Egy korábbi sorozatomban már írtam az orsókarbantartás alapjairól. Most egy gyakorlatiasabb, szintén kétrészes cikksorozattal készültem nektek. Egy használt orsó szervizelését fogom bemutatni a legapróbb részletekig.
Legyen egy orsó bármilyen modern, csak akkor fog hosszú évekig megfelelően működni, ha időnként alapos karbantartásban részesül. Egy egyszerű karbantartás akár otthon is elvégezhető, most azonban jobban belemegyek minden apró részletbe, ezért csak azoknak ajánlom megkísérelni az itt leírtakat, akik kellő tapasztalattal rendelkeznek! Más esetben érdemes a komolyabb javításokat a szakszervizre bízni!
Régóta használom ezt az 50-es Okumát. Egyszerű, megbízható és több éve kapható a Haldorádó kínálatában. Még feederbotjaim beszerzése előtt vásároltam ezt a nyeletőfékes modellt. A fenekező és a bojlis horgászok számára lehet igazán jó választás, ugyanis nem feeder orsóról van szó. Mély dobbal látták el, és a rajta lévő műanyag alkatrész sajnos nem alkalmas a kiakasztott zsinórklipszes technikához. Picit nehezebb orsó, ettől függetlenül nagyon szeretem. Természetesen a feederbotokon is megállja a helyét, én a method feederes horgászataimnál használom leginkább. Van már benne pár kiló hal, és most elérkezett a karbantartás ideje!
Egy porvédőt építettek ennek az orsónak a fékrendszerébe, így a lamellák még tiszták és kellően zsírosak. Ilyenkor nincs velük teendő. A koszos, esetleg letapadó féket alaposan meg kell tisztítani és újra kell kenni. A fékcsillag belsejét is érdemes megnézni! Két csavar eltávolítása után bontható az egység.
A sokat használt orsóknál az éves karbantartás ajánlott. Ilyenek például a pergető orsók. Egy nyeletőfékes modell jóval kevesebbet dolgozik, így nem feltétlenül szükséges olyan gyakran szétszedni. Több jel utalhat egyébként arra, hogy itt az ideje egy alapos átnézésnek. Egy rendetlenkedő fék vagy zajos csapágy nagyon bosszantó tud lenni, de a hajtókar kotyogása is arra utal, hogy az orsót rendbe kell tenni.
A biztosító csavar eltávolítása után az anyacsavart kell levenni, majd a rotor leszedhető. Vigyázat! Az anya szinte mindig balmenetes! Ellenkező irányba kell húzni, illetve lazítani, mint a hagyományos csavarokat. Feszegetni, túlhúzni tilos, mert nem várt következményekkel járhat!
Óvatosan kell eljárni a folyamat során, mert a rugó kipattanhat, és a visszarakása nagyon nehéz! A csuklók környékét sűrű olajjal többször is célszerű megkenni, mert fennáll a folyamatos kopás veszélye. A homokos vagy poros helyek nem kímélik ezt a részt.
A rotorral és részeivel további teendő nincs. Következik az orsóház szétszerelése. Nyeletőfékes modellek esetén először a nyeletőfék kapcsolóját vagy annak egy részét kell eltávolítani. Ezen a típuson egy elemből áll a kapcsoló, ezért csak nagyon óvatosan szabad levenni! Egy célszerszámmal megoldható, de az erőskezűek ujjal is le tudják pattintani a feszes alkatrészt. Ezután már csak néhány csavart kell meglazítani, és a fedél is levehető, de csak lassan, mert egy gumitömítés található alatta.
Sok bosszúságot okozhat, ha a nyeletőfék átváltó mechanizmusa szétugrik, kezdő szerelők ezt aligha tudják összerakni! A tányérkerék sem vehető ki akárhogy ebből az orsóból, ugyanis a nyeletőfék átváltása is szükséges lehet hozzá. A visszaforgásgátló kapcsolója felett pedig egy rugó található, amit az orsóház másik oldala rögzít, ezért vigyázni kell vele, mert még a szoba másik sarkában köt ki!
A dobtengely eltávolítása után már nem okozhat nehézséget az alkatrészek kiszerelése. Gond nélkül kijön a tányérkerék és a bal oldali csapágy, a dobemelő kulissza, valamint a dobemelő fogaskerék. Ezután már hozzá lehet férni a többi részhez, és a jobb oldali csapágy is kivehető.
A sorozat következő részében az orsó belső szerkezetének tisztításáról és kenéséről, a csapágyak hézagolásáról, valamint az összeszerelésről lesz szó.
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
