A fejlődés lényege, az, hogy egy kiindulási állapotból eljutunk egy korábbinál magasabb szintre. Igaz ez az élet minden területére. Megszületünk, felcseperedünk, felnőtté válunk, és közben folyamatosan bővítjük ismereteinket. (Ez az idővel arányosan később visszafelé is igaz, de azt felejtésnek, öregedésnek hívjuk.) Napjainkban a fejlődés, fejlesztés hihetetlen sebességgel mehet végbe. Ha csupán a horgászcikk iparra gondolok, akkor a szemem előtt nőttek fel, erősödtek meg olyan hazai vállalkozások, akik időt, energiát nem kímélve, mindent egy célnak alárendelve dolgoztak és dolgoznak ma is, a vásárlók, azaz a horgászok kegyeiért. Közben vannak álmok, amelyek valóra válnak, vágyak, amelyek teljesülnek.
Az első Haldorádó márkatermékek (sapka, póló, windstopper kabát) elsősorban a portál szimpatizánsait szólították meg. Később mutatkoztak be más termékek, amelyek már a horgászok széles táborának szóltak. Ezek közé sorolhatók a Haldorádó Comfort fotel mellett a Haldorádó horgászzsinórok, előketartók és más aprócikkek. Ezzel párhuzamosan más vonalon, a SPRO termékek között is feltűntek a Döme Gábor nevével fémjelzett horgászbotok. A következő nagy lépés a Haldorádó etetőanyag és pellet család megjelenése volt. A horgászok a siker kulcsának mind a mai napig az etetőanyagot és a csalit tartják. A horgászok megítélése szerint a siker vagy kudarc oka az esetek 90%-ában a bekevert etetőanyag, a horogra tűzött csali. A felszerelést a legkevesebben okolják, hiszen ahhoz hogy a hal a felszereléssel találkozhasson, szintén szükség van jó minőségű etetőanyagra, és megfelelő csalira.
A kínálat napjainkban elképesztő, a számos külhoni etetőanyag mellett igen széles a hazai gyártók palettája is, és el kell ismerni, hogy bizony állják a sarat az import kajákkal szemben. A Haldorádó etetőanyagok bevezetésénél a cél az volt, hogy ne egy széles, minden területet lefedő választékot alakítsanak ki, hanem egy viszonylag szűkebb keresztmetszetben a lehető legjobbat kínáljanak. Az eddig megjelent feederbotos DVD-k kapcsán felmerülő kérdések sokasága, a feederbotos technika forradalma, a magyar horgászok pontyok iránti rajongása egyértelműen mutatta az utat. Egy olyan etetőanyag és csali szortimentet kellett kialakítani, amely elsősorban ezeket az igényeket elégíti ki. Így indult útjára a Haldorádó etetőanyag és pellet, majd a kukorica család. Nem elkapkodott, hirtelen jött ötlet megvalósulásaként kerültek a polcokra, hanem folyamatos próbák, finomítások, rengeteg horgászat eredményét kielemezve nyerték el végleges formájukat. A Haldorádó Feeder Master Piros Ponty, Pelletes fekete, Sárga ponty és az Amur l’amour voltak a család első tagjai. Velük együtt kerültek polcokra a Haldorádó Feeder Master és Carp Master csalizó pelletek is 2 méretben (12 és 16 mm) 5-5 különböző ízben, idén kettő új taggal bővülve. Ezek a termékek az elmúlt évben már sok horgászhoz eljutottak, sok szép fogás köszönhető alkalmazásuknak. Azt a tényt, hogy ezek az etetőanyagok működnek, az is bizonyítja, hogy egyre több és több horgász, ha pontyozni indul, előszeretettel keveri be valamelyiküket. Egyszer mindent el lehet adni, de ahhoz, hogy valamit újra és újra levegyenek a polcról, minőséget kell produkálni.
Ha egy irányvonal helyesnek bizonyul, akkor ennek mentén lehet tovább bővíteni a palettát. A pontyhorgászok igényeinek további kielégítéséhez még mindig volt új ötlet. Ennek megvalósításaként kerültek a polcokra a Haldorádó Feeder Master etetőanyag család legifjabb tagjai, nevezetesen a Haldorádó Feeder Master Nagy Ponty és a Haldorádó Feeder Master Nagy Amur. Velük együtt mutatkoztak be az új Haldorádó Carp Master üveges kukoricák is. Szeretek mindent szép sorjában kielemezni, kipróbálni, így először a Nagy Ponty névre keresztelt etetőanyagot vizsgálom meg tüzetesebben, majd szépen sorban a többi újdonságot is „górcső” alá veszem.
Az új termékről, mint mindenki, én is az áruházban olvasható ismertetőből szerzek információt. Végigfutva a sorokat, három dolgot jegyeztem fel magamnak. Az egyik a 25 különböző összetevő, a másik pedig az illatára, ízére utaló megjegyzés. Titkos pontycsemege, íze, illata nehezen meghatározható, egyszerre édes és fanyar, a harmadik pedig a bekeveréséhez adott instrukció. Az utolsó pontnak elsőre nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, pedig az ördög a részletekben rejtőzik. Az olvasottak kíváncsivá tettek, vajon mit rejthet a csomagolás?
Az alaposabb vizsgálódás nem várhatott sokáig. Egy napsütéses szombati napon barátommal felkerestem egy közeli bányatavat, hogy az ébredező pontyok és kárászok véleményét is megkérdezhessem. A próba azonban már előző nap elkezdődött. Hogy miért? Az etetőanyagot, ha pontyozni indulok, mindig előző nap szoktam bekeverni. Ennek több oka is van. Egyrészt a vízparton már nem kell ezzel bíbelődni, másrészt a pontyos etetők darabosabb összetevőinek jót tesz, ha van idejük alaposan „átázni”. Hogy melyik indok a fontosabb? Természetesen nem a lustaságom vezérelte „kényelmesebb otthon keverni” megfontolás. A Haldorádó Nagy Ponty etetőanyag a megszokott pontyos kajáknál lényegesen darabosabb, és rengeteg olyan anyagot tartalmaz, amelyek szinte szivacsként szívják magukba a nedvességet. Nézzük végig tételesen az összetevőket:
CSL pellet őrlemény, tourteau de mais (kukoricapogácsa), pirított héjnélküli napraforgómag őrlemény, kender, repce, mogyoró, carruba (szentjánoskenyér), belga kenyér, préselt főtt kukorica, tigrismogyoró, fluo morzsa piros és narancs, kagylóhéj őrlemény, különleges aroma, aminosav, édesítő, spanyol halliszt, színezőanyag, extra kukoricadara, pirított kukoricadara, csokis keksz, sós keksz, master carp pellet 8 mm, green betain pellet 4,5 mm, prémium carp pellet 4,5 mm.
Ha alaposabban szemügyre vesszük az összetevők listáját, rögtön egyértelművé válik, miért is kell ezt az etetőanyagot előző nap bekeverni. Elég, ha csupán a kukoricapogácsát emelem ki a sorból. Aki már áztatott be TTX-et, tapasztalhatta, hogy a tökéletes feláztatáshoz időre van szükség. Ha ehhez hozzáadjuk még a többféle pellet őrleményét, a különféle morzsákat, préselt adalékokat, akkor ez az idő csak még jobban kitolódik. Ha ugyanis ezeket a szemcséket nem sikerül alaposan, több lépcsőben feláztatni, az etetőanyagunk könnyűvé, levegőssé válhat, és azt vesszük észre, hogy a vízbe dobott gombóc fel-alá liftezik, nem süllyed a mederfenékre.
Ez pedig nagy hiba. Mi akkor az első fontos megállapításom az etetőanyaggal kapcsolatban? Vegyük komolyan a használati útmutatóban megfogalmazottakat. A horgászat megkezdése előtt minimum 2-3 órával keverjük be az etetőnket, és a kilogrammonként meghatározott 4-5 dl folyadék (víz, aroma) mennyiséget se kérdőjelezzük meg. (A fotók segítségével könnyen nyomon követhető az általam használt kora tavaszi keverék elkészítése, minden fontosabb mozzanatra kitérek.)
A zacskót kibontva először a titkos pontycsemege illatára voltam kíváncsi. Nincs rossz orrom, ráadásul nagy is, mint a bazilika kilincse, de bevallom, egy finom vörösbort könnyebben beazonosítok. Az etetőanyagnak valóban semmihez sem hasonlítható illata van. Kicsit becherovkás-fahéjas-karamellás-erjesztett gyümölcsös. Értitek? Hát én sem. Maradjunk annyiban, hogy mindenképp egyedi, nem a megszokott illatokat idézi. A pontyos aromák legtöbbször a gyümölcsös aromákkal egyenlők. Ettől az irányvonaltól meredeken nem tér el a Haldorádó új etetője sem, ám ezt esetünkben megfejelték némi erjesztett magokra utaló mellékízzel. A Haldorádó Nagy Ponty ezzel ügyesen visszanyúl a régis-régi tapasztalatokhoz. A két illat elegye adja azt a pluszt, amivel kilóg a sorból, de ez is a célja. Eltérni a megszokottól.
Mivel 10 percnyi szaglászás után sem kerültem közelebb az illatkompozíció megfejtéséhez, az ízét kezdtem felderíteni. Se nem édes, se nem sós, a két véglet megfelelő arányú keveréke. Egy apró lyukú szitára borítom a zacskó tartalmát, hogy megvizsgáljam a szemcséket. A szitálást követően fennmaradó darabosabb szemcsék, pelletek, morzsák jó előjelnek számítanak. Nem kell semmilyen plusz adalékkal tuningolni a keveréket, maximum egy kis csemegekukoricát, pár deci csontit kell ráhintenem, csak úgy, az íze kedvéért. Mindent megtaláltam benne, ami az éhes pontyszájnak jólesik. Kora tavasszal én is előszeretettel használom a kukoricacsíra likőrt. Fanyar illata remekül kiegészíti az etetőanyagot, meggyorsítja a halak etetésre találását. Az ott tartásukról már a kaja gondoskodik. Most is 5 dl VDE CSL adalékot oldottam fel a bekeveréshez szükséges vízben. A 2 kg etetőanyaghoz folyamatos kevergetés mellett, óvatosan adagoltam az aromázott vizet.
Miután a közel egy liter vizet óvatosan elkevertem, egy ragacsos, tapadós keveréket kaptam. Pánikra semmi ok! Hagyjuk állni egy-két órát az etetőanyagot! A pihenőidő letelte után a korábbi állapotnak nyoma sincs. A keverék szinte száraznak tűnik. A darabosabb szemcsék beitták a vizet, mélyen magukba zárták az aromát. Nagyon kevéske vizet kell már csak hozzátenni, majd alaposan átkeverve az anyagot egy utolsó pihenőidő következik. Egy bő félórát hagyom még „szikkadni” a keveréket, majd a legnagyobb lyukú rostán áttöröm. A legnagyobb lyukbőség is kicsi, a mogyorószemek fennakadnak a rostán.
A kész, áttört etetőanyagot egy hermetikusan záródó műanyag dobozba teszem, és ezzel véget is ért az etetőanyag keverés. Reggelre az egész mixet átjárhatja a „titkos pontycsemege” és a CSL likőr illata. Kíváncsian várom, mit szólnak majd mindehhez a pontyok.
Reggel korán, 6 órakor rendelek ébresztőt. A felszerelést még előző nap (amíg az etetőanyag pihent) bepakoltam, így csak öltözés, indítás a teendőm. A reggel kicsit csípős, de az ég tiszta, sehol egy felhő. A bányatóhoz már barátommal együtt érkezem. Úgy gondolom, ez a helyszín gyorsan választ adhat a kérdéseimre. Mit szólnak a pontyok-kárászok az új, formabontó íz- és illatvilághoz? Egy ilyen, horgászok által alaposan „fertőzött” vízen, ahol annyiféle etetőanyag kerülhet vízbe, kell bizonyítania rátermettségét.
Nincsen nagy tömeg, a szép idő ellenére kevesen választották hétvégi kikapcsolódásnak a horgászatot. A helyválasztást barátomra bízom, eddig mindig sikerült jól választania.
(Versenyeken ennek pont az ellenkezője igaz, ezért mindig úgy alakítja, hogy más húzzon helyette. Velem eddig rosszul járt, sikerült a lehetőségekhez képest a legrosszabbat kihúznom neki. :-)) A víz dermesztően hideg még, alig 5-6 fokos lehet, ellenben ragyogó, napsütéses időre van kilátás. A ládákat úgy állítjuk fel, hogy egy etetésre tudjunk horgászni. Feleslegesen nem húzzuk szét a halakat, és gazdaságosabb is mindkettőnknek. A víz 4 méter körüli, így mindketten egy 450-es matchbotot húzunk elő, és fix szereléket készítünk. Én egészen finomra hangolt, minimális zsinórólmozást készítek, míg barátom lényegesen több ólmot csíptet a zsinórra. Az eresztéket úgy állítom be, hogy a 25 cm-es előke végigfeküdjön az aljzaton, az egybehúzott apró sörétek pedig csak érintsék a sóderes medret. Mivel szélcsend várható, ez is elég lesz ahhoz, hogy a szerelékem ne vándoroljon el az etetésről. A vizet kémlelve egyértelműen látszik, hogy a halak még a parttól távolabb mozognak, ezért mi is azt a távot horgásszuk meg, ahol eleve tartózkodnak. Ha a hegy véletlen nem menne Mohamedhez…
Körülbelül 50 méterre tervezzük a horgászatot, így az alapozó gombócok gyúrásánál különösen figyelni kell arra, hogy azok egyforma méretűek legyenek. Mivel elég lapát tenyérrel áldott meg a sors, az én egykezes gombócaimat jobbnak láttam megfelezni. A piros Drennan csúzli ezt a méretet koppanásig feszült gumival, megfelelő szögben pont a kiszemelt távolságra repteti. (Természetesen erre pár elrontott lövés után jön rá az ember, de ne is várjunk csodát 2-3 hónap kihagyás után.)
Alapozásként a bekevert etetőanyag 70%-át használom el. A meghorgászandó területen inkább egy sávot, mintsem egy pontot etetek, elvégre ketten kell elférnünk egy helyen. Barátomnak az első dobása halat ad, mégpedig egy gyönyörű koi kárászt. Biztató kezdet, melyet egy kis csönd követ. Félóra eltelte után azonban kezd éledni a horgászhely. Kárászok emelgetik a karcsú karbon antennákat, majd kis idő elteltével megérkezik az első ponty is.
Nagyon élvezzük a finom pontyozást, felváltva fárasztjuk az etetőanyagra gyűlt éhes potykákat. Tiszteletét teszi pár szépséges koi ponty és kárász is, legalább ők már a tavaszi színeket idézik. A ráetetést nem erőltetjük, feleslegesen nem csobogunk, csupán a horgászat félidejében csúzlizzuk be az etetőanyag maradékát. Az újabb adag finomságnak hamar híre megy, újra és újra hajlik a finom spicc, zizzen az orsó fékje. A találatra váltott bevágások után, én is gyakorolhatom a kikapcsolt visszaforgásgátlóval történő fárasztást. Nem árt, ha a kezében van a horgásznak. Természetesen csupán a kezemre nem hagyatkozom, a precízen beállított fék ettől függetlenül alapkövetelmény. Az idő gyönyörű, a halak étvágyuknál vannak, jól reagálnak az új eledelre. Kell ennél több? Természetesen jó pecával repül az idő. A horgászatra szánt 5 óra pillanatok alatt elillan.
Az újdonság kedvező fogadtatásra talált a bányató lakóinál, a haltartómban raboskodók igazolják, működik az új etetőanyag. Egy próba, tudom, nem próba, de biztos vagyok abban, rajtam kívül még sokan fogják éles helyzetben letesztelni, mit tud a Haldorádó Feeder Master etetőanyag család egyik ifjú tagja. A magam részéről még párszor biztos segítségül hívom, és már most várom az alkalmat, amikor a másik testvérével, a Nagy Amurral tehetem próbára magam és a felszerelésem. Ígérem, nem fogom magamban tartani a tapasztaltakat.
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polónyi Attila
