Vízhiány… közismert fogalom volt ez 2013. nyarának végén, az akkori sikeres vízpótlás előtt a Maconkai-víztározón. Ilyen körülmények között a halfogáshoz jó adag szerencse is szükséges, és sokszor kevés a tudás. Sajnos a bottesztre egyetlen alkalmas napot találtam, így nem indultam nyugodt szívvel a partra. Féltem a nullázástól…
Szeptembert írt már a naptár, mire megérkezett a várva várt bot. Érezhetően beköszöntött az ősz, jelentős lehűlés jött egy héttel a teszt előtt, kisebb nagyobb esőkkel fűszerezve a mindennapokat. Az elszánt horgászt ez nem nagyon foglalkoztatja, így engem is a parton talált az a bizonyos szombat hajnal.
Indulásomat még előző este gyors előkészületek előzték meg. A horgászatra szánt bojli szerencsémre már előző hétvégén elkészült, így már csak az etetőanyag összeállításával és a kellékek összekészítésével kellett foglalkoznom. Method mixemet fűszeresre kevertem, melyből 3 kg-ot szántam a horgászatra. Ebbe tettem még 2 doboz csemegekukoricát, 1 kg pisztrángtápot, 1 kg halas pelletet és 1 kg fűszeres oldódó bojlit 20-as méretben. Nem akartam elaprózni az etetést, hiszen biztosra akartam menni: komolyabban meg akartam dolgoztatni az új szerzeményt.
A partra érve a várt látvány fogadott: vízhiány… „Besétálós” horgászatra készültem, tanulva az előző évi esetből, amikor az utolsó éjszakaira optimistán kimentünk barátaimmal a tározóra. 5 cm mély víz fogadott minket, mivel a mélyebb részeket az előző napokban már elfoglalták a sporttársak. Nem volt szerencsém, az első hal nem az én szerelésemre érkezett, és csizma hiányában két „nagy zöld táskával” kellett megoldani a szákolást, a parttól 20 méterre. Mit ne mondjak… mindenkinek sikerült feldobni a napját :)
Most szerencsém volt, az utolsó mély vizű helyre sikerült beülnöm. A horgászatra ez alkalommal barátnőm kísért el, vállalva ezzel a fotós-segítő szerepét. Éppen csak annyi időnk volt, hogy kipakoljunk az autóból, és már el is eredt az eső. Sajnos nem volt már időm előző este begombócolni, így ezt a parton oldottuk meg. Félökölnyi gombócokat gyúrtunk a mixből. Gyors mélységmérés után megtaláltam az etetésem helyét a parttól 90 méterre. A kétméteres víz éppen ideálisnak tűnt. Az eső miatt igyekeztem felpörgetni a parittyázást, ami kissé a pontosság rovására is ment. Ezután raktam csak össze a horgászatra szánt botokat. Ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapom, szükségem volt egy másik, hasonló karakterű botra. Választásom egy 360-as, 3 librás, felső-közép kategóriájú pálcára esett. Tudom, kicsit erősnek tűnhet az árkülönbség, de várjuk ki a végét!
Na de elég az időhúzásból, lássuk végre a tesztalanyt! A botzsákból kihúzva a botot elsőnek egy 9 mm átmérőjű spiccgyűrű fogadott.
Már itt észrevettem a visszafogott, de igényes gyűrűkötést, ami nagyon illik a bothoz. A kötések lakkozása egytől egyig hibátlan, a gyűrűtalp és a blank közé is jutott bőven, így nem kerülhet piszok a kötés belsejébe. A nyéltaggal is hasonlóképp meg voltam elégedve, nem rontották el a botot idétlen feliratozással. A keverőgyűrű átmérőjére 30 mm-t mértem.
Összerakva a tagokat megráztam a bottestet. A blankot feltűnően lágynak találtam. Az orsótartóba egy jól megtermett távdobó orsót helyeztem, amit hibátlanul, teljesen mozgásmentesen tartott a horgászat végéig. Felszereltem a botot, majd kezdődtek az első dobások.
A bot igazi ostorként viselkedett a dobások során, szép távolságba repítette a végszereléket. Ideális dobósúlyát 80-90 g-ban határoznám meg. Nem akartam finomkodni a bottal, ezért a 90-es mellett döntöttem. A legnagyobb távolság, amit sikerült megdobni ezzel az ólommal, az 105 méter volt, ami csupán 3 méterrel volt kevesebb, mint amit jóval drágább másik bottal elértem. Szerintem ez becsülendő teljesítmény! A bot nyélhosszát jól választotta meg a gyártó: egy átlagos magasságú horgász számára (én 182 cm vagyok) éppen ideális. Dobáskor is nagyon kézre áll a pálca, a vizes körülmények ellenére egyszer sem csúszott meg a kezem.
Kezdődhetett a nyerő csali megkeresése. Az időjárásra tekintettel mindkét botra 16 mm-es oldódó fűszeres bojli került szivaccsal kikönnyítve. Az első kapás rövid időn belül jelentkezett, gyönyörűen tekerte a nyeletőféket a hal, de sajnos amatőr hibát vétettem. Bevágáskor kicsúszott a vizes dob az ujjaim közül, így a halat elveszítettem. Semmi baj, az érdeklődés legalább már megérkezett. A csali cseréje nélkül dobtam vissza a szerelést. Nem kellett sokat várnom a következő kapásra. Ismét a Nevis botra érkezett hal, ezúttal azonban ügyesebb voltam. Vendégem lomhán viselkedett, lassan oldalra húzott. A parthoz érve felpörögtek az események. Gyönyörű nyurga volt a horgom végén. Az első halat mindig finoman fárasztom, ugyanis az első akadás tapasztalatom szerint nagyon sokat elárul számunkra. Ha éppen szájszélben találjuk a horgot, jobban tesszük, ha a többi kapás után is óvatosak leszünk, mert a finoman táplálkozó halak közül rengeteget lehet elveszteni a körülményekhez képest helytelen fárasztás miatt. Ebben az esetben jobb, ha minél kisebb szakállú, minél vékonyabb hegyű horgot teszünk fel. Az eredmény nem fog elmaradni!
Évi élete első szákolásához készült, de meglepően ügyesen megmerítette nyurgámat. Gyönyörű, 4 kg körüli torpedó volt. Egy fénykép, és segítőm már vissza is engedte a halat.
Gyors kéztörlés helyett rongykeresés következett. Biztos voltam benne, hogy bekészítettem előző este, de valahogy felszívódott a csalis vödörből. Na de mire is jó a száraz pontyzsák? Újracsaliztam a frankfurti kolbászos golyóval, és az „ostor” már lőtte is ki a szerelést. Alig tettem le a botot, a másikon is kapás jelentkezett, egy félkilós keszegek vette fel a csalit. Amíg Éva fárasztott, összeraktam a szákot. Sajnos az előző halnál elszakadt a hálót kifeszítő zsinór. Készületlenül ért a dolog, így ezzel kellett kihúznom a horgászatot. A keszeg az akkori nyári favoritra, a fokhagymás golyóra érkezett. Horogszabadítás után a kedvenc csalimat tettem fel erre a botra, ami ilyen frontos időben mindig megállja a helyét. A következő kapás ismét a Ryder Carpon jelentkezett. Gyönyörű tükrös koit sikerült barátnőmnek megszákolnia.
A kapások pár perc különbséggel jelentkeztek a két boton. Mire kiszabadítottam a koit, ismét kapás volt a másik boton, de ez alkalommal a nyelető is megszólalt. Szép, 4 kg-os tőpontyot szákoltunk. 11 óra körül még jobban rákezdett az eső, mintha még nem lettem volna épp elég vizes. Itt szeretnék elnézést kérni az esetlegesen vízfoltos képek miatt. Az ernyő alá is bevert az eső, ahogy feltámadt a szél. Lassan már a bojlis ágy végén is állt a víz.
A visszadobást követően nem kellett sokat várni az újabb kapásra. A Nevis alatt ismét sikított a kapásjelző, lomhán húzta valami a nyeletőt. Bevágtam és egyből éreztem: igen, ezzel a hallal végre képet kapok a botról… bár mint eddigi halaim, ez sem küzdött hevesen, szép lassan pumpáltam kifelé.
A bot nagyon jól viselkedik fárasztáskor, ezt már a kisebb példányoknál is észrevettem. Első harmada bevágástól szákolásig aktív, végig feszesen tartja a zsinórt. Amint fárasztottam a Ryder Carppal, a másik boton is kapás jelentkezett, így átadtam a botot Évinek és szaladtam. A bevágás után párat pumpáltam a halon, de nem volt több időm, menni kellett valakinek meríteni. Nem akartam két halat veszteni egy rosszul kivitelezett kétbotos fárasztás miatt, így inkább letettem a botot, keményre húztam a nyeletőt és a vízhez indultam a viseltes merítővel. A parthoz érve nem adta könnyen magát a Ryderen küzdő potyka, többször kitört. Nem aggódtam, hogy tapasztalatlan kézben van a hal. A botot elég rugalmasnak találtam a feladathoz, így nyugodt szívvel figyeltem a kövezésről a dolgozó botot. El sem hittem, milyen ügyesen fárasztotta Éva első pontyát, ráadásul nem is akármekkora ponty volt ez. Végig ügyesen követte a tanácsaimat és sikerült szákba terelnie egy gyönyörű, 8,3 kilogrammos tőpontyot. Az öröm nem maradt el, de sietni kellett. A pontyot kiszabadítottam a matracon a szákból és máris mentem a másik botért. A hal rajta volt még. A szákolás nem volt egyszerű, kezdte teljesen elhagyni magát a szákfejem. Egy kis ügyeskedés után szép, 4 kg körüli tövest sikerült a matracra tenni az előző mellé. Sajnos a közös kép elmaradt, mivel mindenki bevackolta már magát a kuckójába, vagy összepakolt és hazament.
Az eső szép lassan kezdett elállni, és ezzel együtt a jelzők is elcsendesedtek. Kénytelen voltam átöltözni, mivel facsarni lehetett már a thermo nadrágomból a vizet. Az újabb kapások már az eső után érkeztek. A tesztbot nyugalmát egy 5 kg körüli töves zavarta meg, amit a másik boton egymás után két kisponty követett. Végszóra egy koi köszönt még be, amit Évi fárasztott ki bevágástól a szákolásig.
Büszke voltam tanítványomra, nem gondoltam volna, hogy ennyire fogja élvezni a horgászatot. A nap gyorsan elszállt a fejünk fölött, ideje volt összepakolni és hazamenni. Amint elindultunk, a jó idő is megérkezett.
Kiknek ajánlanám a Nevis Ryder Carp 12’ 3 lb-s botot? Mindenképpen olyan horgászoknak, akiknek nem szükséges 100 méter fölötti távolságot meghorgászni. Ezt a botot nem nekik készítették. Akik viszont egy olyan botra vágynak, amivel bátran végighorgászhatják az évet tavasztól őszig, akik nem szeretik a kemény botokat, élvezik, ahogy görbül egy-egy jó hal alatt… nos, én nekik ajánlanám ezt a rendkívül jó ár/érték arányú pálcát.
Írta: Sipeki Gábor
Fotók: Jakubovics Éva
