A napokban hallottam egy esetet, miszerint egy horgász négy órát fárasztott egy harcsát. A végén zsinórnál fogva kellett kiemelni a halat, mivel a botban nem volt annyi erőtartalék, hogy a hal súlyát megtartsa! Ez néhány kérdő gondolatot ébresztett bennem. A hosszú fárasztás indokolt volt valamiért? Rendben volt a felszerelés minden összetevője, bot, orsó, zsinór? Netán a horgász ügyetlensége vagy a harcsa ereje miatt tartott ily hosszú ideig a fárasztás? Igazából bármely elem kilóg a felsorolásból, elég hozzá, hogy biztonsággal csak aránytalanul hosszú idő alatt tudjuk kifárasztani a harcsát. Minden összetevőt megvizsgálva azonban elkerülhetjük a hasonló eseteket. Nézzük most meg ebből a szempontból a botokat!
Igények?
Először is magunkkal kell „egyeztetni”, valójában mit szeretnék? Talán az első, amit nem árt tudni, hogy partról vagy csónakból szeretnénk horgászni, utóbbi esetben elég lehet egy rövidebb, 2,40 m hosszú bot is, sőt ennél hosszabbat nem ajánlanék. Partról viszont a 2,40-3,00 méteres hosszú botok jöhetnek szóba. Teleszkópos botot semmiképp nem javaslok erre a célra. Maximum kétrészes botot, de talán az igazi megoldást az egyrészes botok jelentenék. Ahány toldás, annyi hibalehetőség!
Legalább általánosságban nem árt tisztában lenni vele, hogy akadós vagy sima terepen zajlik majd a várható fárasztás. Akadós terepen - természetesen - gerincesebb botot kell bevetnünk a harcsák ellen.
Viszont az erősebb bottal nem biztos, hogy megfelelően érezzük majd a műcsali veretését, sőt az erősebb bothoz általában vastagabb falvastagság, ezáltal nagyobb súly tartozik.
Hogy bonyolítsam az amúgy sem egyszerű helyzetet, számba kell venni, hogy a meghorgászandó vízben mekkora harcsákra számíthatunk. Ugyanis teljesen fölösleges egy olyan vízen erős bottal horgászni, ahol maximum tíz kilós harcsák élnek. Az ilyen helyekre elegendő lehet egy olyan 40-80 g-os dobósúlyú bot, ami még megfelelően gerinces is.
Egy negyvenes körüli harcsa esetében viszont már előfordulhat a cikk elején említett eset. Mindezek mellett, természetesen alapkövetelmény a kitűnő minőségű gyűrűsor és a szintén jó minőségű orsótartó.
Kompromisszum!
Nos, ha kapitális harcsákra számíthatunk, akkor bizony némi kompromisszumot kell kötnünk!
Mi a lényegesebb számunkra? A bot ereje? A súlya? Vagy amit még nem említettünk, a csali dobhatósága? Leginkább az erő és a könnyedség áll szemben egymással, itt kell mindenki számára megtalálni a saját kompromisszumát! Éppen ezért nehéz a mai botválasztékból példákat kiragadni. Most mégis megtenném négy példával.
Hogy, miért pont ezeket ragadtam ki, miért nem valami más, XY márkájút? A válasz egyszerű: mivel ezek a botok jelentik számunkra, számomra a jelenlegi egyéni „kompromisszumot” a harcsapergetésben.
DAM Sumo
Ennek a botnak a Hypron volt az elődje, ami lassan tíz éves múltra tekinthet vissza, akkoriban számunkra ez volt az „Isten”. Talán egy nagy hibája volt a Hypronnak, a toldásnál eltörött a nagy igénybevételtől. Ezt orvosolni lehetett, sőt ma is javaslom egyes botok esetében a bandázsolást a kritikus helyen. Ezzel megsokszorozhatjuk botunk élettartamát.
A képen látható bot a Sumo széria 2,70 m hosszú és 100-250 gramm dobósúlyú darabja. Nem túl nehéz, viszont műcsalihoz sokaknak durungnak tűnik ez a pálca. A nyélrész talán lehetne vékonyabb a kényelmesebb horgászat érdekében. A hat darab gyűrű viszonylag jó helyen található viszont egy plusz gyűrűvel talán jobban érvényesülne a bot karaktere.
BALZER Matrix
Ez a bot a könnyedség irányába vitt kompromisszumot fejezi ki. Ennél gyengébb botot kapitális harcsákra nem ajánlanék. Még a viszonylag könnyebb harcsázó műcsalikkal is ideális párt alkot.
A szintén 2,70 m hosszú pálca 50-145 gramm dobósúly-tartománnyal rendelkezik, ami mellé viszonylag csekély, 250 grammos súly tartozik. Ezen is hat darab gyűrűt találunk, viszont szerintem az elosztás itt jobban eltalált, nagyobb terheléskor a bot ívével a gyűrűzés nagyobb összhangot mutat.
MILO Titanic 7
A jelenleg vizsgált botok között talán erre a botra tudnám ragasztani a „legtörhetetlenebb” jelzőt. Ugyanis egyrészes és üvegszálas botról van szó. Ezért viszont súlyos árat kell fizetni, és itt nem a pénztárcánkra gondoltam, hanem a bot súlyára. Ezt némileg ellensúlyozza a rövidsége, ami 1,80 méter hosszt jelent. Így „csak” 380 grammos súlyt kapunk cserébe.
A Titanic 7-es név arra utal, hogy ez a bot egy sorozat része, amiből szinte csak ez modell a alkalmas erre a célra. Ezen a boton a dobósúly-tartomány nincs feltüntetve, igazából nem is ez a fontos egyik bot esetében sem. Lényegesebb, hogy ezzel a bottal - hihetetlen erőtartalékai ellenére - a könnyű műcsalikat is lazán dobálhatunk. Rövidsége ellenére 7 darab gyűrűt találunk rajta, ami kitűnő terhelés-elosztást eredményez.
SPORTEX Magnus
Ez egy igazi nagyágyú, multis bot. Talán a legerősebb a négy bot közül, ha erőre van szükségünk, akkor egy hasonló botot kell választanunk. Viszont ezzel tudunk legkevésbé jól dobálni műcsalijainkat.
A bot egyébként 30 librás, 2,35 méter hosszú és kétrészes. Érdekes módon az alumínium nyélrészbe csatlakozik a bottest, ennek ellenére szerintem nehéz lenne egy törést produkálni vele. A nyél vége sem szokásos, hanem egy fárasztó öv adapterben végződik. Fárasztó öv nélkül egyébként kellemetlen vele a fárasztás, vele viszont igazán kellemes lehet egy ötvenes harcsa kifárasztása.
Ezek után joggal kérdezheti mindenki, hogy akkor most valójában milyen az ideális harcsapergető bot? A válasz mindenkiben benne van, ugyanis egyénileg kell eldönteni, hogy kinek mi a fontosabb. Mindenkinek megfelelő megoldás jelenleg nem létezik, csakis a kompromisszum!
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, íme egy videó a négy bot éles tesztjéről:
