A tél közepén járunk, az olyan vizeken, amik esetleg nem fagytak be, ez az időszak igazi szezon lehet a ragadozóhalak terén. A Tisza-tavon és az öreg folyón, a vízeresztés utáni időszakokban, egy megfelelő helyismerettel rendelkező horgász fantasztikus élményekkel gazdagodhat a süllőhorgászat során. Szinte, csak jókat hallottam az itteni süllőzésekről, 10 kilón felüli fogások borzolták a kedélyeimet. Kíváncsiságom addig hajtott, míg a tisza-tavi horgászatokat felettébb ismerő Lukács Viktorhoz fordultam a kérdéseimmel. Rendkívül hasznos tanácsokkal látott el, melyek remélem nem csak számomra tanulságosak, hanem az írást olvasóknak is.
Pár írásommal kapcsolatosan igazi meglepetés ért az olvasói hozzászólások terén. Többen is kifogásolták, hogy egy-két írásom a Sporthorgászban is megjelenik, így számukra ezek a cikkek az újságban már érdektelenné válnak. Mivel ezek a vélemények eléggé rendszeressé váltak, úgy érzem magyarázattal tartozom az olvasóknak.
Pár indokot szeretnék felsorolni, melyek szerintem igazolják a létjogosultságát ennek a furcsa kettősségnek.
-A Sporthorgászba az írásokat, a megjelenés előtt két hónappal le kell adni (nyomdai munkák, olvasói és művészeti szerkesztés, stb.). Ebből kifolyólag, nagyon nehéz az évszakhoz illő horgászati praktikákat, történeteket, naprakész információkat közölni (pl. egy márciusi, tavaszi pontyozást már januárban kellene fényképeznem és megírnom. Ez a téli befagyott vizeken „lehetetlen küldetés”). A Haldorádó Horgászportálon, viszont szinte azonnal megjelenhet bármilyen információ. Tehát kijelenthető, hogy itt naprakészek az írások, minden azonnal eljut az olvasókhoz.
- Egy újságban, a „helyszűke” miatt, nagyon meg kell fontolni, hogy mit írunk meg, milyen információkat tartunk fontosnak. Ez a probléma a Haldorádón nem létezik. Annyit és azt írunk, amit csak jónak és fontosnak tartunk. (Jó példa erre a merenyei vagy a maconkai bojlis verseny. A merenyei verseny három részben jelent meg itt, sok képpel és egyéb hasznos információkkal, míg a maconkai verseny két részben, köztük elnöki hozzászólással és a győztes csapat véleményét tartalmazó riporttal. Ezek a Sporthorgászból helyhiány miatt sajnos kimaradtak.)
- A Haldorádó Horgászportálon megjelenő írásokról azonnali visszajelzést kaphatnak a szerzők, sokkal közvetlenebb a kontaktus az olvasótáborral.
- Ez a süllős írás, amit e sorok után olvashatnak majd, január 26-án megjelenik a Sporthorgászban is. Viszont lehet, hogy akkor már késő lesz a Tisza-tó környékére látogatni. Az Internetes oldalunknak köszönhetően, aki olvassa ezt az írást és lát benne fantáziát, az szinte az egész januárt végig horgászhatja süllőre a Tiszán.
- Azt már régebben is tapasztaltam, hogy a csuka horgászatát profi módon űződ, mestere vagy ennek a horgászati stílusnak. De vajon a másik közkedvelt ragadozó hallal, a süllő horgászatával mi a helyzet? - kérdeztem Viktort.
- A süllő horgászatában, az utóbbi években elég eredményes voltam, de ez főleg tisza-tavi mesteremnek, Bencze Zsoltnak köszönhető. Az olvasóknak igaziból az ő tanácsait szeretném átadni, hiszen ő bizonyítottan, professzori szinten teszi dolgát a süllőzésben.
- A téli, szinte haltalannak mondható napokban is jó híreket hallani a tározó környékéről. Egy messziről ide érkező horgász hol próbálkozzon, ha esetleg szép süllőket szeretne fogni?
- A vízeresztés utáni időszakokban, mindenképpen a folyón kell süllőzni. (Nyáron a tározóban, a fantasztikus táplálékhal mennyiségen és a szinte megzavarhatatlan, sűrű növényekkel benőtt búvóhelyeken gyarapodnak a süllők.) Ideális esetben a téli víz tiszta, és nem túl gyors. Ilyenkor a partszéli és mederben lévő akadók egyaránt jók lehetnek. Na de hol találjuk ezeket? Erre igen nehéz válaszolni, hiszen nem minden partszéli bedőlt fa, és mederbéli akadó ad igazán jó búvóhelyet a süllőknek. Az akadók feliszapolódhatnak, a víz és a jég egyik évről a másikra eltűntetheti a partszéli akadókat, azért az aktuálisan legjobb haltartó helyeket egy helyi horgásztól tudhatjuk csak meg. Persze, csak ha elmondja nekünk... Mostanában azonban már hivatásos horgászvezetőket is igénybe vehetünk téli süllőzésünkkor, és az eredményesség szempontjából ez mindenképpen meggondolandó. Nagyon híres téli süllőző hely a Tisza tiszaderzsi szakasza, ahol a tározó és a folyó teljesen természetes módon érintkezik egymással, és a vízeresztéskor itt tud kijönni a folyóra a legtöbb süllő. Ha pedig ide kijön, általában itt is marad.
- Csónakból, vagy esetleg a partról is eredményes lehet a süllőhorgász? Mire kell feltétlenül odafigyelni a helyválasztások során?
- Az eredményes horgászat csak csónakból elképzelhető. Az igazán jó parti és mederbéli haltartó helyek csak csónakkal közelíthetők és horgászhatók meg. A helyválasztásnál mindig vegyük figyelembe a víz sebességét. A nagyon gyors víz ugyanis a csendesebb, lassúbb partszéli akadós helyekre kényszeríti a halakat, ilyenkor ezek a legjobbak. Normál vízsebességnél a mederben lévő akadók is nagyon jók, sőt talán jobbak is. Legalább húsz-harminc méterrel álljunk a kiválasztott horgászhely fölé, engedjük le az orrsúlyt, és a kötélen engedve álljunk az akadó fölé 10-15 méterre. Innen a kiválasztott akadó kényelmesen és teljesen körbehorgászható.
- Milyen módszert ajánlanál a téli süllőzésekre?
- November, december a mártogatás-tapogatás szezonja, hiszen ilyenkor a süllők még az akadókban vannak. (Mi a mártogatás szót használjuk a tapogatásra is!) A január, február már inkább a gumihalazásé, ilyenkor a nagyobb süllőcsapatok már összeállnak a mederben. A mártogatáshoz 25-40 gr-os ólom, pálca vagy szivar, előkén, vagy főzsinóron, mindenki másra esküszik. Erős, de az akadások miatt kihajtható süllőző horog, egy gerinces bot, megbízható orsó és jó minőségű fonott zsinór szükséges. A technikát írásban nem lehet elmondani, ezt inkább megmutatni és szemléltetni szeretem. A gumihalazásnál fontos, hogy a víz sebességéhez és a gumihal méretéhez illő ólomfejet válasszunk. Az ideális az, amikor a gumihal szép lassan, de érezhetően koppan a talajon. A túl nehéz ólomfejjel nem mozog rendesen a gumihal, a kicsi pedig nem tartja meg a fenéken. Ezt is igazából csak a gyakorlatban tudnám megmutatni.
- Jellemezd azt a horgászati technikát, mellyel szép süllőket lehet fogni ilyen időben is.
- Nincs egyetlen, tökéletes módszer! Befolyásolja a vízállás és az időjárás. A gyakorlott horgász szeme tudja csak a legjobb módszert, az adott napra megválasztani. Ha a téli időjárás nem túl zord vagy váratlanul megenyhül (mint a 2004-es év utolsó hetében) a halak partszéli akadók és medertörések környékére húzódnak. Ha ilyen helyen egy jó csapat süllőt sejtünk, elsőként megmártogatjuk. Az akadó mögé dobunk, aztán azon átemelve és visszaengedve - vártnál gyorsabban érkező kapásoknak köszönhetően - szinte beleborzongunk az éles rávágások során. A bot spicce bólogatva jelzi a csali beforgatását, aztán a húzásba már be is vághatunk. Amikor beköszöntenek a kemény hidegek és a tározó, valamint a mellékágak szinte mind befagytak, elérkezett a gumihalazás ideje! Ekkor az élő ág mély medrében gyülekeznek a tüskéshátúak. Mindkét módszer nagyon jó eredményeket hoz egy gyakorlott horgász kezében. Fontos, hogy sose ragadjunk le egész napra egy helyen, hanem KERESSÜK A HALAKAT! Ezeket a módszereket nem lehet könyvből megtanulni, ehhez a mínuszokban, napokat kell végighorgászni, és egy idő után már, akár egyedül is neki merünk vágni a téli süllőzésnek. Addig, pedig válasszunk egy felkészült mentort magunk mellé.
- A műcsalik és a felszerelés terén mit ajánlanál?
- A gumihalakból a két legismertebb, leglágyabb típus - Mannˇs és Henk Simons - nekem bevált. A szín és méret megint csak víz, időjárás, és tapasztalat kérdése. Mindenesetre bátran próbálkozhatunk az élénk színű, nagyobb gumihalakkal is, viszont megfelelő ólomfejet válasszunk, mert akár a 40 gr-os fej is szükséges lehet nagy csalinál és gyors víznél. A mártogatáshoz a felszerelést már jellemeztem, de kiemelném még, hogy a botot egész nap kézben kell tartani. Éppen ezért a bot könnyű, jól kiegyensúlyozott és gerinces legyen. A gumihalazáshoz én egy 80 gr-os Daiwa botot használok, 10 kg szakítószilárdságú fonottal. A bot spicce inkább lágyabb legyen, hiszen így a gumihalba is könnyebben lehelhetünk életet, és a kapásokat is félreérthetetlenül fogjuk érzékelni.
- Milyen fogások voltak mostanában, mi a helyzet a süllők terén, a tározó környékén? Mit tartogat a jövő?
- November elejéig igen jól ment a mártogatás. Én október végétől november elejéig, csak kétszer voltam kint a vízen, de egy gyönyörű 5 kg-os süllőt mégis fogtam a pár kisebb mellett. Tanárom Bencze Zsolti, szinte minden nap kint volt, és igen gazdagon fogott is. A három legnagyobbja 4,4 kg, 5,6 kg és 7,9 kg volt. Minden nap megfogta a kvótát, és nem is a kicsikből! Hát igen, eddig csak egyszer tudtam őt lefogni, tavaly egy gumihalas napon, a vadonatúj gumihalaimmal. Se előtte, se utána. A novemberi áradás elmosta a süllőzést, a december vége, január eleje már jó lesz. Akkortól viszont minden nap kint leszünk a folyón!
Köszönet Kurcsák Istvánnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a cikk elkészítéséhez szükséges fényképeket.
