Horgászfelszereléseink akkor szolgálnak minket igazán sokáig, ha rendeltetésszerűen használjuk őket, és ha időnként alapos karbantartásban részesülnek. A horgászbotok tisztítása és az orsók szervizelése is egyaránt fontos feladat. Korábban már bemutattam nektek az orsókarbantartás alapjait és folyamatát, a mostani részekben pedig a tekerők működésével, valamint a szervizeléssel kapcsolatos kérdésekre szeretnék válaszolni. Vágjunk bele!
Az orsók karbantartása összetett folyamat, főleg a modern eszközök szervizelése során merülhetnek fel kérdések. Több horgász is megkeresett az utóbbi időben és kért tanácsot a karbantartással kapcsolatban. Összegyűjtöttem tehát a lehető legtöbb kérdést és e cikksorozatomban igyekeztem mindegyikre választ adni. A kérdéseket megtaláljátok a képek alatti leírásokban, a válaszokat pedig a bejegyzésekben olvashatjátok. Úgy gondolom, hogy az orsókarbantartás egy olyan téma, amelyről mindig lehet valami hasznosat írni, ezért ne is húzzuk az időt: kezdjük a karbantartás eszközeivel, folytassuk a fékcsillaggal és haladjunk szépen sorjában!
Ha valaki nem rendelkezik az alapvető ismeretekkel, akkor azt tudom tanácsolni, hogy bízza a karbantartást szakszervizre vagy kezdje fokozatosan a folyamatot úgy, hogy először egy olyan orsón kísérletezik, amelyet már nem használ! Az alapvető ismeretek nélkül nekiállni a szerelésnek pusztán spórolási szándékkal több, mint bátorság! A modern orsók igazán finom műszerek és nagy részük tele van olyan mechanizmusokkal, amelyek karbantartását lehetetlen néhány egyszerű szerszámmal megoldani. Egy tekerő szétszedése mindig egyszerűbb, mint az összerakása, és aki már sikeresen elvégezte néhány modell karbantartását, bizonyára tisztában van azzal, hogy milyen fontosak a fentebb leírt sorok! Ahhoz, hogy összeszerelés is legyen a szétszedés után, nem árt alaposan tanulmányozni az orsóhoz mellékelt ábrát, többféle szerszámot beszerezni és a szervizelés közben fényképeket készíteni! A különböző méretű és típusú csavarhúzók nélkülözhetetlenek, valamint fogók, pipakulcsok, csipesz/csipeszek és egyéb kisebb szerszámok (pl. ecsetek) is kellenek a karbantartáshoz. A legjobb megoldás egy műszerész csavarhúzó készlet beszerzése, ebből egyszer kell jó minőségűt vásárolni, és az garantáltan kitart majd hosszú évekig. A megfelelő kenőanyagok legalább olyan fontosak, mint az alapvető ismeretek és a szerszámok.
Manapság hatalmas a kínálat a jobbnál jobb minőségű kenőanyagokból. Az orsókhoz azonban nem lehet használni akármit! A horgászboltokban és az áruházakban kapható orsózsír és -olaj az egyik legjobb választás, hiszen e termékek kifejezetten a karbantartáshoz készülnek. Az egyéb, nem túl kemény, jól kenhető és a felületekhez jól tapadó zsírokat is érdemes használni. Én pl. szívesen és nagy megelégedéssel használom a fűkaszák szöghajtásához gyártott zsírt a műszerekhez, hiszen e kenőanyag a fentebb leírt kritériumoknak tökéletesen megfelel, ráadásul lítium tartalma miatt igazán jó kenést biztosít. Szervizeltem már tekerőt EP adalékot tartalmazó zsírral is, és az is nagyon bevált. Igazából több remek minőségű kenőanyagot is fel lehetne sorolni, a legfontosabb az, hogy semmi esetre se legyen kemény a zsír, mert az nem tesz jót a műszereknek! Olajból szintén van többféle, nekem a kissé sűrűbb műszerolaj vagy gépolaj vált be.
Egy hétköznapi horgászatra vásárolt orsón nem szükséges minden évben elvégezni a karbantartást. Egy konkrét példa: adott egy három éves nyeletőfékes modell, amelyet kb. 25-30 alkalommal használt a tulajdonosa az első évben. A tekerő a vásárláskor hibátlanul működött, a gyárban elegendő mennyiségű zsírral látták el, tehát nem volt vele probléma a szezonban, csak annyi volt vele a teendő, hogy néha le kellett róla törölgetni a koszt. A következő két év után már lehetett érezni az orsó futásán némi változást, tehát eljött a karbantartás ideje: egy alapos belső tisztítás és szervizelés után a műszer úgy működött, mint új korában. Az is meghatározó, hogy a tekerőt milyen horgászmódszerhez használják. Egy pergető és egy match orsó pl. sokkal többet dolgozik egy szezonban, mint egy nyeletőfékes modell, tehát szükséges lehet az éves karbantartásuk. Ha valaki rendszeresen horgászik és versenyekre is jár, mindenképpen ajánlott a gyakoribb szervizelés.
Ha a hiba rendeltetésszerű használat közben következett be, és az orsóra még van garancia, akkor el kell vinni a terméket oda, ahol vásárolták, és a szakszervizben elvégzik a javítást. Egy konkrét példa: adott egy fél éves nyeletőfékes tekerő, de az egyik horgászatnál elment a nyeletőfék hangja, méghozzá akkor, amikor egy hal elkezdte húzni a zsinórt. A műszert tehát rendeltetésszerűen használta a tulajdonosa, és mivel csak fél éves, még érvényes rá a garancia. Egy ilyen esetben valószínűleg csak egy kis fém lapkát kell majd kicserélni az orsóban, szóval, nem is nagy a probléma. Ha egy hiba figyelmetlenség vagy nem rendeltetésszerű használat miatt következett be, akkor már más a helyzet. Ismét egy konkrét példa: adott egy új első fékes feeder orsó, de a tulajdonosa nem figyelt oda a pakoláskor és eltörte a tekerő talpát. Rendeltetésszerű használat során ez aligha fordulhat elő, tehát a műszert nagy valószínűséggel csak egy adott összegért lehet majd megjavítatni.
Előfordulhat, hogy egy új modell gyárilag nem kap elég kenőanyagot vagy esetleg nem elég pontos a beállítása. Ha egy új orsó túl könnyen fut és/vagy akadozik a fékrendszere, egészen biztos, hogy kevés benne a zsír, tehát mindenképpen szükséges lehet az átnézés, a beállítás és egy kisebb karbantartás. Figyelem! Egy újonnan vásárolt tekerő otthoni szétszedése a garancia elvesztésével jár!
A hiba okát egyértelműen a fékcsillag belsejében vagy annak alsó részén kell keresni. A legtöbb modern orsó fékcsillagjában a recsegő/kattogó hangot egy olyan műanyag vagy fém alkatrész adja, amely egy fogazott tárcsával, alátéttel vagy más hasonló alkatrésszel érintkezik. Az idő múlásával ez a kis elem elkophat vagy eltörhet, ha gyengébb anyagból van. A fékcsillag mozgó alkatrészeit érdemes bekenni évente legalább egyszer jó minőségű zsírral, ezzel a kopás mértéke csökkenthető. Ha a kenés ellenére is elkopik vagy eltörik a recsegő, akkor jobb esetben segíthet egy kis barkácsolás (pl. ha van rá lehetőség, a recsegő pótolható egy otthon készített alkatrésszel), rosszabb esetben pedig a fékcsillag cseréje lesz a megoldás.
Valószínűleg azért, mert a féklamellák nem kaptak elég kenőanyagot. Sajnos ez nem ritka dolog, de könnyen orvosolható. Már az orsó gyártásánál is előfordulhat, hogy nem kenik be a fékrendszerét rendesen. Ebben az esetben egész egyszerűen csak le kell tekerni a fékcsillagot, ki kell venni a lamellákat, majd egy alapos zsírozás után vissza kell őket rakni, de fontos, hogy a megfelelő sorrendben! Ritkán előforduló hiba, hogy a lamellák közötti fém alátétek szélén sorja marad, amelyet el kell távolítani. Ha egyik megoldás után sem javul a fékrendszer, akkor a lamellákat cserélni kell.
Ha a fékcsillagban rugó van, a lamellák pedig filcből készültek és több tekeréssel, tág határok között lehet állítani a fékerőt, akkor hosszú utas rendszerről beszélünk. Abban az esetben, amikor a fékcsillag belseje tömör, a lamellák pedig keményebb anyagból vannak (pl. kevlárból vagy teflonból), gyorsfékes orsóról van szó. A gyorsfékes modelleknél egy fordulaton belül már nyitható vagy zárható a rendszer. Amikor a fékcsillagba épített rugó erősebb az átlagosnál, és így rövidül le a fékút, fél-gyorsfékes megoldásról beszélünk.
Természetesen, és többféle megoldás is van rá. Én a fékcsillagban található rugó kiszerelését ajánlom, majd egy, a rugóhoz hasonló méretű persely beszerelése után már kész is a gyorsfékes orsó. Ha valaki további részletekre kíváncsi, az „Egy praktika, amivel a hagyományos első fékes orsó gyorsfékessé alakítható” című írásomban találhat még információkat.
A gond nem más, mint a dob alján található recsegő meghibásodása. Egy elég pici mechanizmusról beszélünk, de szerencsére könnyű hozzáférni. A dob levétele után már látszani fog, hogy pontosan mi a hibásodott meg. Kopás, törés, a recsegő deformálódása, egy pici csavar meglazulása, illetve egy apró rugó kiakadása is okozhatja a problémát. Ajánlott a dob alján található alkatrészeket is bezsírozni a karbantartás során, valamint célszerű ellenőrizni, hogy kellően szorosak-e az elemeket rögzítő csavarok. Ha a recsegő valami miatt elhajlik, akkor nem éri el a dobtengelyen található fogazott alátétet. Az alkatrész óvatos visszahajlításával e probléma megszüntethető. A dobba épített recsegőnél szinte mindig van egy apró rugó, amelyet meg kell nézni időnként, mert ha kipattan a helyéről, könnyen el lehet veszteni, szerencsésebb esetben azonban visszaakasztható. Fontos, hogy olyan tekerőt érdemes vásárolni, amelynél a dob alkatrészei fémből vannak, így eleve kicsi lesz a gyengébb anyagból fakadó problémák valószínűsége.
Amikor a zsinórkép nem megfelelő, a dob alatt található, dobtengelyen elhelyezkedő alátétekkel kell variálni. Ha a műszer a dob felső részére rak több zsinórt, a dob alacsonyabban van a kelleténél, tehát egy-két plusz alátétet kell a dob alá tenni. Ha a dob alsó része telik jobban, le kell venni a dobtengelyről egy-két alátétet, mert a dob magasabban helyezkedik el. Egyes tekerőkhöz gyárilag is adnak a célnak megfelelő alátéteket, de akkor sem kell kétségbe esni, ha nincsenek: könnyen el lehet készíteni őket valamilyen vékony műanyag lapból vagy egy PET-palackból. Nem ritka, hogy ezeket a kis lapkákat alig lehet leszedni, hiszen a legtöbb orsónál nagyon szorosak. Ez nem hiba, teljesen normális, leszedésükhöz nem árt egy kis határozottság, némi türelem vagy szükség esetén egy célszerszám. A dob alá helyezett alátétre érdemes egy kevés zsírt kenni, hiszen a dob forgó mozgása koptatja az alátét felszínét.
Valószínűleg azért szakadt el a zsinór, mert egy rossz minőségű műanyag klipszről van szó. Az olcsóbb orsókon található műanyag alkatrész a kiakasztott zsinórklipszes technikához alkalmatlan. Megoldás lehet a problémára egy kis gumidarab, amit a klipszbe kell akasztani, majd méretre kell vágni még a damil beakasztása előtt. Egyedi készítésű alkatrészt is lehet a dobba szerelni, amely zsinórklipszként funkcionálhat, de ez körülményes, nehezen kivitelezhető. Célszerűbb jó minőségű, sima felületű műanyag klipsszel vagy lekerekített fém klipsszel ellátott műszert vásárolni, és rendeltetésszerű használat mellett a probléma nem következhet be!
Minden bizonnyal valamilyen kosz jutott a zsinórvezető görgőbe, vagy elhanyagolták a karbantartását, és emiatt nem tud rendesen forogni. A görgő alapos tisztítása és kenése megoldás lehet a problémára. A karbantartás elhanyagolása a görgőben található persely vagy csapágy meghibásodásához is vezethet, tehát rosszabb esetben persely vagy golyóscsapágy cseréje is szükséges lehet. A hibás görgő nem tudja megfelelően ellátni a funkcióját, ezért a zsinórt sem kíméli. Emiatt a damil csavarodhat, majd idővel összeugorhat, persze ha már régi, elöregedett, mindenképpen cserélni kell! A nem megfelelően feltöltött dob is okozhat többféle problémát. Ha egy orsó sokat dolgozik egy szezonban, és homokos helyen is használja a tulajdonosa, nem lehet kérdéses, hogy az átlagosnál gyakrabban kell tisztítani a zsinórvezető görgőjét!
A probléma könnyen orvosolható, hiszen csak a dobra tekert zsinór mennyiségét kell csökkenteni. A damil leggyakrabban a túltöltött dobról ugorhat le, és ha leugrik, könnyen a dob alá tekeredhet. A feltöltést úgy célszerű elvégezni, hogy a dobperem és a feltöltött zsinór között a távolság kb. 1-1,5 mm legyen. Ebben az esetben egy jó minőségű damil biztosan nem fog leugrani a helyéről, és a dobótávolság is nagyobb lesz. Ha túl nagy a hézag a dobperem és a feltöltött zsinór között, csökkeni fog a dobótávolság. Szeles időben is előfordulhat dob alá tekeredés, tehát ha az időjárási feltételek nem ideálisak, jobban oda kell figyelni a dobásoknál! Manapság persze több olyan orsó is kapható, amelybe zsinór aláfutását gátló keretet vagy más hasonló alkatrészt építenek. Annyit még érdemes tudni, hogy ha egy modellnek előre kúposodó dobja van, nem szabad rá túl vastag damilt tekerni, maximum a 25-ös vagy a vékonyabb zsinórokkal célszerű használni.
Egy alapos tisztítás és némi olaj újjá varázsolhatja a rendetlenkedő felkapókart. A felkapókar-csuklókat nem kíméli a maszat, megfelelő karbantartás hiányában egy idő után biztosan szorulni fognak az alkatrészek. A felkapókar kinyitásakor jelentkező súrlódó hang is a rendszerbe jutott szennyeződésre (pl. homokszemcsékre) utal. A nyomórugót is érdemes megtisztítani és zsírral bekenni a karbantartás során, de nem szabad kapkodni! Minden rugóval szerelt mechanizmus szerelésénél figyelmesen és óvatosan kell eljárni! Ritka hiba, hogy a felkapókar nyomórugója elfárad, vagy gyárilag nem elég erős, ezért cserélni kell. Az ilyen rugók beszerzése nem egyszerű feladat, ezért érdemes több helyen is érdeklődni: horgászboltokban, szakszervizeknél vagy egy órásnál. A csuklókat rögzítő csavarok túlhúzása is okozhatja a felkapókar szorulását, ezért az összeszereléskor nem ajánlott nagy erővel dolgozni!
Leginkább arra, hogy a rotort rögzítő anyacsavar a legtöbb orsónál balmenetes! Az anyát tehát ellenkező irányban kell meghúzni, illetve lazítani, mint a hagyományos csavarokat. Az anya leszedéséhez a pipakulcs a legjobb, de ha nehezebben lehet hozzáférni, csőkulcsot célszerű használni. A hagyományos villáskulcsot nem ajánlom! Mivel szűkös a hely, könnyen leugorhat az anyáról és megkarcolhatja a festést is. Nagyon fontos, hogy az anyát célszerszámokkal lehet hatékonyan levenni, majd visszarakni, és nem szabad sem feszegetni, sem túlhúzni, mert a csavarmenet megszakadhat, a rotor alatti alkatrészek is megszorulhatnak, egyszerűbben fogalmazva: komoly kár keletkezhet a műszerben! A rotor leszerelésekor és visszarakásakor tehát óvatosan kell eljárni!
Amit talán először lehet említeni, az a hajtókarból jövő nyikorgó hang. Ha a fogantyú kenés nélkül forog a tengelyén, egy idő után kellemetlen hangot adhat ki. Csak egy kis tisztításra és némi műszerolajra van szükség a hiba kijavításához. Az olaj akár egy kisebb ecsettel is a megfelelő helyre juttatható. Több hajtókar rögzítésénél is figyelni kell arra, hogy a rögzítő csavarnál található, fogakkal ellátott kis műanyag alátét megfelelően illeszkedjen a tányérkerék tengelyéhez. Ha valaki úgy húzza meg a csavart, hogy az alátét nem passzol pontosan, előfordulhat, hogy a hajtókar meglazul használat közben. Arra is figyelni kell, hogy a rögzítő csavart nem szabad túlhúzni, mert megrepedhet vagy eltörhet. E csavart ritkán lehet javítani, tehát a pótlása legtöbbször csak egy utángyártott darabbal vagy egy új beszerzésével oldható meg. A hajtókarlötyögés is jellemző lehet egy tekerőre, főleg akkor, ha már régi vagy elhanyagolták a karbantartását. A lötyögés legtöbbször a belső szerkezet kopása miatt fordul elő, nem feltétlenül a hajtókar hibája.
Tulajdonképpen mindegy, ez ízlés dolga. Minden horgász más, van, akinek a szimpla hajtókar tetszik és van, akinek a dupla. A dupla hajtókar egyébként egy hasznos műszaki megoldás, hiszen tökéletes a súlyelosztása és használatával egyenletesebb lesz a tekerő futása, de a plusz fogantyú egyesek számára zavaró és éppen ezért szavaznak bizalmat a másik változatnak. A kisebb orsóimhoz én szívesen használok dupla hajtókart, nekem bevált. A jól felszerelt horgászboltokban néha lehet olyan típusú szimpla és/vagy dupla hajtókart kapni, amely szabvány méretű és többféle modellhez is passzol.
Úgy, hogy a fedél eltávolításakor körültekintően kell eljárni, legyen szó akármilyen orsóról! Először azt kell alaposan megnézni, hogy van-e a műszeren olyan díszítőelem vagy tekerőgomb, amely alatt újabb csavarok és/vagy rögzítő elemek lehetnek. A modern tekerők nagy részénél általában vannak ilyen alkatrészek. Ha nyeletőfékes orsóról van szó, a legfontosabb, hogy milyen kialakítású kapcsolóval látták el az adott modell nyeletőfék rendszerét. Ha a kapcsoló több darabból áll, nem szabad minden részét levenni, mert a kapcsoló csavarral ellátott fele tartja a nyeletőfék belső alkatrészeinek zömét. A karbantartás során célszerű visszaszerelni a kapcsolót akkor is, ha csak egy darabból van, ezzel megelőzhető, hogy a nyeletőfék rugós mechanizmusa szétessen. A nyeletőfék egy igen komplex egység, nagyon figyelni kell rá, mert az összeszerelése még a szakembereknek is nehézséget okozhat! Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kipattanó rugók balesetveszélyesek! Ha csavarhúzóval könnyen hozzá lehet férni az orsó fedelét rögzítő csavarokhoz, akkor azok eltávolítása után a fedél lassan, óvatosan levehető. A csavarok mérete gyakran különbözik, ezért célszerű őket sorrendbe rakni úgy, hogy az összeszereléskor mindegyik a megfelelő helyre kerüljön. Egy orsóházról készített fénykép vagy rajz is segíthet, ha a csavarok nem egyformák. Bizonyos műszerek házába (pl. a nyeletőfékes modellekbe) gyakran építenek kisebb és sérülékeny alkatrészeket (pl. recsegőket), ezért nemcsak a fedél levételekor, hanem a visszarakásakor és figyelmesen kell eljárni! Minden apró részletet figyelembe kell venni, ha orsókarbantartásról van szó!
Igen, vannak, és azok a bizonyos speciális megoldások okozhatnak némi bonyodalmat a karbantartás során! No de milyen megoldásokról van szó? A Shimano modelleknél, pl. négyszögletű a tányérkerék tengelyének belseje, tehát ha hajtókart kell cserélni, nem jöhet szóba akár milyen változat! Az Okuma, a Spro, a Nevis, a By Döme és még sok más orsóban is hatszögletű a hajtókar tányérkerékbe illeszkedő része. E termékek között is vannak persze kisebb-nagyobb különbségek, de tény, hogy a Shimano modelleknél lehet megfigyelni az igazán egyedi megoldásokat. Bizonyos Shimano tekerőkben a fogaskerekek sem szokványosak, szögletes és ovális alakjuk van. Nem is olyan régen szervizeltem egyik barátom Shimano Sienna típusú orsóját és egy külön „szerszámot” kellett készítenem ahhoz, hogy a hátsó fék tekerőgombját el tudjam távolítani. A hátsó fékes és a harcifékes Shimano modelleket ugyanis csak egy speciális szerszám segítségével lehet szétszedni. E szerszámról most nem szeretnék részletesen írni, hiszen már bemutatta egy kiváló szakember, Benyhe János, méghozzá a Shimano Exage 4000RCDH típusú orsóról készült írásában. Úgy gondolom, hogy az ő nevét nem szabad kihagyni egy olyan cikkből, amely orsókarbantartásról szól! Nyugodt szívvel ajánlom minden publikációját!
Tömény szerves oldószerekkel semmiképpen! Az oldószerek egy része ugyanis feloldhatja a műszeren lévő festéket vagy beindíthat egy olyan kémiai reakciót, aminek hatására kifakulhat a szín! Egy rongy, egy zsebkendő, valamint néhány kefe és a langyos, mosószeres vagy szappanos víz a célnak tökéletesen megfelel. A fém dobot – amennyiben nincs rajta festék – lehet tisztítani nem túl tömény oldószeres anyagokkal is (pl. körömlakk-lemosóval), a festett részekhez viszont a fentebb említett mosószeres vizet érdemes használni. Egy száraz ronggyal végül tisztára kell törölni mindent.
Idővel minden műszernek ez lesz a sorsa, de van erre is néhány jól bevált megoldás! A tekerők kisebb esztétikai hibáit könnyű javítani egy jó minőségű, kisebb kiszerelésű javítófestékkel, sőt körömlakkal is! Mindkét anyag kapható többféle színben, így biztosan meg lehet találni a megfelelőt és a kisebb kiszerelés is praktikus, hiszen nem kell sokat költeni. Egy horgász barátnőjénél persze biztosan lesz majd felesleges körömlakk, amelyet célszerű félretenni a kidobás helyett. Amennyiben a hölgy még használja a lakkot, mindenképpen illik tőle engedélyt kérni, de nincs kizárva, hogy segít majd az orsó csinosításában! Ha egy tekerő festése már nagyon rossz állapotban van, és a műszaki tartalma sem az igazi, általában újat szoktak venni helyette, felújítással manapság kevesen foglalkoznak. A bejelölt részt egyébként körömlakkal javítottam ki és távolról alig látszik.
Természetesen! Én mindig a vízparton szerelem fel a tekerőket a botokra, nem sajnálom rá az időt, persze ahány horgász, annyi szokás! Szállításkor megsérülhetnek a zsúfoltan összerakott horgászeszközök, sajnos láttam már olyat, hogy emiatt repedt el egy pár éves műszer talpa. Ha valaki mindenképpen egyben szeretné szállítani a felszereléseit, csak a merev falú, jó minőségű botzsákok jöhetnek szóba, de azokat sem szabad zsúfolásig pakolni! Jobbnál jobb orsótartó táskákat lehet egyébként vásárolni manapság, és nem is kerülnek sokba. Kiemelten fontos viszont a tekerők rendeltetésszerű használata! A finomabb műszereket nem szabad erőltetni! A törött orsótalp, pl. nem túl szép látvány, és azt a hibát már javítani sem lehet! Minden orsó teherbírásának van határa, így mindig a célnak megfelelő orsót kell választani!
A második részben az orsók belső szerkezetével, az ottani alkatrészek karbantartásával, a működési elvekkel, valamint az összeszereléssel kapcsolatos és egyéb kérdésekre fogok nektek válaszolni. Kívánok addig is sikerekben gazdag horgászatokat mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
