Nikl Béla nem ismeretlen az olvasók számára, hiszen a rendkívül eredményes dunai pergető specialista már több alkalommal bemutatta tudományát, és megosztotta velünk féltve őrzött titkait. Most egy olyan fantasztikus fogás kapcsán kerültünk ismét kapcsolatba, amelyről bizony a legtöbb aktív pergető is csupán álmodik. Bélának 2005. október végén több kapitális süllő mellett egy igazán nagyot is sikerült kifogni az öreg Dunából. A nem hétköznapi tüskéshátú súlya 10,1 kg volt!
- Hogyan sikerült horogra keríteni a gyönyörű fogast? - kérdeztem Nikl Bélát.
- A vízállás végre jónak bizonyult, és a letisztult, lassan apadó víz reményteli horgászatra csábított. Mivel szinte kizárólag éjszaka horgászom süllőre, hajnali kettő órakor már a vízen voltam. Több évtizedes dunai pergető horgászmúlttal a hátam mögött, volt időm kitapasztalni, hogy melyek azok a helyek, amelyek az aktuális vízállás mellett (is) rejthetnek süllőt. Az éjszaka leple alatt a rablóhalak teljesen máshol tartózkodnak, mint napközben. Különösen izgalmas feladat becserkészni és megfogni a környék urát! Csónakkal közlekedem a vízen, de mindig rendkívül óvatosan közelítem meg a kiszemelt helyet, és partara szállva pergetek. Azon az éjszakán, amikor a jeles fogás történt, rendkívül sötét volt. A felhős égbolton a csillagok sem látszódtak. A sötétséget az egyre sűrűsödő köd is fokozta. Barátaim kicsit őrültnek tartanak, hogy olyankor járok horgászni, amikor a „normális” emberek az igazak álmát alusszák. Fogásaim mégis engem igazolnak! Ekkor is jól indult az éjszakai horgászat, hiszen már az első helyen fogtam egy 2,5 kilós süllőt. Megtapasztaltam, hogy egy adott helyen többnyire csupán egyetlen nagyobb süllőt lehet fogni, ezért arról a helyről gyorsan továbbálltam. A folytatás már nem volt ilyen parádés, hiszen jó háromórányi sikertelen dobálózás után csak a sokadik helyen tudtam egy újabb határozott rávágást kicsikarni. Az itt kifogott süllőm verte az 5 kilót. Ez nagyon feldobott, és még nem akartam hazamenni, pedig rendszerint pirkadatkor be szoktam fejezni. A köd még tartotta magát, ezért egy utolsó hely felkeresésére szántam el magam. Már majdnem teljesen világos volt, amikor új helyemen az elsőt dobtam. Talán 5-6 métert úszott a nagy wobblerem a vízfelszín alatt, amikor elemi erővel rántotta a mélybe valami.
A jellegzetes fejrázásokból azonnal tudtam, hogy süllő, de az is érződött, hogy bizony ez nem hétköznapi. A szokottnál kicsit erősebb szerelék erőtartalékait kihasználva, a halat keményen megtartva csak lassan tudtam a partközelbe pumpálni. Amikor először megpillantottam a hevesen védekező királyi halat, akkor szembesültem vele, hogy mekkora! Mivel nem használok merítőhálót vagy vágóhorgot sem, nem is volt olyan könnyű a vízből kivenni. De azért megoldottam! A digitális mérleg 10,1 kilót mutatott, a süllő hossza 82 cm, kerülete 60 cm volt.
- Milyen volt ez az év a Dunán?
- Bármilyen furcsán is hangzik, talán az egyik legrosszabb év volt a 2005-ös, amely a rendkívül szélsőséges időjárás és vízállás miatt, szinte meghorgászhatatlanná tette az öreg folyót. A tisztességes horgász esélyeit tovább csökkentették a gátlástalanul szaporodó orvhorgászok és orvhalászok, akik az elektromos halászattól sem riadnak vissza. Ezek - látva, hogy semmi nem történik ellenük - nagyon elkeserítettek, de szerencsére a Duna (egyelőre) mindent túlél és kibír… amit a késő őszi fogásaim is bizonyítanak. De valamit mindenképpen tennünk kellene annak érdekében, hogy ne csak a vizet jól ismerő specialisták, hanem a dunai pergetéssel ismerkedő horgászok is sikerélménnyel távozzanak. Ugyanis egy most próbálkozó kezdő horgásznak szinte nullával egyenlő az esélye a süllőfogásra az élő Dunán, amelyért nem feltétlenül a tudáshiány okolható, hanem a rendkívül szegényes süllőállomány. A helyzetet tovább rontják a vizet télen megszálló kormoránok, amelyek száma is évről évre nő.
- Mit javasolsz a dunai pergetéssel próbálkozó, mindenre elszánt kezdő horgászoknak?
- A megfelelő horgászfelszerelés beszerzésével kezdődik a dolog. Nélkülözhetetlen egy 3 m hosszú pergetőbot, amelynek ideális dobósúly tartománya 40-80 g. Miért kell ilyen erős bot? Ne feledkezzünk meg róla, hogy a célhalaink kapitális süllők, illetve a hely, ahol eredményesen horgászhatunk rájuk, többnyire akadós, nehéz terep. Ráadásul a műcsalik is nagyobbak, mint amelyeket általában használunk. Az ideális orsóméret a 40-es. Kizárólag elsőfékes orsókkal pergetek, amelyekre 0,19 vagy 0,23 mm átmérőjű Power Pro fonott zsinórt szoktam felcsévélni. A műcsalik közül bátran merjünk használni ijesztően nagynak tűnő méretű wobblereket. A 10 kilós süllőmet egy 18 cm-es Rapala Original F18 GFR wobblerrel fogtam!
Általános jó tanácsként érdemes megjegyezni, hogy rendkívül türelmesnek és kitartónak kell lenni. Nagyon sok az üresjárat. Én is mindig csak azokról a portyákról mesélek, amikor fogok… A mostani sikeres horgászatomat is 6 sikertelen próbálkozás előzte meg. De lám, a hetedik mindenért kárpótolt!
- A folyóval ismerkedő horgászok hol keressék a süllőket?
- A süllő máshol tartózkodik nappal és teljesen máshol éjszaka, amikor táplálkozik. A nappali tartózkodási helyén nagyon nehéz őket megfogni. Éjszaka a sekélyebb, (könnyebben meghorgászható) vizekben van, és sokkal intenzívebben mozog, hiszen táplálkozik. Ezek a klasszikus helyek a lassan áramló, sekély részek, ahol a mély kotrás gödrökből feljön a víz 2-3 méterre, tartásokkal tarkítva. Ezek a tartások lehetnek nagy magányos kövek vagy kőkupacok. A nagy példányok ezek mögé állnak be. De egy adott területen mindig csak egy termetesebb süllő található. A környék királya uralja a terepet, őrzi táplálékszerző territóriumát. Ha esetleg sikerült a terület urát innen kifogni, előbb vagy utóbb új gazda lép a helyébe. Ezért kell jól megjegyezni ezeket a helyeket!
- Mikor érdemes a süllőpergetéssel próbálkozni?
- Lehetőleg éjszaka, amely kitolódhat a kora hajnali időszakig. Messze ez az időszak a legeredményesebb!
- Meddig van értelme süllőre horgászni?
- A legjobb időszak október és november hónapra esik, ekkor van a legnagyobb esély a kapitális süllőkre. De ekkor még nem ér véget a szezon, hiszen a téli hónapok is tartogatnak kellemes meglepetéseket, bár ekkortájt még fontosabb szerep jut a helyismeretnek.
- Tudom, hogy szívügyednek tekinted a Duna sorsát, hiszen Dunaföldváron születtél, itt nőttél fel, és nap mint nap a vén folyó ringatja csónakod. Mit kellene tenni annak érdekében, hogy javuljanak a folyón a fogási lehetőségek?
- Vigyázzunk a Dunára! Közös összefogással szorítsuk vissza az orvhalászokat, a gátlástalan „villanyos” halászokat és az orvhorgászatot. És akkor még itt vannak a kormoránok is… van mit tenni! Ha ez megtörténik, talán gyermekeink is megtapasztalhatják majd, milyen egy kapitális süllő kifogásának élménye!
