Az előző cikkben az első fék és a rotor részeinek karbantartását, valamint az orsó belső szerkezetének kiszerelését mutattam be. Ebben az írásban a belső alkatrészek tisztításáról és kenéséről, valamint az összeszerelésről lesz szó. Lássuk csak, hogyan készül el az Okuma Longbow orsó!
A modern orsók belső szerkezete nagyon összetett. Fogaskerekek és finom mechanizmusok találhatók a fedél alatt, ezért az alkatrészek karbantartása nélkülözhetetlen. Ha a hajtókar holtjátéka nagyon zavaró, könnyen előfordulhat, hogy nagyobb mértékű kopás keletkezett a szerkezetben. Idővel persze szinte minden orsó hajtókarja kotyog valamennyit, de ez az apró hiba is könnyen orvosolható.
Az alkatrészek tisztítása nem nagy feladat. Egy papír zsebkendővel vagy ruhával gyorsan letörölhető az elhasználódott kenőanyag a csapágyakról, alátétekről és csavarokról. A tűgörgős visszaforgásgátlóból el kell távolítani a bele került zsírt, mert ez akadályozhatja a pontos működést! A fogaskerekeket és a többi alkatrészt mindig langyos, szappanos vízzel mosom el. Egy régi fogkefével a réseket is jól ki lehet tisztítani. Hideg vizes öblítés után jöhet a törölgetés, pár perc alatt megszárad minden. Mosóbenzint nem szoktam használni.
A Longbow orsó hátsó nyeletőféke egyszerű felépítésű. Egyetlen rögzítő elem tartja, ennek eltávolítása után kivehető a többi része, egyedül a sorrendre kell figyelni. Jelen esetben csak minimális mennyiségű felületi kosz van a lamellákon, ez nem befolyásolta a fék működését. Tisztítás után csak egy kevés zsírt kell a rugóra kenni, és némi olajjal be kell vonni a lamellák felületét.
Több évnyi használat után már érezhető volt az orsó hajtókarjánál egy kis kotyogás. Ez teljesen normális, mert a legjobb kenőanyag mellett is mindig van egy minimális kopás a fogaskerekeknél és a csapágyaknál. Gyári hiba is előfordulhat, aminek oka, hogy a csapágy és a tányérkerék csonkja között nagy a hézag. Körömlakkal azonban teljes mértékben megszüntethető ez a probléma!
A lakk gyorsan szárad és jól tart a felületen. Szinte örökéletű és nem megy tönkre az orsó belsejében, mivel nem éri oldószer. Érdemes kipróbálni ezt az egyszerű megoldást, újjá varázsolja az orsót! Egyedül a siklócsapágyaknál nem szabad lakkot használni, mert beragad a szerkezet.
A fecskendő nagyon praktikus eszköz, de van más megoldás is. Gyakran használok egy kis kupakot, amibe zsírt nyomok, ezután egy ecsettel viszem fel a kenőanyagot a felületre. Pontosan és szépen lehet vele dolgozni.
A zárt csapágyak tisztításához mosóbenzint használni tilos, mert fellazíthatja vagy feloldhatja a csapágyba nyomott gyári zsírt! A nyitott csapágyakat viszont ki kell kimosni, majd újra be kell kenni. Ha poliamid persely van az orsóban, alapos törölgetés vagy vizes mosás után mehet rá egy adag zsír.
A kellő figyelemmel szétszedett orsó összerakása nem okozhat különösebb bonyodalmat. A sorrendben kiszedett alkatrészek könnyen visszaszerelhetők. A visszaforgásgátlónál figyelni kell a jelölésekre és óvatosan kell bánni a pici rugóval, mert könnyen elszáll! Legegyszerűbben egy csipesszel akasztható vissza. A belső alkatrészek közül először a tányérkerék jobb oldalán lévő csapágyat kell a helyére tenni, majd a dobemelő fogaskereket, utána pedig a dobemelő kulisszát. Ezután a tányérkerék következik, végül pedig a dobtengely. Az orsóház fedelét óvatosan a helyére lehet illeszteni, majd a csavarokon a sor. A rotor visszaszerelése a legegyszerűbb, hiszen csak két csavar tartja.
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
