Tisza-tó… amikor ezt hallottam, mindig felrémlett előttem annak a hatalmas abádszalóki öbölnek a képe, ahol már jó párszor forgattunk. Igaz, jó régen volt, sok-sok víz is lefolyt azóta a Tiszán, de horgászni csak egyszer volt eddig lehetőségem. Az utóbbi időkben a vízi sportok egyik fellegvára is kialakult ott, de emellett megfér jól a horgászat is. Egy sokadik nyárbúcsúztató árhullám újfent tönkretette a Felső-Tiszán a horgászati lehetőségeket, így Sanyi barátommal úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk erre a híres vízterületre. Ekkor még nem is sejtettük, hogy milyen kiváló horgásznapot zárunk majd magunk mögött.
Információm gyakorlatilag 0 volt, így az ismerősöket kezdtem faggatni arról, mit és hogyan van értelme csinálni azért, hogy halat tudjunk fogni. A cél csupán ennyi volt: valamilyen halat fogjunk pergetve. Kezdtek körvonalazódni sajnos az infók, hogy lentebb se rózsás a helyzet, ugyanis az árhullámok oda is eljutottak már és „opálosodik”, zavarosodik a víz. Ahol korábban 60 cm volt az átláthatóság, ott a horgászatunk reggelére maximum 25 cm várható… Ez nem volt túl kecsegtető. Ezért is érdekes hely a Tisza-tó, mivel a folyó mellett ott a tározó, ahol viszont szép tiszta a víz. Vészmegoldásnak jó lesz az.
Hajnali 3:45-ös ébresztő nem volt túl egyszerű, de állt előttünk egy 160 km-es út Kisköréig, az volt bevetésünk célpontja. Gyors pakolás és indulás! Ezek az őszi horgászatok nem teszik egyszerűvé a horgász dolgát, mivel hajnalban 6-8 fok, míg kora délután akár 30 fok közeli hőmérséklet is lehet. Így nem elég a horgászfelszerelés, még ruhában is bőven kell készülni, amire már csak bónusz az esőruha.
Nem sokkal hét óra előtt futottunk be Kiskörére. Irány napijegyet venni! Lukácsi Béla horgászismerősömet is felhívtam infógyűjtés kapcsán, és az ő javaslatára a „fahal” horgászboltba mentünk, mivel ott garantáltan aktuális infókat kapunk, mit, hol, mivel?
Valahogyan így:
Viccet félretéve: Béla javaslatára Oláh Tomi boltjába mentünk a szükséges napijegyeket megvenni. Én lepődtem meg legjobban, amikor láttam a nyitva tartást: minden nap hajnali 5-től… Jól látszódott, hogy igazi horgászati térségbe érkeztünk, a horgászok mennének a vízre minél hamarabb… Tomi tényleg hasznos infókkal látott el, bár azzal kezdte, hogy „a fényváltási kapásidőről már nagyon lekéstünk”, puff neki… de ha szerencsénk van, valamit tudunk elcsípni. Igaz, hogy folyamatosan gyorsul és zavarosodik a víz és átláthatósága igen lecsökkent, ami nem kedvez túlzottan a gumizásnak.
Kiskörénél a legnépszerűbb terület az 1-es öblítő csatorna. Ezt több ismerős is mondta. „Eddig stimmel, de aki sosem volt ott, hogyan találja meg?”, kérdeztem. „Ha elindulsz a kiskörei kikötőből a Tiszára, már lassíthatsz is, mert ott vagy, csak át kell csorogni a túloldalra”, jött a válasz. Ezt nem fogom tudni elhibázni, gondoltam.
Irány letenni a csónakot! Ebben két verzió jöhetett számításba: az egyik Tiszanána, a másik Kisköre. Mindkét helyen van egy-egy kikötő, ahol van ilyen szolgáltatás. Előbbi olcsóbb - 2.000 Ft a le és fel -, de itt 1.000 Ft a parkolás. Kiskörén a sólyázás 3.000 Ft, de abban parkolás is benne van. Mivel már úgyis Kiskörén voltunk, maradtunk annál és ott tettük vízre a csónakot. Természetesen más kikötőknél eltérőek az árak, de mivel mi ezt a térséget akartuk meglátogatni, ott ez a 2 verzió jöhetett szóba.
Ha már feljöttek a költségek, azok számára egy kis infó, akik még sosem jártak ott, de érdekli őket: a napijegy ára 2.600 Ft, és ha olyan helyre akar autózni az ember, ahol gáton kell közlekednie, akkor kell gáthajtási engedély is, ami 300 jó magyar HUF 1 napra. Ezt mindenképp érdemes megvenni, mert a bírság ennek sokszorosa. A gáttal kapcsolatban még egy szabályt találtunk a neten, hogy a gyalogosnak és a kerékpárosnak is elsőbbsége van. Tehát óvatosan! Csónakot a kikötőkben lehet kölcsönözni, de azok árát nem kérdeztem meg, mivel vittünk sajátot.
Ahogy kijöttünk a kikötőből, egyből elénk tárult az abádszalóki öböl és a híres 1-es öblítő. Pontosabban már akkor láttuk a horgászhelyünket, amikor a sólyázást beszéltem meg a kikötőben. Meg is mutatták konkrétan, hogy „1-es? Az ott ->”, és átmutatott a kb. 800 méterre lévő bejáratra. Ezt tényleg nem lehetett elnézni.
Le is horgonyoztunk, de már akkor gyanakodhattunk volna, hogy mostanában nem megy itt a hal, amikor láttuk, hogy nem volt senki ezen a területen. Mert a hírek szerint itt mindig van 5-6 csónak. Mi meg - a „késők” - ott vagyunk, és sehol egy csónak. Bár nemsokára behorgonyzott 2 csónak erre a környékre, így talán tényleg nem voltunk rossz helyen.
Bíztunk benne, hogy ők nem „turisták” és nem csak azért álltak ide, mert „Te, itt áll egy csónak, kössünk mi is ide, mert itt jó lehet…” a harmadik pedig már 2 csónakot látott, ezért hihette, hogy ez 100%, hogy jó hely, és megáll… :)
Beszélgetésbe elegyedve a srácokkal kiderült, hogy ők nem turisták, hanem rendszeresen horgásznak errefelé, és bár sajnos tény, hogy most nem megy annyira a hal, volt pár órájuk, így kijöttek.
Nekiálltunk pergetni: lapos területről léptettük befelé a mederbe műcsalinkat. Nehéz terep, mert ahol csak 2 méter mélység és 0 sodrás van, oda rengeteg a 10 gramm, míg ahogy bemerül a 10-es vízbe és a sodrós területre, pillanatok alatt kevéssé válhat a jig mérete.
Fent, a „sekély”, 2 méteres sávon folyamatosak voltak az ütések, míg a mélyben kősüllőre jellemző pici rántások voltak csak.
Mivel szerettünk volna minél hamarabb halat fogni - bezsebelve ezzel a nagy értékű Milka Waffelini nyereményt -, folyamatosan trükköztünk, hogy halra váltsuk a kapásokat. A megoldás nekem majdnem sikerült, amikor is egy 2”-os csalit felkínálva egy kősüllőt fogtam a mélyből, de leakadt. Ez előtt Sanyi barátomnak volt nagy kapása a 3”-os méretre, de nem fogta meg, ebből gondoltam, hogy kisebb a hal, ami csak megrántja a gumit, de a horogig nem jut. Így 4-es horoggal szerelt jiget kezdtem el dobálni kis gumihallal. A második dobás meg is adta a választ, mi támadja a sekély placcon a gumit, mert fel is ragadt rá egy kis balint, majd a következő dobásra még egy.
A szomszédokkal közben beszélgettünk csalikról, módszerekről, grammokról, mikor az egyikük különös dolgot fogott: egy harisnyát. Gyorsan poénkodtunk is, hogy lehúzta valami sellőről odalent. Mire a cimborája megszólalt: „Te, én egy komplett horgászcuccot fogtam!”, és felhúzott egy botot orsóval, zsinórral. Nem hittünk a szemünknek.
Bár ha magamból indulok ki, én is hagytam már a Tiszában Beastmaster botot Technium orsóval, zsinórral, csalival. Mondta is, hogy a párja nem fogja elhinni, hogy fogta és nem vette megint. Erre Sanyi barátom mondta meg a tutit: mindig jobb, hogy ezt viszed haza, mint a női harisnyát! Ebben mindannyian megegyeztünk és folytatódott a peca. Pontosabban csak folytatódott volna, mert a halak nem voltak partnerek ebben, további 2 óra kapás nélkül telt. A sekélyt nem akartuk erőltetni a kis balinok miatt, a mélyben meg nem fogtunk halat. Erre fogtam és eldobtam úgy bele a nagy semmibe a folyó közepe felé, hogy utolsó dobás és menjünk csónakázni. Bumm, jó kapás, és felhúztam egy szép kősüllőt. Na, akkor menjünk, vagy sem? A kősüllő visszament és mi is mentünk nézelődni!
Mivel lefelé az erőmű és a majomfogó drót igencsak behatárolja a motorcsónakázás határait, felfelé indultunk szétnézni ezen a vízen. Hát, ha egy szóval kellene megfogalmazni, akkor nem menne. Gyönyörű, hatalmas, változatos… kb. ezek jutnak eszembe visszagondolva a motorozás közben látottakra. Ráadásul rengeteg horgász!
Csónak csónakot ér szinte, ami természetesen nem szó szerint értendő, de nincs olyan 200 méter, hogy ne lenne egy csónak vagy stég a vízen, hogy valaki ne kergetné a halakat. Sok-sok horgász - ami engem igazából nem zavart. Volt, aki pontyozott, voltak, akik keszegeztek, páran vertikálisan húzgálták a nagy műcsalikat a harcsáknak (gondolom, ez az új trend, mióta tilos a vontatás ott).
Emellett rengeteg az olyan terület, ami kiváló rész a halaknak elbújni, ívni, enni stb. Rengeteg a hínáros, sekély placc, mellette meg ott a mély sodorvonal. Motorozás közben nem árt észnél lenni, mivel nem egy helyen van, hogy 8 méteres mélységből 1 méterrel kintebb 1,5 méter lesz a vízmélység akadókkal, fával, náddal és egyéb víz alatti cuccokkal.
Emellett másik kellemes meglepetés volt számunkra, hogy több horgásszal beszélgetve nagyon korrektül igazítottak minket útba, amikor például kövezést kerestünk, de bármerre néztünk, csak vizet meg nádat láttunk.
Pergető horgászok mutatták meg, hogy melyik nádas rejt valójában kövezést. Odaérve már hallottuk is, mivel a víz által hozott üvegek ott kopácsoltak a kövön a nád alatt olyan hangot adva, mint egy üvegvisszaváltóban. Ezúton is köszönjük a horgászoknak az infókat.
Erről az üveges kövezésről egy darab kis fekete süllőt sikerült fogni, így feladtuk és nekivágtunk vissza Kisköréhez, és ott be a szalóki öbölbe. A horgászboltban Tomi a lelkünkre kötötte, hogy amikor bemegyünk, akkor jobbra tartsunk. No, nem azért, mert azt mondja a KRESZ, hanem mert ha egyenesen bemegyünk, akkor rászaladunk egy víz alatti erdőre. Ebből pár facsonkot észre is vettünk, így rögtön eszünkbe jutott a javasolt útirány. Polyák Csabi barátommal anno - sok-sok évvel ezelőtt -, amikor itt horgászunk valahol a parton, milyen mérgesek voltunk, hogy a nagy hajók itt csapatnak el előttünk alig 80-100 méterre a parttól, mintha nem lett volna elég hely bent a tározótérben…
Most, így utólag el kell ismernem, látva a GPS térképen bejelölt hajózási utat, hogy hát, ez van, itt kell haladni, ha nem akar valaki balesetet szenvedni. Ez a partiaknak kellemetlen, hiszen mi is nem egy-két bojlis etetési bóját kerültünk ki, de nem nagyon van más választás. Ráadásul Tomi javaslata alapján a hajózási út és a kövezés között van jó pár helyen mélyebb terület, amit előszeretettel látogatnak a kősüllők. No, ezeket vettük mi is célba. Így amint elértük a kövezést, radarral haladtunk tovább. Meg is lett az eredménye, mert amint megtaláltuk a jelzett területet és nekiálltunk horgászni, viszonylag hamar választ kaptunk, hogy jó helyen próbálkozunk.
Az elején még viszonylag könnyen lehetett fogdosni a köveseket, hamar horogra került mindkettőnknek vagy 4-5 darab, de kora délutántól elfogyott az étvágyuk. Bár hozzátartozik, hogy folyamatosan haladtunk egyre arrébb, ahogy egy területen csökkent a kapás, elektromotorral toltunk magunkon vagy 40 métert és dobáltunk tovább.
Pár kövest el lehetett csípni a kedvenc fekete twisteremmel ismét, majd megint kapás nélkül vontattuk vissza a műcsalikat. Elő a „városizöld” Mann’s kemény orrú kis twistert! Ez valamiért kiváló arra, hogy felmérje van-e a közelben olyan hal, ami ragadozó életmódra hajlamos. Volt, hogy a Tiszán termetes harcsa döntött úgy, hogy megeszi ezt a kis csalit, vízig húzva a botspiccet, majd kihajtva a jig horgot…
Nehéz elhinni, tudom, de amikor 5 dobásból 4 hal, majd Sanka is felteszi és ő is szintén kicsap vele 5 kövest, akkor lehet valóban tetszett nekik a 6 grammos, 4-es horoggal szerelt jigen a kis Mann’s.
Összességében kiváló napot zártunk első Tisza-tavi látogatásunk alkalmával. Ketten együtt kb. 40 halat fogtunk, aminek 90%-a volt szép, méretes kősüllő (30-ig biztosan számoltuk, aztán jött pár dupla fogás és elvesztettük a fonalat), de valamennyi visszanyerte szabadságát ezen a napon. Biztosan vannak rosszabb napok meg sokkal jobbak is, amikor a nagy süllők vannak étvágyuknál, ettől függetlenül ez egy nagyon jó nap volt.
Jó volt látni azt egyébként, hogy a vízi rendőrök - akikkel délután találkoztunk - sorban ellenőrizték a horgászcsónakokat és a sporthajókat is. Előbbiektől - így tőlünk is - a papírokat, engedélyeket, valamint a kötelező kellékek bemutatását kérték, utóbbiaktól - gondolom - jogosítványt, hajólevelet stb. Fontos megemlíteni, hogy a Tisza-tavi horgászati szabályok néhány pontban szigorúbbak az országos rendnél, ezért aki először látogat ide, mindenképp olvassa el a napijegyen lévő tájékoztatót!
Írta: Takács Péter
Fotó: Koperveisz Sándor, Takács Péter
A lead kép részletének forrása:www.rivieravizisport.hu
