Soha nem gondoltam, hogy ez a cikk valaha is megszületik. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy ezt az én ujjaim fogják begépelni. Mégis örülök, hisz ennek az eszköznek köszönhetően tanulhattam valamit.
Amikor az iBite mint név és mint technikai újítás megjelent, sokan bizonyára egy óriásit csaphattak a fejükre, hogy ez egy mennyire ügyes kis találmány, és miért nem nekem jutott ez eszembe. Én is így jártam, mégsem rohantam a boltba, hogy vegyek belőle, hisz pergető horgászként úgy voltam vele, megoldok mindent a szeretett műcsalijaimmal. Ezt az állításomat pár nappal korábban még tartottam is, de a minap belefutottam egy süllőbe, amelyet semmilyen általam ismert műcsalival és pergető módszerrel nem tudtam megfogni.
Napról napra láthattam, hogy egy bányatóban sekélynek mondható 2-3 méter mély és pár négyzetméteres területén járőrözik. Ezen a területen úszkált fel-alá. Volt időm megfigyelni, hisz még fényváltás után sem menekült el a lámpafény ellenére sem. Felszíni rablást nem mutatott, sőt a mélyben sem láttam komolyabb aktivitását. Szinte olyan volt, mintha ívásra készülne, de ezt így, ősz derekán nem tartottam valószínűnek, mégis őrizte az adott területet. Szélhajtó küszök, bodorkák, vörösszárnyúak, naphalak, sügérek ezrei voltak körülötte, így táplálékhal akadt bőven. Számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű elcsípnem.
Több napon keresztül jártam az adott területre különböző időkben. Reggeli és esti fényváltás előtt és után, szélcsendben és szélben, esőben és száraz időben. Wobblereztem, jigeltem, vertikális csalikat húztam, sőt még Carolina rig, Texas rig és drop shot végszerelékekkel is próbálkoztam. Minden alkalommal ott volt, hiszen éreztem testütést, láttam lámpafénynél, de csak egy hajnali peca alkalmával tudtam vékonyan megakasztani 4:30-kor egy finoman billegtetett plasztikkal. Sajnos félúton lemaradt. Nagyon finnyásan nyúlt a csalihoz. Itt el is könyveltem, hogy ez a példány többé nem üt oda műcsalinak. Ekkor gondolkodtam el komolyabban a pergető komfortzónámból kilépve, hogy hogyan is foghatnám meg ezt a példányt. Most bemutatom, milyen módszerrel vettem üldözőbe ezt a rafinált, de helytartó példányt.
A végszereléket mindenki magának alakítsa ki az adott mederviszonyoknak és a csalinak megfelelően. Ez esetben egy csúszó úszós osztott ólmozás volt a legcélszerűbb halfilé csalizással. Ezt szélcsendben egy adott területen lehet tartani, és az osztott súlyozásnak köszönhetően lassan, szinte természetesen merül a fenék közelébe a halfilé.
Az iBite termékcsalád és azon belül is a Zander névre keresztelt úszó azóta már többször kihúzott a slamasztikából, így tiszta szívből merem ajánlani a ragadozós úszózás szerelmeseinek, hisz egy olyan alternatív megoldást nyújt, amit a hozzám hasonló 1-2 órás rapid horgászok is hatékonyan használhatnak.
Szöveg: Szebenyi Péter
Fotók: Molnár Zoltán, Raffer Kristóf és Szebenyi Péter
EnergoTeam
