Egy jó orsót olykor még jobbá lehet tenni, méghozzá csapágy tuninggal! A tekerők átalakítása szerencsére nem nagy kihívás, hiszen a módosításhoz szükséges alkatrészek zöme szabvány méretű. A mostani írásomban tehát perselyekről, csapágyakról és egyéb érdekességekről lesz szó, illetve bemutatom egy nyeletőfékes műszer tuningolását is!
Az orsók tuningolása sokakat érdekel, és okkal! Minél több a csapágy egy tekerőben, annál jobb – szokták mondani. Persze egy alacsonyabb csapágyszámú modell is lehet jó, amennyiben a megfelelő alapanyagokból készül, pontosak az illesztései és ellátták a szükséges kenőanyagokkal. A minőségi golyóscsapágyak növelhetik egy orsó élettartamát, beszerelésük azonban költségekkel jár. Írásomban tehát nem szeretnék rábeszélni senkit a tuningolásra, de lebeszélni sem szeretnék senkit a módosításról! E cikkem célja a folyamat bemutatása, a többi pedig legyen döntés kérdése! Két tekerőt és néhány bontott alkatrészt is kiválasztottam a mostani alkalomra. Akkor kezdjük!
A két orsó természetesen nem egy kategória, és ez már az árukból is látszik! Mielőtt azonban bemutatnám a két tekerő gyári csapágyazását, majd a tuningolást, nem maradhat el a műszerek gyártásánál használt perselyek és csapágyak jellemzése!
Van itt minden: tűgörgős csapágyak, nyitott csapágyak, zárt csapágyak és perselyek is egyaránt. Kezdjük az ismerkedést a sokak által elítélt perselyekkel, amelyekkel egyébként gyakran lehet találkozni és nem csak az olcsóbb orsókban! A vitathatatlanul jó minőségű és méregdrága Shimano, illetve Daiwa tekerőkben sem ritkák, pl. a műanyag perselyek. Sok horgász viszi már egyből vásárlás után a vadonatúj, közel 100.000 Ft-os csillogó-villogó orsóját is szervizbe, méghozzá azért, hogy kicseréltesse a perselyeket csapágyakra.
A műanyag perselyek zöme poliamidból készül, ami egy kemény, kopásálló anyag. A műanyag perselyeket két kategóriára lehet osztani. Vannak olyan alkatrészek, amelyek nem forognak, mert fix helyük van az orsó házában (rendszerint két fülecske található rajtuk). Benyhe János Shimano Catana 3000SRB gyorsteszt című írásában pl. pont egy ilyen alkatrészről van szó. A többi műanyag persely nem fix, tehát siklócsapágyként működik (fekete és fehér alkatrészek a képen). Megfelelő karbantartás mellett évekig szolgálhatnak a műanyag alkatrészek, és egyesek szerint keményebb anyagból vannak, mint a tányérkerék. Ebből adódóan a persely koptathatja a tányérkerék tengelyét. Mivel nem vagyok fizikus, ezt nem vitatom, az orsóba jutó por-és homokszemcsék azonban valóban okozhatnak komolyabb kopást, főleg akkor, ha közvetlenül érintkeznek az alkatrészekkel. Ezért is fontos a karbantartásnál az alkatrészek tisztítása, a megfelelő zsír és olaj használata, illetve a továbbiakban a folyamatos kenés biztosítása! A bronz perselyek már ritkábbak manapság. A bronznak óntartalma van, ebből adódóan van némi önkenése is, tehát a tartósabb alkatrészekhez sorolható. Néhány modern műszerben alkalmanként bronzból készült siklócsapágy található (lásd a képen), a régi tekerőkre inkább a házba épített, fix bronzpersely jellemző. Egy jó minőségű golyóscsapággyal azonban nem veheti fel a versenyt egyetlen persely sem! A golyóscsapágy ugyanis egy remek műszaki megoldás és igazán sima futást biztosít az orsónak.
A nyitott és a zárt csapágyak funkciójukat tekintve megegyeznek, különbség egyértelműen a karbantartásuknál tapasztalható. A nyitott csapágyak tisztíthatók és zsírozhatók, de könnyen szennyeződnek. A zárt csapágyakba csak nehezen jut szennyeződés, és már a gyárban bezsírozzák őket, majd a kenés után zárják le a nyitott részeket. E csapágyak szinte örök életűek és a komolyabb orsókba ilyen alkatrészeket szerelnek. Vannak persze olcsóbb és drágább csapágyak, gyengébb és jobb minőségűek, a karbantartásnál viszont nem maradhat el az ellenőrizésük! A hibás csapágyakat cserélni kell, a nyitott csapágyakból el kell távolítani a régi zsírt és újjal kell pótolni. A zárt csapágyakkal – amennyiben rendben vannak – különösebb teendő nincs, csak tisztára kell őket törölni. Némi zsírral persze érdemes bekenni a zárt csapágyak felületét is, hiszen mozgó alkatrészekről van szó, és a zsír felfogja a por- és homokszemcséket is, főleg az orsó házának nyitott részein (pl. a tányérkeréknél). Fontos, hogy csak a nyitott csapágyakat szabad oldószerrel tisztítani! A zárt csapágyakban ugyanis feloldhatja a kenőanyagot az oldószer!
Egy golyóscsapágy rendszerint két fő részből áll: egy külső gyűrűből és egy belső gyűrűből. A gyűrűk között pedig olyan gördülőelemek (pl. golyók) találhatók, amelyek csökkentik a súrlódást. Minél kisebb a súrlódás, annál kisebb a forgatáshoz szükséges nyomaték, valamint az alkatrészek is lassabban kopnak. Vásárlás előtt a belső átmérőre, a külső átmérőre és a szélességre van szükség, az adatokat pedig mm-ben kell megadni. Tolómérővel könnyen levehető a külső átmérő és a szélesség, a belső átmérőt viszont a kisebb csapágyaknál még a célszerszámmal sem egyszerű pontosan meghatározni. Egy kisebb csapágynál tehát a belső gyűrűben lévő alkatrész (pl. tányérkerék tengely) külső átmérőjét érdemes levenni és kapott értéket célszerű a csapágy belső átmérőjeként megadni.
Mérni persze mindig az adott célszerszámmal a legkönnyebb. Nemcsak tolómérőt, hanem furatmérőt és egyéb eszközöket is lehet használni. Mérőeszközök hiányában sem kell kétségbe esni, hiszen egy jó csapágyboltban biztosan segítenek majd az adott alkatrész lemérésében és beszerzésében. Több csapágyon is található egy kód: pl. „689 Z”, „688 Z”, „MR 137” stb. Az „MR 137” kód egy 13 mm külső és 7 mm belső átmérőjű mikro-csapágyra utal, a „Z” betű pedig a csapágy oldalára szerelt, sajtolt acéltömítést jelzi. Az orsókba egyébként vagy a nyitott vagy a mindkét oldalon zárt („2Z”) csapágyakat szerelik, a félig zárt csapágyak és/vagy a gumi porvédők („RS”) nem jellemzők. A csúcsminőségű alkatrészekre pedig az „EZO” felirat utal. A csapágyak mérete egy-egy orsón belül persze sokszor különbözik, de van néhány, amely szinte minden tekerőben előfordul.
Az egyszerűség kedvéért A, B, C, D, E és F betűkkel jelöltem a csapágyakat. Pontos méretük és előfordulási helyük az alábbiakban olvasható. Jelmagyarázat: belső átmérő/külső átmérő/szélesség.
A: 9/17/5 mm. Gyakori, pl. a nagyméretű távdobó orsók tányérkerekénél. Kódja rendszerint megtalálható rajta: „689 Z”, tehát a beszerzésnél elég lehet e kód megadása is.
B: 8/16/5 mm. A legtöbb tekerőben a bronz csigánál, a tűgörgős visszaforgásgátló előtt vagy a kilincskerekes visszaforgásgátló mögött található e csapágy. A fenti alkatrésznél valamivel kisebb, kódja: „688 Z”.
C: 8/14/4 mm. Igen gyakori csapágy, hiszen a legtöbb közepes méretű műszer tányérkerekénél megtalálható.
D: 7/11/3 mm. Elsősorban a kulisszás orsókban jellemző. Típustól függően a dobemelő fogaskeréknél és/vagy a tányérkerék tengelyének jobb oldalán.
E: 5/8/2,5 mm. Szintén nagyon gyakori, rendszerint a zsinórvezető görgőben található meg.
F: 3/6/2,5 mm. E parányi csapágy a drágább orsókba szerelt csigatengely két végén jellemző.
Mivel az alkatrészek zöme szabvány méretű, sok összefüggés van közöttük. A képen egy tányérkerék csapágyba helyezett zsinórvezető görgő csapágy látható. A tányérkerék csapágy belső átmérője 8 mm, a másik csapágy külső átmérője szintén 8 mm. Persze nem ajánlom senkinek, hogy utánozzon, mert a csapágyak igen szorosan illeszkednek egymásba! A kép természetesen csak a bemutató miatt készült. Ahogy fentebb is írtam, több különböző méretű alkatrész van, ezért (is) indokolt a mérés a beszerzés előtt. Íme, még néhány csapágy pontos mérete: 8/14/3,5 mm, 7/14/5 mm, 7/14/4 mm és 4/7/2 mm. Egyáltalán nem ritka egyébként, hogy a bronz csiga és a tányérkerék tengelyének átmérője megegyezik. A kisebb tekerőknél viszont gyakran különbözik a tányérkerék tengelyének átmérője a két oldalon: a bal oldalon rendszerint 8 mm, a jobb oldalon pedig 7 mm.
Most pedig következik a két orsó és a tuning!
A fenti kép nem hazudik! Jól látható, hogy az egész A4-es lap tele van alkatrészekkel! Ezúttal sem maradhat el tehát a figyelmeztetés! Nem beszélek le senkit az orsók szereléséről, de aki nem rendelkezik az alapvető ismeretekkel, akinek nincs gyakorlati tapasztalata, az ne kockáztasson! Bízza inkább a karbantartást és a csapágyazást szakszervizre, hiszen egy jó szakember biztos nem hibázik! Ezúttal egy tekerő garanciajegyéből is idéznék. „A termékeknek nem szakszerviz általi korábbi javítása, karbantartása, módosítása, az orsók esetében azok házának megbontása, a csavarfejek széthajtása vagy egyéb hasonló beavatkozás a garancia elvesztését vonja maga után.” Attól függetlenül, hogy több mint 10 éve foglalkozom szabadidőmben peremfutó orsók szerelésével, van ám olyan műszer, amelyet mindenképpen szakszervizre bíznék! Pl. egy multi orsót, méghozzá azért, mert egyszer sem foglalkoztam vele, és könnyen lehet, hogy nem is tudnám elsőre elvégezni a karbantartását! Ha legalább annyi multi orsót szereltem volna, mint peremfutót, akkor valószínűleg más lenne a helyzet. A modern orsók szerelése bizony nem játék!
Öt csapágy van eddig, és úgy gondolom, hogy a képek magukért beszélnek! Az orsó magasabb ára egyébként magasabb minőséget is jelent. Egy 10.000 Ft alatti tekerőben sosem lesz 10 + 1 csapágy, a legfontosabb viszont az, hogy a műszeren feltüntetett adatok megfeleljenek a valóságnak! Nem szeretem, ha egy horgászeszközön kamu adatok vannak! Volt már „szerencsém” olyan „6 csapágyas” orsóhoz, amelyben egyetlen egy nyitott csapágyat találtam. No comment!
A csigatengelyes tekerőbe minden fontos helyre zárt csapágyakat szereltek, és a dob, valamint a hajtókar csapágyai is jó minőségűek. A bronz csigánál egyébként kiemelten fontos, hogy zárt csapágy legyen a tűgörgős visszaforgásgátló előtt (pont úgy, mint a fenti képeken)!
Ha egy orsónál gyárilag nyitott csapágy van a tűgörgős visszaforgásgátló előtt, elég valószínű, hogy a visszaforgásgátló előbb vagy utóbb rendetlenkedni fog. A nyitott csapágyból ugyanis átszivároghat a kenőanyag a visszaforgásgátlóban található tűgörgők közé! Ha zsír kerül a visszaforgásgátlóba, már nem lesz azonnali, mert a görgők beragadnak, emiatt a hajtókar kottyanni/szalajtani fog. Ha ilyen probléma van, mindent tisztítani kell, tehát jöhet a türelemjáték! A visszaforgásgátlóban zsírnak helye nincs! Karbantartáskor is csak egy kevéske olaj kerülhet a görgőkre! A nyitott csapágyat tehát célszerű lecserélni a bronz csigánál.
A tányérkerék tengelyére szerelt nyitott csapágy ugyanúgy ellátja a funkcióját, mint a zárt, a karbantartásnál viszont tisztítani, majd zsírozni kell, illetve célszerű időnként ellenőrizni, mert ha netán hígabb a zsír, a centrifugális erő hatására megszökhet belőle! A komolyabb orsókban már eleve zárt a csapágyak nagy része, vagy az összes, ettől függetlenül mindkét változat megfelelő lehet a tányérkerékhez, amennyiben a karbantartás is megfelelő. Egyébként a zárt csapágy népszerűbb és praktikusabb.
Ha egy modern orsóban csupán egy csapágy van, valószínűleg nagyon olcsó és gyenge minőségű anyagokból készült az egész konstrukció. A legolcsóbb tekerők tuningolása tehát értelmetlen, mert minden bizonnyal megadná magát a műszer már egy éven belül. Tuningolni úgy érdemes, hogy valóban megérje anyagilag! Egy jó minőségű, orsóba való golyóscsapágy kb. 1000 Ft-ba kerül, de nem terem minden fán, és be is kell szerelni.
Mivel a tányérkerék bal oldalánál van a nagyobb fogaskerék, mindenképpen indokolt, hogy oda golyóscsapágy kerüljön! A jobb oldali kis fogaskeréknél lévő persely – megfelelő karbantartás mellett – sokáig szolgálhat, de amennyiben az orsó jó minőségű anyagokból van, itt már érdemes a tuningra gondolni, és ki lehet cserélni (vagy cseréltetni) a műanyag perselyt golyóscsapágyra.
Tökéletes, hiszen jobb megoldás nincs! Úgy gondolom, hogy nem is kell különösebben részletezni a fenti képet. A két csapággyal maximum annyi a teendő, hogy szükség esetén ki kell őket hézagolni. Egy gyorsan száradó lakk (pl. körömlakk) a célnak tökéletesen megfelel. Korábbi írásaimban minden fontos információ megtalálható a csapágyak hézagolásáról. Most pedig jöhet a NEVIS Avanger XT 6000 tuningolása!
A belső szerkezet tuningolása tehát elkészült, csak a zsinórvezető görgő van hátra. A görgőben található persely egyébként nem is rossz! Bár a csapágynál lassabban dolgozik, funkcióját ellátja és természetesen meghálálja a rendszeres karbantartást. A golyóscsapágy viszont az igazi, mehet is a helyére!
Megkérdőjelezhetetlen, hogy a By Döme TEAM FEEDER Gold Serie 6000 egy kiváló orsó, és több csapágy nem is férne el benne! Már a hajtókar tekerésénél lehet érezni, hogy ebben a csigatengelyes műszerben bizony az átlagosnál több csapágy dolgozik. A képek pedig nem hazudnak: valóban komoly a tekerő, komoly műszaki tartalommal és persze rengeteg alkatrésszel! Egy közel 100 alkatrészből készült orsó szerelése viszont bonyodalmakat okozhat, és a bonyodalomnál talán nincs is megfelelőbb szó! Ne feledjétek tehát a karbantartásnál a kulcsszavakat: figyelmes, megfontolt, óvatos, türelmes és alapos!
Nemsokára viszont az ablakon kívül süthet rá a nap, méghozzá a vízparton és megmutathatja majd, hogy mire is képes a tuningolás után! Jó volt egyébként dolgozni ezen a NEVIS Avanger XT 6000 orsón, valóban korrekt az ár/érték aránya, és ebből adódóan kiváló tuning alap. Rendeltetésszerű használat és megfelelő karbantartás mellett pedig biztosan szép halakat lehet majd fárasztani vele! A téli időszakban persze nem csak az orsók szervizelése fontos, a botok sem maradhatnak ki! Nyugodt szívvel ajánlom a kedves olvasóknak Takács Péter és Holler Imre írásait, amelyekben hasznos praktikákat és remek ötleteket mutatnak be a horgászbotok tisztításáról és karbantartásáról! Ami pedig az orsókat illeti, ne hagyjátok ki Benyhe János cikkeit sem! Most pedig, hogy vége a télnek, és itt van a jó idő, valamint a botok és a tekerők is készek a szezonra, irány a vízpart! Sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
