Eső, hideg, szél, netán hó és kemény fagyok? A horgászok döntő többsége hallani sem akar ezekről és késő ősszel, a hideg idő beálltával karanténba zárja a felszereléseit, hogy majd kora tavasszal ismét új reményekkel vágjon neki a szezonnak. Azonban vannak olyanok is, akik a fagyos téli estéken, a mínuszokkal dacolva is hódolnak szenvedélyüknek és egy igazán különleges halfaj nyomába erednek. Mi is így tettünk és kíváncsian vártuk, vajon erőfeszítéseink milyen eredményt hoznak.
November közepét mutatta a naptár, a nappali hőmérséklet már alig érte el a 10 °C fokot. Estére, illetve az éjszakai órákra a fagyok is megjelentek, hajnalonként helyenként bizony már nem volt ritka a -5 °C körüli hideg. Akik ilyenkor is kilátogatnak a vízpartra, azoknak alapkövetelmény a réteges öltözet, és bizony jól jön a termoszban lévő forró citromos tea is. A forralt bort viszont semmiképpen nem javasolnám, hiszen az alkoholos befolyásoltság alatt, a kövek között bukdácsolva fokozottan megnő a baleset veszélye, és könnyen megeshet, hogy a horgászat élménye helyett szomorúan és fájdalmasan ér véget a szezon számunkra. A víz hőmérséklete alig 6-7 °C lehetett, így elérkezett számunkra a várva várt menyhalhorgászat kezdete. Hazánkban nem általánosságban elterjedt e halfaj horgászata, mely számos okra vezethető vissza. Legfontosabb szempont talán az, hogy szinte kizárólag a zord, hideg idő beálltával horgászhatunk rá eredményesen, akkor is a sötétedés utáni órákban. Kivétel persze akad, mikor a hirtelen megáradt folyó zavarossá válik, így akár a sötétedés beállta előtt is számíthatunk kapására. Legjobb példa erre, Döme Gábor néhány évvel ezelőtti, Menyhalak nappal!? című írása. Na de ki az, aki képes a fagyos téli estéken dideregve jó néhány órát eltölteni a folyóparton csak azért, hogy elcsípjen egy-egy, szerencsés esetben néhány menyhalat? Valószínűnek tartom, hogy nem sokan. A téli estéken biztosan kényelmesebb a kandalló mellett, a meleg szobában egy fotelból böngészni a különböző horgászportálokat, beszámolókat, folyóiratokat olvasni. Azonban egy olyan elszánt és fanatikus horgásznak, mint jómagam, kínszenvedés volna azt a végtelennek tűnő néhány hónapot kivárni, amíg a kellemes tavaszi idő beköszönt. Így hát az őszi márnaszezon lecsengése után, e novemberi estén újra ellátogattam horgászbarátommal kedvenc folyómra egy izgalmas menyhalhorgászat reményében.
Horgászatunk helyszíne, a Duna Bács-kiskun megyei szakasza, Kalocsa környékén. A fokozatos, lépcsőzetes törésekkel tarkított mély szakaszon a meder anyagát nagyrészt homok, illetve apró sóder alkotja, mely tapasztalataim szerint kiváló menyhal-tartó helynek bizonyult az évek során. A vízpartra mindenképpen célszerű még szürkület előtt megérkezni, hogy az előkészületek még világosban megtörténjenek. A botok spiccére a világítópatron elengedhetetlen, de természetesen nem maradhat el a fejlámpa, vagy egyéb hasonló eszköz sem, mellyel - a horgászrend előírásai szerint - horgászhelyünket megfelelően megvilágíthatjuk, emellett csalizáskor vagy szerelék elkészítésénél, illetve szákolásnál is nagy segítségünkre lehet. Amennyiben lehetséges, gondoskodjunk tartalék elemekről vagy akkumulátorokról is, hiszen a hideg időben azok teljesítménye jelentősen lecsökken, lemerülésük sok bosszúságot okozhat az este, illetve éjszaka folyamán.
Az időjárás finoman szólva sem volt csábító. Az erős, olykor viharos szél mellett még az időnként elég intenzív esőzést is el kellett szenvednünk, és az alig néhány fokos levegőben hőérzetünk is drasztikusan lecsökkent. A réteges öltözet mellett bizony elkelt a polár kabát és az esőkabát is. Utóbbival viszont csak horgásztársam rendelkezett, én ebből a szempontból bizony könnyelmű voltam.
A menyhal horgászata azon kevés módszerek közé tartozik, ahová tényleg minimális mennyiségű felszerelés szükséges. Horgászbot, néhány tartalék ólom és horog, egy-két aprócikk, a csalizáshoz halszeletek, illetve egy egyszerű merítő szák és bottartó villa általában elegendő. Itt nincs szükség különféle ládákra, kényelmes horgászfotelekre, hiszen a horgászatra szánt idő nagy részét állva, illetve a parton járkálva töltjük. A hideg, téli estéken egyébként is hamar elmenne a kedvünk az ücsörgéstől. Célhalunk horgászata nem igényel speciális felszerelést és etetőanyagot sem. A tőkehalfélék egyetlen hazai képviselőjének táplálékát nagyrészt a fenéken található apró rákok, kagylók képezik, de a kifejlett példányok nem vetik meg az ikrát és a halivadékot sem, különösen a gébfajokat kedvelik. Hazánkban igen lassan növekszik, a fogások nagy része 15-30 dkg körüli, az 1 kg feletti példányok már ritkák, bár időnként beszámolnak 2, vagy akár 3 kg feletti fogásokról is. Maximális életkora 20 év körül van, de olyan kedvező életfeltételek mellett, mint például az északi, hideg vizű tavak, akár 25 évig is elél. Itt akár a 120 cm feletti testhosszt és a 30 kg-os súlyt is meghaladhatja. A Dunán hosszú időre szinte eltűnt, alig volt fellelhető, a vizek nagyfokú szennyezettsége miatt. Szerencsére napjainkra a modern tisztítási technológiáknak, valamint a szigorú szabályozásnak köszönhetően, a vizek szennyezettsége nagymértékben csökkent, így ismét egyre gyakoribb előfordulása. Horgászatához a lehető legegyszerűbb végszerelék szükséges, hiszen táplálkozása nagyban hasonlít a törpeharcsáéhoz. Ami a szájába kerül, azt rövidesen úgy elnyeli, hogy elég lesz a horgot kiszabadítani belőle, ezért horogszabadító vagy érfogó mindenképpen legyen nálunk. Mindenképpen ajánlott jó néhány előre kötött horogelőkét készenlétben tartani, ha leszakad, vagy olyan mélyre nyelte a hal, hogy el kell vágnunk, hiszen a fagyos időben nem kellemes horgot kötni a ledermedt kézzel. Végszerelékünk összeállítása roppant egyszerű. Jó minőségű 0,22-0,25 mm-es főzsinór, sodrástól függően 40-100 grammos tányér- vagy pálcaólom és egy hosszú szárú horog 1-es körüli méretben. Az általunk használt előke hossza kb. 60 cm volt. A zsinór vastagságát nem a halak mérete és vehemens védekezésük indokolja, sokkal inkább a fenéken található kisebb kagylók, esetleges akadók. A tányérólommal fixen, míg a pálcaólommal lassan görgetve pásztázhatjuk át a medret. A horgászbot kiválasztása sem okoz gondot, szinte bármilyen 70-120 gramm dobósúlyú, közepes hosszúságú bot tökéletesen megfelel, de fontos szempont, hogy a zsinórvezető gyűrűk mérete elég nagy legyen ahhoz, hogy elkerüljük annak esetleges befagyását az esti, sokszor fogcsikorgató hidegben. Csaliként küsz-, illetve bodorkaszeleteket kínálhatunk fel, de megteszi a kárász, vagy a gébfajok bármelyike is. Végszükség esetén megfelel a gilisztacsokor vagy kisebb májdarab is, bár kétségkívül a legjobb csali a halszelet.
A Haldorádó kínálatában megtalálható új PRIXI aromacsalád a ragadozó halak horgászata során már bizonyított, mi sem jobb példa erre, mint Pintér Zoli kisfilmje, melyben szebbnél szebb süllőket sikerült zsákmányolnia balatoni horgászata során. Természetesen megfordult a fejemben az ötlet, hogy ez az aroma a menyhal horgászata során is működhet, növelheti a felkínált halszelet csalogató hatását, mellyel a távolabb lévő menyhalcsapatokat is horgunk közelébe csalhatjuk. Tapasztalataim szerint gyakran előfordult, hogy a menyhalak ugyan ott voltak a környéken, ám annyira „lusták” voltak, hogy csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem sikerült kapásra bírni őket. A horgászat megkezdése előtt érdemes már előző nap a halszeleteket bevonni az aromával, hogy kellőképpen átvegyék annak íz- és illatanyagát, de ezt a vízparton is megtehetjük - nagyjából negyedóra várakozás után bevethető. A legfontosabb hazai ragadozó halfajok - csuka, süllő, illetve harcsa - horgászatához készült aromák mindegyike két-két, összesen 6 féle változatban kapható. A Haldorádó Prixi termékcsaládból mai horgászatomra a Süllő - WR 1-es változatot választottam. Illatanyaga az emberi orr számára sem bántó, a pontyhorgászatban használt Tenger Kincse CSL Tuning aromára emlékeztet, mely magas halolaj tartalmának köszönhetően valójában egy igen intenzív halas-polipos ízvilágot takar. Kiválóan tapad és sokáig megőrzi ezt a képességét: a vízben töltött több mint fél óra elteltével is jól érezhető a felcsalizott halszelet aromája. Mai célhalaink valójában nem a süllők, mégis a WR 1 terméknek szavaztam bizalmat intenzív és természetes aromája miatt.
Az eső egyre jobban eleredt, így megpróbáltuk felszereléseinket némileg óvni a megázástól, több-kevesebb sikerrel. Szerencsére az ilyen esetekre kiváló szolgálatot tesz egy vízhatlan szerelékes táska, mely teljes védelmet nyújt a beázás ellen. Ruháink viszont nem úszták meg szárazon, amire még a viharos erejű szél is rátett egy lapáttal. Ilyen időjárási körülmények között bizony nem könnyű kitartani, a mellettünk helyet foglaló sporttárs alig egy óra alatt megunta mindezt, összepakolt és elment haza. Legszívesebben mi is ezt tettük volna, annyira fáztunk, azonban megfogadtuk, hogy akármi is lesz, legalább 22 óráig kitartunk. Csak az fog halat, aki horgászik, márpedig egyértelmű célunk volt, hogy halat fogjunk.
A sötétedés beálltáig egyetlen kapást sem sikerült kicsikarnunk, és ebben a következő órákban sem jutottunk előrébb, ennek ellenére bizakodtunk és jókedvű, tartalmas beszélgetéssel próbáltuk elviselhetőbbé tenni az esti megpróbáltatást. Aztán egyszer csak, úgy 19 óra táján megtört a jég: Zoli egyik botján néhány apró rezdülést észleltünk. Mindketten odasiettünk, majd az egyre határozottabb rezgésre bevágott. Néhány másodperc elteltével a zavaros és hullámzó Duna vízén már meg is pillantottuk tekergő menyhalunkat, amit sikeresen megszákoltam, majd matracra emeltem. A felkínált halszeletet a horoggal együtt olyan mélyre nyelte, hogy csak komoly nehézségek árán sikerült kiszabadítani belőle, de szerencsére az alig félkilós menyusunk komolyabb sérülés nélkül megúszta.
Ahogy már korábbi írásaimban említettem, itt is szeretném megjegyezni, hogy számomra a folyóvízi halak esetén is kiemelt fontosságú a kíméletes bánásmód, legyen az bármekkora méretű vagy fajú hal. Szomorúan tapasztalom, hogy a folyóvízi horgászok közül halmatracot gyakorlatilag alig néhányan használnak, én például még senkinél nem láttam eddig. Itt persze a kritikusok vagy a matracot ellenzők biztosan megjegyeznék, hogy „20 éve sem volt matrac, mégis fogtunk halat”. Ez mind rendben van, de itt egészen másról van szó. Egy egyszerű kis matrac, ami könnyen szállítható, nagyon kis helyet foglal, alig 2-3 ezer forintba kerül, ezen tényleg nem érdemes spórolni, és a mai modern kor horgászetikájához és elvárásaihoz igazodva, mégsem a homokba vagy a kövezésre tesszük le a halat, ahol súlyosan sérülhetnek, ami akár pusztulásukat is eredményezheti. Az mai modern normákhoz igazodó horgász nem csak megfogja, hanem tiszteli is a halat, és amit nem szabad megtartani (a menyhal is darabszám- és méretkorlátozással védett halfaj lett azóta!), vagy amit nem kíván hazavinni vagy elfogyasztani, azt a lehető legkíméletesebb módon helyezi vissza élőhelyére. Igenis megérdemlik a folyóvízi halaink is a kíméletes bánásmódot, igyekezzünk ennek eleget tenni!
Amíg horgászbarátom újra bevetette a készségét, addig én is frissítettem a felkínált halszeletet. A Prixi aromában jó ideje álló halszeletek már kellően átvették az igen intenzív aroma illatát, így ismét bizakodva kínáltam fel. Ezúttal az erősen hullámzó, zavaros víz ellenére, csak alig 15 méterre dobtam be, a sodrás irányába kissé lefelé. Mindketten boldogok voltunk, hogy kitartásunknak köszönhetően legalább egy-egy menyhalat már sikerült fognunk. Míg Zoli két bottal, addig én csupán egy készséggel próbálkoztam. Az új, by Döme Team Feeder Power Figther River botot az előző horgászatok alkalmával már számos szép fogással sikerült felavatnom, tökéletes társammá vált a dunai horgászatok során a másik, ugyancsak hűséges társammal, a Carp Fighter LCS 5000-es orsóval karöltve.
Éppen a halszelet által felvett aromát próbáltam lemosni a kezemről, mikor kapásra lettem figyelmes. Bevágáskor a vártnál erősebb ellenállásba ütköztem, ám rövidesen szákba került újabb menyhalam. Első pillantásra is pazar példánynak tűnt, méréseink eredménye 45 cm és 84 dekagramm. A bevetés és a kapás között talán alig 2 perc telt el, és máris megtetszett neki az ízletes, aromás falat. Úgy tűnt, hogy az égi áldás is megszán minket, mert némileg csendesedett az eső. Sajnos örömünk nem tartott sokáig, mikor ismét rázendített, és még a szél is kiadta magából a dühét. A tajtékzó, 20-30 centis hullámokat vető Duna nagyon megnehezítette a horgászatot. A szakadó esőben Zoli rövidesen egy újabb, 40 dekagramm körüli menyhalat fogott, mely a horgot ezúttal is olyan mélyre nyelte, hogy gyakorlatilag bőrig áztam, mire sikerült nagy nehezen kiszabadítani belőle. Ledermedt kezünk szinte fájt már a hidegtől, amit az egyre erősödő szél tett még nehezebben elviselhetővé. A vízparton rajtunk kívül egy árva lélek sem volt, ami nem meglepő, hiszen az embert próbáló időben nem sok ilyen fanatikus horgász tart ki, mint ahogyan mi tettük. Horgászatunkból alig egy óra hossza maradt, amikor meglepő dolog történt. A bedobásom elég rövidre sikerült, így pár perc elteltével úgy gondoltam, hogy inkább egy kicsit beljebb próbálkozom. A botot lassan megemeltem, mikor egy lassú, de határozott húzást éreztem. Ösztönösen bevágtam, és egy újabb szép menyhal tekergett a horgon. Valószínű, hogy már ott tartózkodott egy ideje, de pont ez a kis húzás kellett ahhoz, hogy a lusta menyhal rávágjon a csalira. Hatalmas szájában szinte elveszett az 1-es méretű, hosszú szárú horog, de szerencsére ezúttal nem kellett kioperálni belőle, éppen a szája szélébe akadt.
Zoli barátom a nap végén egy elég rázós kapásra vágott be, aminek mondhatni, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Meglepetésre egy Kessler-géb, vagy más néven békafejű géb vette fel a nagyméretű halszeletet, ami még nagyrészt kilógott a hatalmas szájából, de csak elnyelte. Ma esti horgászatunkon összesen 6 darab menyhalat sikerült fognunk, illetve egy gébet, mely a menyhalhorgászat gyakori járulékhala.
A héten egyébként még egy nagyon rövid horgászatra visszatértünk, azonban a hirtelen majd 70 cm-t áradó, sok uszadékot hordozó Duna igencsak szerényen osztogatta a kapásokat, így nem sokáig maradtunk. Néhány menyhalat így is sikerült elcsípni a meglehetősen zord időben, de estére már annyira hideg volt, hogy le kellett vennem a kabátot, mert ráfagyott a víz. Ha a Duna vize ismét visszahúzódik és lehetőségünk nyílik, újra ellátogatunk ide a téli esték folyamán.
A menyhal horgászata bizony nem egyszerű, igen komoly kihívás. Csak a legelszántabb, legkitartóbb (mondhatni legőrültebb) horgászok űzik, de pont ebben rejlik a szépsége, a különlegessége, és egy olyan élményt nyújt, ami semmilyen más horgászmódszerhez sem fogható. A hideg téli estéken akár rakhatunk tüzet is, ami körül felmelegedhetünk. Attól ritkán kell tartani, hogy halunk lemarad, vagy a kapásról lekésünk, hiszen rendszerint amit felvesz, azt rövid időn belül mélyre nyeli. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a menyhal kapására leginkább a 18-21 óra közötti időszakban számíthatunk, azután a kapások esélye rohamosan lecsökken. Ha ennyi idő elteltével sem sikerült kapást elérnünk, kár próbálkozni, jobban tesszük, ha csomagolunk és hazamegyünk, és egy másik alkalommal próbálunk szerencsét. A menyhal étvágyát általában az időjárás nem befolyásolja, ám minél hidegebb, rosszabb idő van, annál nagyobb az esélyünk megfogására. Ahol egy menyhalat fogtunk, jó eséllyel számíthatunk több megjelenésére is, ugyanis rendszerint nagy csapatokban járnak, és sokszor huzamosabb ideig megmaradnak egy helyen. Azok a tapasztalt horgászok, akik jól ismerik a menyhalak szokásos vonulási útvonalát, amikor tömegesen a megszokott ívóhelyre vonulnak, igencsak szép fogásokra tehetnek szert. Akik hozzánk hasonlóan elég bátrak és elszántak, azoknak mindenképpen érdemes kipróbálni e halfaj horgászatát, megismerni annak igazi, különleges varázsát, melyet csak a hideg késő őszi, téli hónapok adnak át.
Írta: Holler Imre (Imre0615)
Fotók: Holler Imre, Mézer Zoltán
