Az idei tavasz végi-nyár eleji szezonban is megérkeztek az esőzések és ezzel együtt az esély arra, hogy ismét üldözőbe vegyük a harcsákat éjszaka a Tiszán…
Gondolom, az időjárásról senkinek se kell túl sokat beszélni, hiszen mindannyian tapasztaltuk, mennyire frontos, szeszélyes lett a május és a június. Ezek a heves esőzések, felhőszakadások a kedvenc folyóm, a Tisza vízgyűjtő-területét se kímélték így a vizugy.hu-n már jól láthatóan meg is jelentek az első hullámok.
Nekünk se kellett több, azonnal nekiszaladtunk a víznek. Utólag mindig okos az ember, be kell látni, hogy az elején bizony nem sok esélyünk volt egyáltalán a halfogásra. A víz ugyanis visszahűlt 12-13 fokra, és nemhogy a harcsa nem mutatkozott a szélen, még táplálékhalat se tudtunk az esti dobások során felfedezni. Hát akkor mi a búbánatnak menne oda a harcsa???… Nem is ment.
Ezt évről évre eljátsszuk, hogy már biztos jó, és megyünk, majd rájövünk, hogy ez bizony zsákutca volt még, és megfogadjuk, hogy legközelebb nem jövünk ki feleslegesen… majd másnap, harmadnap ismét a csónakban gubbasztunk. Legalább nem otthon ülünk és a TV-t bámuljuk :D
Az esőzések azonban csak nem hagytak alább, és a meglévő árhullámra mintegy ráduplázva emelkedett tovább a víz szintje. Egy dolog azonban hirtelen megváltozott: a nappali bőven 20 fok feletti hőmérsékletek mágnesként kezdték emelni a folyó és még jobban az abba becsorgó vizek hőmérsékletét. Azt vettük észre, hogy a hőmérsékleti adatok bizony-bizony már 17-18 fokot mutattak, ami bizakodásra adhatott okot. Neki is vágtunk – immár sokadszorra – a víznek. Azonban hogy minél több aktív napot, pontosabban estét tudjunk horgászni, elindultunk a valódi felső szakaszra, hogy az árhullámmal együtt haladjunk napról napra lefelé.
Végre mondhatnánk, hogy nyertünk, mert az éjszaka folyamán sok-sok durranást lehetett hallani, ami a harcsák jelenlétének egyik legbiztosabb jele, de sajnos horogra csak busa került. Valami miatt eszméletlen mennyiségű busa jelent meg azon a területen, ahol horgászni akartunk. Ha a partszélben nem akadtunk harcsába (és nem akadtunk), akkor bizony 4-5 tekerés után már busatesteken húztuk át a wobblert, amin a tűhegyes horgok könnyen utat törtek maguknak és e halak az erős fék ellenére visítva húzták le a zsinórt az orsók dobjáról. Ilyenkor az jött, hogy dob megfog, és úgyis a busabőr fog engedni, mert ez a zsinór ennyitől nem igazán fog elszakadni…
A legviccesebb az volt, amikor motoroztunk vissza annak a területnek a felső részéhez, amit meg szerettünk volna dobni, és a csónakunk folyamatosan dübörgött. Olyan hangja volt, mint amikor rámegyünk egy hatalmas uszadék fatörzsre a csónakkal és az gördül végig a csónak alatt -> bumm, bumm, bumm, bumm… csörgött-zörgött az egész, remegett a csónak. De hiába világítottam előre, oldalra, nem láttunk semmi fát… majd pár busa „elvétette” a csónak alját mint célt és mellettünk ugrott fel, akkor jöttünk rá, hogy ez a dübörgés mind-mind hatalmas busatest.
Ennek ellenére egy igazán jó nap volt, mert sok eseményünk volt. Durranás, ráfordulás… csak halat nem sikerült fognunk. Kicsit be voltam …va, mert ahol letettük a csónakot, a sólyapálya már bőven vízben volt, és csak a kocsival vízbe hajtva értem el olyan vízmélységet, hogy le tudjuk tenni a ladikot, majd miután letettem, kiálltam a még száraz területre. Akkor ott 204 cm-es vízállás volt, este 20:00-kor. Óránként ránéztem, mert olyan ütemben jött fel a víz, hogy 10-12 cm-t is emelkedett 60 perc alatt. Igen ám, de a vizugy.hu óránként frissülő adatbázisa b@szott működni… 21 órakor semmi friss adat… 22 órakor sincs… 23 órakor még mindig semmi. Mondtam Petinek, hogy forduljunk már el a csónakkal a kocsihoz, mert akár 30 cm-t is emelkedhetett ez idő alatt a Tisza, és nem szeretném, ha a kocsim már a parton is vízben állna. Rá is néztünk, de szerencsére még bő 25 cm hiányzott addig a szintig, hogy víz alá kerüljön, és ahogy láttuk, az emelkedés üteme is lassult. Mentünk is vissza pergetni, egészen kb. hajnali kettőig, amikor is úgy döntöttünk, feladjuk és indulunk haza. Ez idő alatt további 10 cm-t emelkedett a vízszint. Most, amikor a cikket írom, ugyanez a vízmérce 663 cm-t mutat! 4 méter és 59 centiméterrel magasabb most a vízszint, mint akkor volt, és már akkor is az ártéren volt a víz. Az olvasó, ha most egy szobában olvassa ezt a cikket, nézzen fel a normál belmagasságú 270-280 cm-hez képest tegyen rá még gondolatban majd 2 métert… Na, ennyit áradt a folyó a magas vízszinthez képest. A Tisza valóban nem játék…
A következő horgászat már „hazai” pályán zajlott, és szerencsére sikerült összeharcsázni a csónakomat. Milyenek az esték? Sok- sok esemény, rablás, durranás, utána fordulás, de ehhez képest kevés megfogott hal. Keressük az okát, van is már pár ötlet, amit a következő részben ki is elemzünk Petivel…
Volt már arról szó, hogy miért a kedvencem ez a módszer. Az egyik – és egyben a legnyomósabb ok –, hogy olyan, mint egy vadászat ez a harcsapergetés. Van, hogy szinte érzed a bokrok alatt a harcsát… de a másik ok, hogy nem kell hozzá 5 tonna műcsali. Igazából már 3 csalival is elindulnék, de azért csak viszek két kis dobozzal magammal.
Az este eseményeit leginkább a lenti videó fogja visszaadni, de ízelítőül jöjjön pár fotó, hogy talán kedvet csináljak ahhoz, hogy megnézzétek:
Végül következzen a kisfilm, amiben akad pár érdekesebb képkocka is. Ha van ötletetek, miről szeretnétek videót, akkor dobjatok a film alá egy kommentet. Megköszönöm, ha tesztek a filmre egy YouTube like-ot! Ha már ebben mérik a világon az eredményességet, legyen nekem is pár like-kal több! :D
Takács Péter
