Sokaknak álom, amelyet szeretnének valóra váltani, sokaknak valóság. Valószínű ebben a pillanatban is sok magyar vár kapásra a Pó vízén. Vannak olyan horgászok is, akik lekicsinylően beszélnek róla. Ezek közül nekem legjobban a következő vélemény „tetszik”: Ja, a Pó folyó, ott könnyű harcsát fogni! Valóban könnyű? Megpróbálom elkalauzolni önöket, hogy lássák, valójában milyen is a Pó-folyó, vagy ahogy az olaszok szokták emlegetni, a Grande Fiume.
Az előkészületek
Egy túrát legalább egyhetes előkészület előz meg. Na nem a horgászfelszerelés összepakolása jelent ekkora gondot, az megvan viszonylag rövid idő alatt. Egy ilyen túra előtt rengeteg egyebet is el kell intézni. Valutaváltás, biztosításkötés, nemzetközi zöldkártya kiváltása. Nem árt az autót átnézetni, ha csónakot viszünk, akkor a trélernek is kitűnő állapotban kell lennie, így elkerülhetjük a kellemetlen meglepetéseket. Mivel az összes élelmiszert itthonról visszük, a heti étrend összeállítását, és a hozzávalók megvásárlását is a túra előtt szoktuk megejteni. Azután még ott van a megfelelő ruházat kiválasztása és összepakolása, számítani kell jó időre és rosszra is, persze néha elgondolkodom, mi a fenének vittem termoruhát? Ilyenkor eszembe jut, hogy bizony volt már olyan, hogy mínusz fokokban pergettünk át egy éjszakát, akkor persze jól jött a meleg ruházat. Nagyon figyelni kell a bepakolásnál, olyan alapvető dolgokat is hajlamos az ember ilyenkor otthon felejteni, mint például az evező vagy egy egyszerű kiegészítő, a fejlámpa. Azért, hogy ne maradjon itthon semmi, írtam egy listát magamnak a túrához szükséges dolgok felsorolásával. Ezt a bepakoláskor mint útmutatót használom. Amióta bevezettem, nem hagytam otthon semmit, még az apró dolgokból sem.
Az út
Az útvonal viszonylag egyszerű, persze függ az indulás helyétől is. Az egyszerűség kedvéért most legyen a kiindulási pontunk Budapest. A várhatóan kisebb forgalom miatt az esti órákban szoktunk indulni, ezért csak az út elején és a legvégén futhatunk forgalmi dugóba. Induljunk hát el az M7-es autópályán, amiről Székesfehérvárnál térjünk át a 8-as főútra, ezen végigmenve máris Ausztriában találjuk magunkat. Ide meg kell váltanunk az autópálya matricát, ami a főútvonalakra is kötelező. A 65-ös főúton elmegyünk az A2-es autópályáig, amelyen Graz felé haladunk tovább, és rajta végigmenve jutunk el az olasz határig. Mielőtt azonban belépnénk, érdemes még az osztrák oldalon megtankolni a kedvezőbb üzemanyagár miatt. Olaszországban az autópályákon fizetőkapus rendszer van, itt az A23-ason visz az utunk. Erről Velence irányába az A4-esen kell menni, majd Padova előtt le kell térni az A13-as autópályára.
Innen már a mögöttünk lévő úthoz képest már csak egy ugrás a rovigói lehajtó, ahol letérünk a pályáról, és az SS 16-os főúton továbbhaladva máris a Pó folyónál találjuk magunkat.
És itt megállnék az útmutatásban, ugyanis nem szeretnék sem reklámot készíteni, sem azt visszahallani, hogy odaküldtem a horgászokat valaki nyakára. A Pó töltése szinte végig le van aszfaltozva. Ezen végighaladva biztosan találunk magunknak megfelelő táborhelyet. Érdemes figyelni a folyó partján található darukat, amikkel a magunkkal vitt csónakot is vízre rakathatjuk. Ezek közelében valószínű táborhelyet is találunk. Természetesen egy előre befizettet utat is választhatunk, amelynél már egy konkrét helyre kalauzolnak bennünket, de általában a kiutazást ilyen túránál is egyénileg kell megoldanunk.
A halak
Pó folyó = harcsa; ez a tudat él a legtöbb magyar horgászban. Természetesen nem csak harcsára érdemes horgászni. Gyönyörű nyurgapontyok élnek itt, amelyekre alig horgásznak az olaszok, sokkal inkább kedvelik a márnát vagy a hazánkban nem ismert „csefalót”. Utóbbi az Adriából a folyóba felúszó nagyfejű pérhal (Mugil cephalus) helyi elnevezése; e faj a Póban élő harcsák étrendjén is szerepel.
Érdekes módon állítólag törpeharcsa is volt régebben a Pó völgyében, de mára teljesen eltűntek, a helyi horgászok legnagyobb bánatára. Ők velünk ellentétben imádják a törpeharcsa horgászatát, olyannyira, hogy mikor egyik olasz ismerősömnek meséltem a Magyarországi törpeállományról, megfordult a fejében, hogy eljön hozzánk egy „törpés túrára”. Foghatunk itt más ritkaságot is, mint például a pettyes harcsa vagy a viza, igaz, ebből csak egy 20-kilogrammosról van tudomásom. Visszatérve az általunk ismert halfajokhoz, gyönyörű dévérek, kárászokat is horogra akadhatnak. Állítólag csuka is él benne, de tapasztalatom szerint, a süllő sokkal inkább jellemző a Pó folyóra, és hasonlóan a harcsához ezekből sem ritkák a kapitális példányok.
A következő részben a helyi sajátosságokról szólok majd, s nem utolsósorban egy harcsafárasztás élményeit szeretném az olvasókkal megosztani.
