A folytatásban az orsók belső szerkezetével, a működési elvekkel, az alkatrészek karbantartásával és az összeszereléssel kapcsolatos kérdésekre kaphattok választ, illetve további érdekességekről is olvashattok. Egy jól működő tekerő mindig mosolyt csal az arcunkra! Használjuk hát ki a hideg, téli napokat kedvenc műszereink tisztítására és karbantartására, hogy felkészülten és persze sikeresen kezdhessük a következő szezont!
Ahogy az előző részben, a kérdéseket ezúttal is megtaláljátok a képek alatti leírásokban, a válaszokat pedig a bejegyzésekben olvashatjátok. Mielőtt azonban az utolsó csavar is a helyére kerülne, ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy a modern orsók szereléséhez nélkülözhetetlen a gyakorlati tapasztalat, és a megfelelő szerszámok is kellenek hozzá! Aki tehát bizonytalan, forduljon bátran szakszervizhez! Egy megfontolt horgász jól működő tekerőt szeretne, nem pedig szanaszét heverő alkatrészeket!
A kulisszás mechanizmus másik elnevezése S-Curve vagy S-Stroke dobemelő rendszer. Neve a dobemelő fogaskeréken található, speciális kialakítású alkatrészből ered. E speciális elem belsejében ugyanis egy „S” alakú mélyedés van, és gyakran használják rá a dobemelő kulissza vagy csúszka kifejezést. Ha kulisszás rendszerről van szó, a dobemelés rendszerint gyorsabb, és ez általában a kedvezőbb árú modellekre jellemző. A drágább műszerekbe leggyakrabban csigatengelyt építenek, amelytől lassabb lesz a dobemelés. A lassabb dobemelés eredménye pedig a szebb zsinórkép! Egy másik alapvető különbség a karbantartásnál figyelhető meg: a kulisszás tekerők tányérkerekét általában csak a dobtengely eltávolítása után lehet kivenni, a csigatengelyes orsóknál viszont gyakran eltávolítható a tányérkerék a dobtengely kiszerelése nélkül. Egyes műszerekben lehetnek ovális fogaskerekek is, vagy más szokatlan kialakítású alkatrészek.
Egy egyszerű, de praktikus megoldásról van szó. A kilincsmű egy fogakkal rendelkező kerékből és egy tengely körül elforduló kilincsből áll, amely úgy van kialakítva, hogy éppen beleillik a kilincskerék fogárkába. A visszaforgásgátló bekapcsolása után az orsóban ezt a kilincset egy rugó kényszeríti a fogárokba. Ebben az esetben a hajtókart csak előre lehet tekerni. A visszaforgásgátló kikapcsolása után a kilincs felemelkedik a fogárokból, ezután pedig előre és hátra is lehet tekerni a hajtókart. A kilincskerekes tekerőkön feltüntetett csapágyszámnál nincs „+1”, utóbbi csak a tűgörgős visszaforgásgátlóval szerelt modellekre jellemző. A kilincskerekes rendszer előnye az egyszerűsége, hiszen időtálló, „hátránya”, hogy mindig kottyan egyet az orsó, amikor a kilincs a kilincskerékbe akad. A kilincskerék a régi műszerekben általában a házban található valamelyik alkatrészen, és a veterán darabokra szinte kivétel nélkül jellemző egy kattogó hang a bekapcsolt visszaforgásgátló használatakor, hiszen a mechanizmusuk még kezdetleges. A modernebb orsók kilincskerekét gyakran a rotor belsejében alakítják ki és nem jellemző rájuk a kattogás. A kép bal oldalán egy kilincsmű, a jobb oldalán pedig a rotor belsejében kialakított kilincskerék látható.
A tűgörgős visszaforgásgátló megakadályozza a terhelési körülmények miatti irányváltást. A blokkba épített görgők (lásd a képen) önálló egységet alkotnak. Maga a blokk a görgőkből, a görgőkosárból és a görgőpályából áll. A blokkot pedig a legtöbb esetben egy olyan műanyag alkatrész zárja le, amelyhez a gyártás során egy rugót rögzítenek, amely összeköttetésben van a visszaforgásgátló kapcsolójával. Így működik tehát ez a sok mai orsóban megtalálható rendszer. Ha a bekapcsolt mechanizmus hibátlan, a hajtókar nem kottyan, azonnal megáll. Bár ritkák, de vannak olyan modellek is, amelyekben nincs kapcsoló, ezért a visszaforgásgátló rendszerük folyamatosan működik. A tekerőkön feltüntetett „+1” csapágy mindig a tűgörgős visszaforgásgátlóra utal.
Elsősorban arra, hogy nem szabad bekenni zsírral, mert a blokkba került sűrűbb kenőanyagtól a görgők nem tudják megfelelően ellátni funkciójukat! Ha a bekapcsolás után egy tűgörgős orsó hajtókarja hátrafelé kottyan vagy meg sem áll, akkor minden bizonnyal ez a hibája és ki kell tisztítani a visszaforgásgátlóját. Az egység szervizelése pedig az apró alkatrészek miatt körülményesés és időigényes! A karbantartásnál maximum egy kevéske olaj kerülhet a rendszerbe és az is fontos, hogy nem szabad fordítva visszarakni, mert úgy nem lehetne a hajtókart előre tekerni a bekapcsolás után (előreforgás-gátló lenne belőle). A görgőpályán található három pötty (lásd a képen) egyébként segít eligazodni: a jelöléseknek az összerakáskor mindig felül kell lenni! A tűgörgős rendszer fontos része az orsónak, tehát a karbantartásánál is fontos, hogy óvatosan járjanak el! Szétszedni persze csak akkor érdemes az egységet, ha valóban szükséges. Az összeszereléskor először egyesével el kell helyezni a görgőket a kosárban, majd a görgőpálya következik, végül pedig a blokkot lezáró műanyag alkatrész.
Valószínűleg azért, mert eltörött a kapcsolóhoz csatlakozó alkatrészek valamelyike és/vagy lepattant az ottani spirálrugó, emiatt megszűnt a kontaktus a kapcsoló és a visszaforgásgátló között. Ritkább esetben a rugó eltörése is okozhatja a hibát. Van egy torziós rugó is a kapcsolónál, amellyel nem nagyon szokott gond lenni, és amennyiben minden rendben van, nem is célszerű a karbantartáskor hozzányúlni! Más esetben az előző kérdésnél említett problémáról van szó: a görgők beragadtak. Az adott alkatrész vagy alkatrészek tisztításával, cseréjével szerencsére orvosolható a probléma, de meg is előzhető rendeltetésszerű használattal, valamint a mozgó alkatrészek kenésével. Némi zsír a kapcsolóhoz és a rugókhoz ebben az esetben bőven elegendő, de ismétlem, a visszaforgásgátlóba tilos zsírt kenni, csak egy kevéske olaj kerülhet bele! Erre olykor a blokkon feltüntetett „NO GREASE” felirat is figyelmeztet!
Minél több a csapágy egy műszerben, annál jobb – szokták mondani. Van benne igazság, de fontosak egy tekerő illesztései, az alkatrészek minősége, a kenőanyagok mennyisége, no meg persze az is, hogy a csapágyak száma valóban annyi legyen, amennyit az orsón feltüntetnek! Ha egy műszer jó minőségű alkatrészekből áll, kulisszás dobemelő rendszer van benne és legalább 5 + 1 csapággyal szerelték, már bőven megfelelhet a komolyabb elvárásoknak. Csigatengelyes orsóknál eleve nem szokott a csapágyszám alacsony lenni. Hétköznapi használatra pedig a kevesebb csapágyat tartalmazó modellek is ideálisak lehetnek. A tekerők csapágyainak számát persze lehet növelni, ha esetleg az a cél (lásd később).
Az elmúlt években sokat foglalkoztam ezekkel az alkatrészekkel, hiszen sok tekerőt szervizeltem már. Az orsók alkatrészeinek zöme nem dolgozik magas fordulaton, tehát bizonyos helyeken a jó minőségű perselyek is hatékonyak lehetnek. Persze a legtöbb horgász elítéli a perselyek használatát és kizárólag a csapágyakra esküszik. A perselyek leggyakrabban poliamidból készülnek, amely egy strapabíró műanyag. Egyes modellekbe bronz perselyeket szerelnek, de a műanyag alkatrészek gyakoribbak manapság. Egy persely jól bezsírozva hosszú évekig szolgálhat egy műszerben. Vannak olyan perselyek, amelyek nem forognak, mert fix helyük van az orsóházban. A legtöbb viszont siklócsapágyként működik. Mivel szabvány méretűek, bármikor beszerelhető a helyükre egy-egy golyóscsapágy. A csapágyak lehetnek nyitottak vagy zártak. A nyitott csapágy könnyebben szennyeződik, de tisztítható és újrakenhető. A mindkét oldalon zárt csapágy („2Z” csapágy) nehezen lesz koszos, és már a gyártásnál ellátják kenőanyaggal. Utóbbi típust építik a legtöbb modellbe manapság, és szinte örök!
Ha valaki sokat horgászik, és a tekerője is sokat dolgozik, akkor igen, érdemes cserélni. Ha egy horgász csak néhány hétvégét tud a vízparton tölteni, akkor nem szükséges. Persze a csere elsősorban ízlés dolga. Bármi is legyen a döntés, célszerű megfontolni, mert egy olcsóbb műszerben minden bizonnyal még azelőtt fog egy másik alkatrész (pl. recsegő) tönkremenni, mielőtt a persellyel bármi komoly probléma lenne. Egyesek szerint a házba szerelt persely keményebb anyagból van, mint a tányérkerék, tehát koptathatja azt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban az orsóba jutó porszemcséket, amelyeknek valóban komoly a koptató hatása! A korábbi karbantartásoknál egyébként még nem találkoztam olyan tányérkerékkel, amelynél a persely nagyobb kárt okozott volna, gyakrabban figyeltem meg a persely belsejének kopását. Figyelem! Ha a bronz csigánál, a tűgörgős visszaforgásgátló előtt nyitott csapágy van, mindenképpen ajánlott a csere, mert a csapágyból a visszaforgásgátlóba szivároghat a zsír! A csapágyak mérete tolómérővel könnyen levehető, illetve sok esetben a csapágyon feltüntetett szám is utalhat a méretre.
Ha a lötyögés/kotyogás mértéke nem komoly, minden bizonnyal segíthet egy hézagolás. A házba épített golyóscsapágyak környékét vékonyan be kell kenni körömlakkal, ez kitölti a hézagokat, illetve a tányérkeréken lévő alátétekkel is lehet variálni. Ha nagymértékű a hajtókar holtjátéka, sajnos a műszerben lévő kopás is nagymértékű. Ilyenkor az alkatrészek cseréje lehet talán jó megoldás, de a megelőzés egyértelműen a legfontosabb! Néha előfordulhat, hogy a hajtókar csuklójánál lévő rögzítő meglazul, így azt kell javítani. A fogantyú kenése ne maradjon el, mert ha odafigyelnek rá, nem nyikorog, és nem kopik el a belseje idő előtt.
A válasz egyértelmű: minden bizonnyal alkatrészt vagy alkatrészeket kell cserélni! Rendeltetésszerű használat közben azért ilyen komoly probléma nem következhet be! Görbe dobtengelyt szerencsére még nem láttam, bár előfordulhat, hogy letörik, pl. a tányérkerékről néhány fog, és a törmelék a többi fogaskerék közé szorul.
Ha a tányérkerék és/vagy egy másik dobemelésért felelős alkatrész széthullik, a dobtengely nem fog mozogni. Az olcsó, gyenge minőségű anyagokból készült tekerőknél fordulhat ez elő, tehát nem érdemes a legolcsóbb modelleket megvásárolni, mert azok nagy része csak kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmas még hétköznapi horgászatra sem! Volt már „szerencsém” olyan tekerőhöz, amelyben darabokra hullott minden fogaskerék! Valószínűleg spiáterből készültek a belső alkatrészei, noha e gyenge fémötvözet orsóba nem való! A javítás ilyenkor tehát értelmetlen (túl sokba kerülne), de szerencsésebb helyzetben megoldható, pl. akkor, amikor csak a tengelyt rögzítő csavart/csavarokat kell a helyére tenni, vagy egy másik rögzítő elemnél van a hiba.
Egy tekerő akkor fut túl könnyen, ha kevés benne a zsír, vagy ha egyáltalán nincs benne. A kenőanyag pótlása biztosan jó megoldás lesz ebben az esetben, de azért érzéssel! Célszerű a kenés előtt átnézni, majd beállítani a műszer fontosabb részeit, sok kellemetlenséget lehet ezzel megelőzni!
Lehet a probléma forrása az ideálisnál sűrűbb zsír, az orsóház csavarjainak túlhúzása, valamint a tányérkeréken található alátétek vastagsága. Kemény zsírt nem szabad használni finom műszerek karbantartásához! A ház csavarjait az összerakáskor nem túl erősen, érzéssel kell meghúzni, mert ellenkező esetben biztosan szorulni fognak a belső alkatrészek, illetve a tányérkerék hézagolásánál csak a megfelelő vastagságú alátéteket szabad beszerelni! Az alkatrészek megfelelő illeszkedése is fontos, és ajánlott kerülni a csavarok fejének rongálását!
Érdemes ilyenkor elvégezni egy alapos belső tisztítást, hézagolást, beállítást, majd egy újrakenést. A tekerők általában akkor adnak ki rendellenes hangot, amikor a belső alkatrészek kopás, deformálódás vagy rossz beállítás miatt nem a megfelelő helyen/helyeken, vagy nem a megfelelő módon érintkeznek egymással. A műszerbe jutott szennyeződések, pl. homokszemcsék súrlódó hangját persze könnyű felismerni. Utóbbira megfelelő gyógyír az egyszerűbb, általános karbantartás.
Azért, mert a nyeletőfék hangját adó alkatrész elkopott vagy eltörött. Ha a műszerre még érvényes a garancia, a szervizben szerencsére ingyen javítják ezt a problémát. A legtöbb modellnél egyébként egy kis fém lapocska adja ki a jellegzetes, recsegő/kattogó hangot. Célszerű a mechanizmus alkatrészeit a karbantartásnál bezsírozni annak érdekében, hogy mindegyik időtálló legyen. A képen egy jó minőségű, teljesen ép recsegő látható.
Ebben az esetben is a hangadásért felelős alkatrész meghibásodása a probléma forrása, bár a tekerőgomb kattogásának megszűnése ritkábban fordul elő. Nem kell persze sajnálni az időt a tekerőgombnál lévő alkatrészek kenésére sem!
A nyeletőfék szabályzójában is lamellák vannak, csak kisebb méretűek, mint az első fékben. A letapadást egy alapos tisztítás és zsírozás biztosan megszünteti, netán szükséges lehet az ottani alátétek sorjázása is. Ha ezután sem javul a helyzet, akkor a lamellák cseréje lesz a megfelelő megoldás.
A nyeletőfék összetett egység, rendszerint több alkatrészből áll. Meghibásodásának oka lehet egy rugó kiakadása (ritkábban törése), illetve egy másik alkatrész deformálódása vagy törése. A modern tekerők nagy részébe viszont időtálló alkatrészeket építenek a nyeletőfék kapcsolójához, tehát a rendeltetésszerű használaton van most elsősorban a hangsúly! A visszaváltáshoz ugyanis a hajtókart célszerű használni, így az egységet nem éri komolyabb terhelés! A mechanizmus alkatrészeinek kenését sem érdemes elhanyagolni! Aki még nem használt nyeletőfékes orsót és bizonytalan, de szeretne egyet, kérdezzen nyugodtan, pl. a vásárláskor a horgászboltban, hiszen kérdezni nem szégyen! Olykor egy kis odafigyelés is elég ahhoz, hogy kedvenc horgászeszközünk sokáig szolgáljon!
A dobtengely karbantartása nem bonyolult. A legfontosabb, hogy a házon kívüli részét időnként ellenőrizni, tisztítani és olajozni kell, így elkerülhető hogy szennyeződés jusson a bronz csigába és a megfelelő kenéssel a működés is megfelelő lesz, illetve az alkatrészek sem kopnak el, szinte örök életűek lesznek! A régi olaj ebben az esetben könnyen letörölhető. A nagyobb karbantartás során pedig egy alapos tisztítás után finoman be kell vonni az alkatrészt a célnak megfelelő olajjal (a zsír a sűrűsége miatt itt nem ideális), illetve vigyázni kell, hogy ne sérüljön meg a felülete. A tisztességesen karbantartott dobtengely komolyabb ellenállás nélkül tud mozogni a bronz csigában, biztosítva ezzel az orsó megfelelő működését és sima futását.
A dobtengely lötyögését egyértelműen a nagymértékű kopás és/vagy a belső alkatrészek meglazulása, meghibásodása okozza. Megelőzni sokkal könnyebb ezt a hibát, mint utólag javítani, hiszen ebben az esetben a hiba komoly is lehet! A lötyögő dobtengely ugyanis kárt tehet a belső alkatrészekben és kétségkívül cserélni kell majd a tekerő meghibásodott részeit, sőt indokolttá válhat egy új műszer beszerzése! A tengely megfelelő karbantartása valóban fontos, hiszen az orsó egyik fő alkatrészében, a bronz csigában mozog. A dobtengely rögzítő csavarjának/csavarjainak ellenőrzése sem maradhat el a karbantartásnál! Érdemes csavarrögzítőt használni (lásd később), ezzel megelőzhető, hogy meglazuljon. Fontos a csiga belsejének tisztítása is!
Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni! Egy minimális holtjáték ugyanis minden műszerre jellemző és teljesen normális. Ha nem lenne holtjáték egy tekerőben, valószínűleg nem is lehetne megfelelően használni, mert szorulnának az alkatrészei. A kulisszás dobemeléssel szerelt új modellek dobtengelyének normális esetben is van egy minimális holtjátéka előre-hátra, a csigatengelyes orsók tengelyének szintén. Sőt, sokszor nagyobb a csigatengelyes tekerők dobtengelyének gyári holtjátéka! A nyeletőfékes típusok dobtengelyének általában előre-hátra, illetve jobbra-balra is van holtjátéka, méghozzá pont a nyeletőfék rendszerük miatt! A holtjátékuk pedig a jobb-bal oldali irányban rendszerint nagyobb. A hátsó fékes, a harcifékes és a nyeletőfékes orsók előnye egyébként, hogy a dobtengelyüket nemcsak a bronz csiga és a dobemelő rendszer egyik eleme, hanem a hátsó szabályzó is tartja: tulajdonképpen végigéri a hosszú alkatrész a házat. Ha a dobtengely holtjátéka a normálisnál nagyobb mértékű, nem lehet kérdés, hogy kopásról vagy az alkatrészek meglazulásáról, meghibásodásáról van szó. A holtjáték természetesen előfordul más helyeken is, pl. a tányérkeréknél, ahol eleve lennie kell hézagnak!
Különböző oldószerekkel lehet a leghatékonyabban orsóalkatrészeket tisztítani, de nem árt az óvatosság! A szerves oldószerek egy része pl. feloldhat bizonyos lamellákat és más, nem fém alkatrészeket is! A kerékpárboltokban kapható zsíroldó is jó lehet, illetve a langyos víz, a mosószer és a fogkefe kombinációja sem rossz választás a munkához. Érdemes kipróbálni a mosószert kitűnően helyettesítő Ultra Derm kéztisztító krémet is, illetve néha elég letörölni a szennyeződést egy-egy alkatrészről. Egy fültisztító pálcikával pedig könnyen hozzá lehet férni a szűkös helyekhez, akár az orsó házában is. Figyelem! Zárt csapágyat oldószerbe tenni tilos!
Alkalmanként előfordulhat, hogy meglazul egy-egy csavar az orsóban. A karbantartás során tehát indokolt a csavarok ellenőrzése és meghúzása, valamint azt sem árt megfigyelni, hogy mely csavaroknál használnak már gyárilag rögzítőt. A zsinórvezető görgő és a dobtengely csavarjának menetén szinte mindig észrevehető egy kék színű anyag, amely rögzítőként funkcionál. Fontos, hogy a kék csavarrögzítő közepes szilárdságú, így lehetővé teszi az alkatrészek kéziszerszámokkal történő szétszerelését és hatékonyan használható a kenőanyagokkal enyhén szennyezett felületeken is. Célja, hogy megakadályozza a vibráció által okozott lazulást. Érdemes tehát használni szükség esetén, de érzéssel, mert jóból is megárt a sok! Figyelem! Van piros és zöld színű csavarrögzítő is, amelyeket orsóknál alkalmazni tilos! Mivel száradás után igen nagy a szilárdságuk, általában csak hevítés után oldhatók, tehát egy finom műszerben helyük nincs! A kék színű csavarrögzítő oldó nyomatéka lényegesen kisebb, ezt használják a gyártásnál is, de kapható egy lila változat is, amely kis szilárdságú és szintén ideális a finom munkákhoz. A csavarrögzítők címkéjén feltüntetett számok szintén segíthetnek a választásban. Mindig a célnak megfelelő anyag a legjobb választás, nem célszerű tehát spórolni rajta, de ha nincs más, lehet használni nagyon kis mennyiségben pillanatragasztót vagy némi körömlakkot is. A pillanatragasztóval viszont tényleg óvatosan kell bánni! Fontos még, hogy egy csavart nem szabad nagy erővel meghúzni, mert a menet megszakadhat, sőt károsodhat vagy leszakadhat a csavar feje is! Nincs mese, oda kell figyelni! Az odafigyelés ingyen van és egy cseppet sem rossz, pl. az, amikor nem forog el a csavar az orsóház fedelének rögzítésekor.
Egy rövid válasz a kérdésre: vagy könnyen, vagy nehezen, vagy sehogy! Ha a szétszereléskor minden apró részletre odafigyelnek és nem nyúlnak hozzá indokolatlanul rugós mechanizmusokhoz, akkor viszonylag könnyen rakható össze egy műszer. Ha a tekerő alkatrészei szanaszét, rendezetlenül vagy törötten hevernek az asztalon, netán a földön is, kétségkívül nagyon nehéz lesz vagy kudarcba fullad majd az összeszerelés! Korábbi írásaimban több helyen is felhívtam a figyelmet az apró részletekre, tehát a fontosabb információkat tartalmazza az orsók karbantartásával, valamint a tesztekkel kapcsolatos cikkeim nagy része. Ettől függetlenül persze egy olyan kérdésről van szó, amelyet nem lehet néhány mondatban megválaszolni! Egy másik írásomban ezért részletesen mutatom be horgásztársaimnak az orsók összeszerelésének módját, címe: „Útmutató az orsók összeszereléséhez”.
Kidobni semmi esetre sem nem érdemes egy régi műszert, hiszen egyes gyűjtők pont a retro darabokat keresik. Nemes gesztus lehet egy használt, de a célnak megfelelő orsó ajándékba adása. Ha valaki eladásra és további használatra kínál egy tekerőt, mindenképpen tisztelje meg horgásztársait azzal, hogy korrekt darabot hirdet meg! Ha valóban sok a hibája, el is lehet a tekerőt bontani, majd félre lehet tenni a jobb állapotú alkatrészeit. Olykor igazi kincs egy ki nem dobott csavar, csapágy, alátét, rugó vagy bármi más apróság!
Ezúttal is ajánlanám a kedves olvasóknak Benyhe János remek írásait, és ne feledjétek, hogy egy tekerő otthoni szerelése, módosítása a garancia elvesztésével jár! Utolsó gondolatom természetesen a szokásos jókívánság. Jól működő orsókat, szép időt és sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
