképeket és szükség esetén jegyzetelek is.
Mielőtt azonban elkészülnének a műszerek, megosztok veletek néhány „történetet”. Sajnos nem ritka az olyan horgász, aki elhamarkodott döntést hoz és ebből adódóan nem tudja összerakni a szétszedett tekerőjét. A saját ötletek sem nyerők minden esetben. Több mint 10 éve foglalkozom peremfutó orsók karbantartásával, tehát sok „érdekességet” láttam, hallottam és tapasztaltam már. Következzen néhány „gyöngyszem” ezek közül (személyi jogok miatt a képeket mellőzöm): majdnem egy egész tubus zsír az orsóban, alufóliával hézagolt csapágy, esztergagépekbe való vörös gépzsír (ami ugye nagyon kemény) kenése a horgászorsóba, csapágyak rögzítése a tányérkerékhez és a bronz csigához forrasztással, miegymás. Személyes „kedvencem” a disznózsírral bekent belső szerkezet volt, aztán idővel jött a szaga is. Az elrepült rugó esete pedig egyáltalán nem ritka! A szitu általában a következő: „Kipattant a rugó, leesett a földre, és nem találom meg. Van helyette másik?” Ha egy rugó a földre esik, akkor lejjebb esni legalább nem fog, és a porszívó majd biztosan megtalálja, aztán fix helye lesz a szeméttelepen! Bár meglehet, hogy a közelben lévő bútorok valamelyikében landolt a rafinált alkatrész! Ha az orsó szétszedése sikerült, biztosan sikerülne a bútorok szétszedése is! És most, hogy a bejegyzésnek vége, ideje komolyabb üzemmódba kapcsolni és kerüljön hát a helyére az utolsó csavar is!
A továbbiakban egy-egy munkafolyamatnál szerepel majd az adott orsó neve. Próbáltam úgy kiválasztani a tekerőket a mostani cikkhez, hogy minden mechanizmus összeszereléséről legyen néhány kép a hozzá tartozó információkkal. Az Okuma már átesett egy korábbi szervizelésen, a NEVIS új és csapágy tuningra vár, a By Döme orsók szintén újak és egy gyors átnézés, valamint zsinórfeltöltés után már mehetnek is a vízpartra!
A fenti képen látható állapotig a legtöbb horgász – amennyiben van műszaki érzéke – el szokott jutni. És ha már darabokban van a tekerő, következhet az összeszerelés! Gyakran található az első fékes, kulisszás orsókban egy olyan sín, amely a dobemelő kulisszát vezeti meg. Amennyiben az alkatrész nem akadályozza a belső elemek kiszedését és visszahelyezését, maradhat a helyén!
Figyelem! Az alátétek egy másik alkatrészhez tapadhatnak és könnyen elveszhetnek! Minden kellemetlenség elkerülhető azonban odafigyeléssel és alapossággal! Fontos, hogy az összeszereléskor minden alkatrész a helyére kerüljön, tehát a szétszedéskor készült fényképek és jegyzetek sokat segítenek!
A tűgörgős visszaforgásgátló összeszerelését a későbbiekben fogom bemutatni. Mivel sok apró részből áll, a folyamat felér egy kisebb türelemjátékkal. Az egység egyébként az orsón belül – a rotor alatt, a ház elején – jól védett helyen van, ezért csak akkor kell szétszedni, ha valóban szükséges!
Mindezek után a visszaforgásgátló spirálrugóját kell a helyére akasztani. Amennyiben a kapcsoló többi része rendben van, a spirálrugó alatti torziós rugót nem ajánlott piszkálni, mert ha kipattan, könnyen elrepül, sőt balesetet is okozhat! A bronz csiga visszarakásáról készült képen is jól látszik, hogy csak a spirálrugót akasztottam le a visszaforgásgátlóról, a kapcsoló többi alkatrészéhez nem nyúltam.
A spirálrugóval persze óvatosan kell bánni még a csipesz birtokában is, mert hajlamos az eltűnésre! Most pedig jöhet a folytatás, az orsóház belsejében lévő alkatrészek beszerelése előtt azonban van még egy igen fontos apróság, amit nem szabad elfelejteni! A bronz csiga csapágya és a rotor között ugyanis rendszerint egy alátét található! Amennyiben a rotor levételekor az alátét eltűnik, akár Houdini, érdemes a rotor aljára nézni! Nem ritka ugyanis, hogy a kenőanyagtól az alkatrész a rotor aljára tapad. A lényeg, hogy az alátét legyen a helyén vagy a visszaforgásgátlós rész összeszerelése után, vagy a rotor felhelyezése előtt!
A tűgörgős egység a legtöbb orsóban tehát a fentiek szerint szerelhető össze. Ígérem, hogy nem marad el a kilincskerekes visszaforgásgátló összerakásának bemutatása sem, de előtte jöjjön a hajtómű!
A tányérkerék tengelyének jobb oldali részén csapágy vagy persely szokott lenni, a dobemelő fogaskeréknél szintén. Most éppen egy csapágy és egy persely volt a műszerben és ment is vissza minden a helyére, hiszen a tányérkerék csapágya jó minőségű, a bronz persely pedig tartós. A perselyek természetesen szabvány méretűek, bármikor cserélhetők csapágyra.
A tengelynél lehet egy vagy két csavar, ez típusonként változó. A legfontosabb, hogy egyetlen csavar se lazuljon meg a tengelynél! A szakszerűen elvégzett karbantartás után azért ilyen probléma nem következhet be!
Ha szükséges, a csapágyak környékét hézagolni kell. A hézagoló anyag lehet egy gyorsan száradó lakk (pl. körömlakk), illetve az alátétekkel is lehet variálni. Túlzásokba esni viszont nem szabad, mert az alkatrészek szorulni fognak, és az orsó házának fedelét sem lehet majd normálisan visszarakni.
Ahogy a fenti képeken is látható, szerencsére bezsírozták a fogaskerekeket a gyárban, így biztos nem lesz gond az orsóval az első szezonban. Ettől függetlenül én mindig átnézem az új tekerőket is és magam végzem el a karbantartást. Több évnyi szerelés után viszont egyértelműen azt tudom mondani/írni, hogy gyakorlati tapasztalat nélkül modern orsót bütykölni felelőtlenség! Mindenhez értő horgász nincs! Nem kell szégyellni tehát, ha valakinek nincs műszaki érzéke, hiszen vannak szakszervizek és szakemberek, akik jellemzően kitűnő munkát végeznek! Egy tekerő otthoni szerelése – ahogy már korábban is jeleztem – a garancia elvesztésével jár!
Íme, a nyeletőfékes orsó majdnem üres háza, következhet az összeszerelés! Előtte viszont elárulom, hogy miért nem üres a ház teljesen! Azért, mert a nyeletőfékes modellekben finoman fogalmazva is bivalyerős a torziós rugó! Amikor a kapcsoló több darabból áll, a belső fém elemhez csavarozott részét nem szabad levenni! A tekerőkhöz nehéz alkatrészeket szerezni, illetve – ahogy fentebb is írtam – a kipattanó rugó balesetveszélyes!
Már a nyeletőfék rendeltetésszerű használatával megelőzhető az alkatrészek károsodása. A visszaváltáshoz a hajtókart kell használni, ezért is vannak fogak a nyeletőfékes orsók tányérkerekének külső részén.
A szabályzó lamellás részét a helyére kell tenni, majd jöhet a rugó és a csavarmenetes fém elem. Utóbbit a tekerőgombbal lehet behajtani, de a gombot ezután le kell venni és csak a ház összeszerelése után lehet majd véglegesen a helyére tenni! A szabályzót rendszerint rögzíteni kell a házon belül, pl. egy speciális alakú fém lapkával, mint a mostani esetben (lásd a következő képen). A tányérkerék egyik csapágya is mehet a helyére!
Hasonló kivitelezés a hátsó fékes modellek hajtóműve is. Mivel a hátsó fékes orsók dobja nem forog a tengelyen, a tengelybe épített dobrögzítő stift akadályozhatja a rotor leszedését és visszarakását (szétszedésnél: előbb a tengely, utána a rotor, összeszerelésnél: előbb a rotor, utána a tengely)! A távdobó orsók tengelyén pedig nem ritka a biztosító gyűrű, amelyet fogóval lehet a legkönnyebben levenni, majd visszarakni. Egy műszer tengelyének kenése nem maradhat el! A karbantartásához a jó minőségű olaj az igazi (a WD-40-et orsókhoz nem ajánlom)!
Legendás Okuma Longbow LB 50 orsóm szervizelését már bemutattam korábban, következzen tehát néhány kép az akkori munkáról. Miután a belső alkatrészek a helyükre kerültek, természetesen körülnézünk odakint is.
Mivel egy darabból áll a műszer nyeletőfék kapcsolója, a fentebb említett biztonsági okok miatt visszaszereltem a szervizelés idejére is. A nyeletőfékes orsók mechanizmusa általában (kisebb-nagyobb mértékben) különbözik.
Ahány horgász, annyi szokás és ahány szakember, annyi megoldás! Egyesek szerint felesleges a rugókhoz, a recsegőkhöz, a zárt csapágyakhoz, és az egyéb apróságokhoz zsírt kenni. Én ettől függetlenül ezt meg szoktam tenni, mert a zsír tartósabbá teszi a szerkezetet, valamint megakadályozza, hogy az orsóba jutó por- és homokszemcsék (amelyekre ugye jellemző a koptató hatás) közvetlenül érintkezzenek az alkatrészekkel. A zsírral bekent csapágy pl. hézagolás után könnyebben a helyére csúszik. Ha be van kapcsolva a nyeletőfék és húzza a hal a zsinórt, az orsó dobtengelyének forgó mozgása van, ezért a dobemelést végző elem kenése is hasznos a dobtengely környékén. A legfontosabb azonban a célnak megfelelő és jó minőségű zsír, na meg persze az, hogy a fogaskerekek és a dobemelő rendszer alkatrészei semmi esetre se maradjanak ki a jóból!
A visszaforgásgátló az orsók nélkülözhetetlen része. Kapható kilincskerekes és tűgörgős visszaforgásgátlóval szerelt tekerő is. Fentebb ígértem, hogy bemutatom a visszaforgásgátlók összeszerelésének módját is, az ígéret pedig szép szó, és ha betartják, akkor még szebb!
Jelen esetben a kilincset csak egy csavar tartja a helyén. A csavar eltávolítása után a kilincs levehető, majd leszedhető a rugóval szerelt műanyag gyűrű és az alatta található alátét is a bronz csigáról.
Végül a csavaron a sor, és kész is! A kilincskerekes visszaforgásgátló felépítése tehát egyszerű, bár mindig kottyan egyet az orsó, amikor a hajtókar megáll. E megoldás persze nem szimpatikus mindenkinek.
Az orsókarbantartásnál minden apró részlet számít! Az alkatrészeken található jelölésekre ezúttal is figyelni kell, valamint megmutatják, hogyan kell majd elhelyezni a tekerőben a visszaforgásgátlót.
Nem véletlenül hagytam egyébként későbbre a visszaforgásgátlók összeszerelésének bemutatását. Ha minden rendben van, nem szükséges és nem is célszerű szétszerelni egy ilyen mechanizmust! Ahogy a képeken is látszik, nagyon aprólékos munka, és valóban kell hozzá a türelem! És most, hogy minden belső alkatrész a helyére került, jöhet a rotor, a felkapókar, a dob és az első fék, illetve zárásként a csigatengelyes dobemelő rendszer. A hajtókar zavaró lehet a rotor szerelésénél, tehát azt a végén érdemes visszarakni.
A szervizasztalon újra a NEVIS Avanger XT 6000. A rotor rögzítésénél tehát az anyát – a hagyományos csavarokkal ellentétben – a másik irányba kell meghúzni, illetve lazítani. Egy megfelelő méretű pipakulcs vagy csőkulcs kell a munkához. Én a jó öreg pipakulcsomat használom, mert a mai napig teszi a dolgát. Talán a szőrszálhasogató kritikusok elnézik majd nekem, hogy nem csillog-villog.
Ahol rugó van, ott óvatosnak kell eljárni, és ha már a felkapókarnál vagyunk, jöhet az újabb türelemjáték! Őszintén bevallom, hogy nekem sem a kedvencem ez a mechanizmus, szívesebben szippantanék egyet valami ritka büdös csaliból vagy erjesztett kukoricából a szerelése helyett, de a teljesség kedvéért természetesen bemutatom ezt is! Először is érdemes bekenni a kis alkatrészeket némi zsírral, mert így könnyebben a helyükön maradnak szerelés közben! Ezután a felkapókar csuklóján található kis furatba kell helyezni a rugóhoz tartozó, apró méretű, „Z” alakú fém elem egyik végét, majd a fém elem másik végéhez azt a műanyag alkatrészt, amelyhez végül a rugó csatlakozik. Fontos, hogy a rugóra ekkor még nincs szükség! Az összerakás előtt a visszaváltásért felelős, nagyobb méretű „Z” alakú fém alkatrészt a rotorban kialakított helyére kell tenni (a hosszabbik végével lefelé), és a csukló nagyobb mélyedésébe kerül majd a rövidebbik vége. Ha eddig minden rendben van, óvatosan visszatehető a felkapókar csuklója a kis alkatrészekkel együtt. Érdemes a rotort helyezni a felkapókar csuklóra, így nem eshetnek szét az apró alkatrészek, és nem kell csüggedni, ha elsőre nem sikerül, hiszen gyakorlat teszi a mestert! Végül jöhet a spirálrugó. Figyelem! A rugót csak azután szabad visszanyomni, miután a csukló csavarja már a helyére került! A kenés lehetőleg itt se maradjon el, és a szakszerűen összerakott egység biztosan jól működik majd a fedél visszaszerelése után!
A szakszerűtlen szerelés miatt sajnos sok orsó köt ki szakszervizben, legtöbbször persze darabokban! Mivel senki sem szeret feleslegesen dolgozni, valóban nem árt megfontolni, hogy nekiáll-e valaki a karbantartásnak, vagy sem! Főleg a kezdőknek jelzem, hogy tessék szépen a torziós rugókat békén hagyni!
Az olcsóbb orsókban (ahogy a mostaniban is) általában perselyes/siklócsapágyas a görgő, de megfelelő karbantartással egy olcsóbb alkatrész is lehet tartós. A siklócsapágyak készülhetnek poliamidból, bronzból vagy más anyagból is. Mivel szabvány méretű alkatrészekről van szó, bármikor cserélhetők golyóscsapágyra.
A görgő egyes modelleknél aszimmetrikus alakú lehet, tehát a megfelelő pozícióban kell visszarakni, illetve fontos az egyéb apróságok (pl. alátétek) sorrendje is! Ha szükséges, lehet csavarrögzítőt használni, de mértékkel!
A dob alsó részén rendszerint egy rugós alkatrész található, amely a fogazott tárcsán körbefordulva fárasztáskor a jellegzetes, recsegő hangot adja. A recsegő szinte mindegyik márkánál más, ezért érdemes néha megnézni, hogy minden rendben van-e a dob alatt! A jó minőségű alkatrészekkel szerencsére nem szokott gond lenni.
A fékcsillag felépítése lehet egyszerűbb vagy bonyolultabb. Mivel a By Döme TEAM FEEDER Power Fighter Pro 6000 fékcsillagja több alkatrészből áll, ezt választottam az alábbi képek készítéséhez.
A fékcsillagot persze csak akkor kell szétszedni, amikor valami probléma van vele (a recsegő hajlamos néha a meghibásodásra). Egy jó minőségű anyagokból készült csigatengelyes orsóval azonban aligha lehet gond, ha rendeltetésszerűen használják, és időnként karbantartják. Következzen tehát egy csigatengelyes modell belső szerkezetének bemutatása és összeszerelése! Főszerepben a By Döme TEAM FEEDER Gold Serie 6000.
Figyelem! A bronz csiga (a hozzá tartozó alkatrészekkel) ebben az esetben csak akkor kerülhet vissza, amikor a csigatengely fogaskereke már a helyén van! Célszerű a dobemelő mechanizmust teljesen összeszerelni, majd utána visszarakni a csigát, végül pedig dobtengelyt és a tányérkereket!
Először a tengely elejénél lévő apró alátétet és csapágyat kell elhelyezni a házban, majd a kis fogaskeréken a sor. Ezután a csigatengelyt a fogaskerék, majd a csapágy közepébe kell tolni az orsóház hátulján kialakított legnagyobb méretű, kör alakú lyukon keresztül. Figyelem! Csak akkor fog pontosan illeszkedni a tengely, amikor a fogaskerék a megfelelő pozícióban van, ugyanis szögletes a fogaskerék belseje! Ha minden rendben, mehet a csigatengely végére a másik parányi csapágy, majd a hézagoló gyűrű (vagy alátét). Megjegyzések: a szereléshez célszerű csipeszt használni! A csigatengely elejénél található, orsóházhoz rögzített kis fémlemez eltávolítása nem ajánlott, mert rendszerint a lemez előtt helyezkedik el a visszaforgásgátló kapcsolójának torziós rugója! A kis alátét és a tengely elejénél lévő csapágy eltávolítása is csak alapos karbantartásnál indokolt.
A dobemelő csúszka rendszerint több alkatrészből áll, szerelése egyszerű és szétszedni csak egy alapos karbantartásnál szükséges. A rudakat a megfelelő pozícióban (a vékonyabbra esztergált végükkel előre) az orsóház hátulján található kis furatokon keresztül át kell tolni a csúszkán. A rudakat egy célszerszámmal (pl. csipesszel) a legegyszerűbb a helyükre illeszteni, de vigyázni kell, nehogy megsérüljön a felületük!
Van egy fontos különbség a kulisszás és a csigás dobemelő rendszerrel készült orsók között. A csigás tekerők tányérkereke ugyanis legtöbbször kivehető és visszahelyezhető a dobtengely eltávolítása nélkül. Egyértelmű, hogy egy ilyen megoldás a szervizelés szempontjából előnyös, de az is egyértelmű, hogy a csigás műszerek szerelése nem a kezdőknek való. Természetesen a sokadik tekerő karbantartása után írom e sorokat! A legtöbb orsó bizony különböző! Hol kevesebb, hol több bennük a hézagoló alátét, a csapágy, a rugós alkatrész és még sorolhatnám. A dobozban található ábra tehát nagy segítség lehet az összeszerelésnél is. És most, hogy a By Döme TEAM FEEDER Gold Serie 6000 is egyben van, jöhetnek az utolsó gondolatok!
Az elköszönés előtt elmesélek egy rövid történetet. Egy közösségi oldalon megkérdezte egyszer egy horgász, hogy miként kell levenni az orsó dobjáról a fékcsillagot. Sokan kigúnyolták és horgásztárshoz nem méltó jelzőkkel illették ahelyett, hogy segítettek volna neki. Lehet, hogy az illető életében először fogott orsót a kezébe! Én viszont tisztelem a horgásztársat, mert ahelyett, hogy meggondolatlanul hozzáfogott volna a fékcsillag leszedéséhez, inkább kérdezett, és nem csinált butaságot! Mivel nem érthet mindenki mindenhez, nem kellene viszonyítási alap nélkül véleményt nyilvánítani! Tételezzük fel, hogy az orsókhoz kevésbé értő horgász az egészségügyben dolgozik, és más embereken segít! Segítsünk hát egymásnak a kötekedés helyett, hiszen tapasztalatainkat átadva más is sikeresebb lehet a horgászatban!
Számomra ismeretlen horgászok kérdezték, hogy vállalom-e az orsójuk karbantartását. Mivel csak a barátaim és a saját műszereim karbantartásával foglalkozom a szabadidőmben, illetve alkalmanként bemutatókat készítek régi és új tekerőkről, a válaszom: nem. Mert nem vagyok szervizben dolgozó szakember, bár jó ideje szerelek már peremfutó orsókat, és amit az évek során szereztem, az egyértelműen a gyakorlati tapasztalat. A témával kapcsolatos kérdésekre viszont szívesen válaszolok, ha tudok, tehát amennyiben kérdésetek van, keressetek bátran, illetve további információkat és képeket találhattok korábbi írásaimban, valamint egy kiváló szakember, Benyhe János cikkeiben is! Remélem, hogy a mostani útmutatóval tudtam segíteni! Sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek, és hadd recsegjen fárasztás közben a hibátlanul működő orsó!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
